Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség! IX. kerület, Kálrin-tér 7. szám, hová a kéziratok clmzendök. lilado-liivatal : Hornyánnky Viktor kőnyvkereslcedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Meg-jeleuik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Felekezetnélküliség. A házassági reverzálisok mellett a felekezetnélküliség a másik rém, mely az evangéliumi egyházakat, azok között is az evangélium szerint reformált egyázat különösen pusztítja. Mindjárt az új egyházpolitikai törvények életbelépése után mutatkozott ez a veszedelem, ugyancsak hatalmas réseket ütve anyaszentegyházunk falain. Szinte megdöbbentő volt az egyházból kilépőknek nagy száma, s félő, hogy oly rohamos hithagyás mellett az Úr Sionja mielőbb megdől. De ez csak átmeneti tünet volt. A dolog nem rejtett magában nagyobb veszedelmet, mert az egyházukat akkor elhagyók, már régen nem voltak annak tényleges tagjai, legalább 90°/ o nem. A mi a baptista ós nazarénus szekták révén kivált évtizedek lassú folyásában az egyházbői; az most rés nyilván, egyszerre sietett a felekezetnélküliség kényelmes köntösét felölteni különállása jele gyanánt. Tényleges veszteség távozásukkal nem igen érte az egyházat. Esetleges véletlen ugyan csupán, de tény, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta vert nagyobb hullámokat és szerzett magának egyszerre tömegesen híveket a szocializmus is. És a hol lábát megvethette, ott — különösen ha az egyházban ellenállásra talált romboló eszméivel szemben — igyekezett és nem egy helyt sikerrel, nagyobb darabokat szakítani ki az egyház testéből. Ez azonban olyan szórványosan történt, hogy imminensebb veszedelemmel nem fenyegetett, sőt a legtöbb helyen a tömeg hangulata változtával újra visszatért atyái vallásához, Innen sem fenyeget tulajdonképeni veszedelem. Sokkal nagyobb veszedelem már az, hogy a szertelenségéből rendes mederbe kényszerült szocializmus azóta sem szűnt meg folytonos agitációval a hit ellen küzdeni. Nem egyszer hallottam gyűléseiken, százszor olvashatja bárki ís brossürjeikben, lapjaikban a vallás ellen való fenekedéseiket. Kieszelték nagy ravaszul, hogy a látszat kedveért ók maguk nem igen adnak ki vallásellenes dolgokat, hanem csak korpoltálják a mások effajta kiadványait, de azért az agitáció folyik szünet 'nélkül. Nemrég azonban a szeg végképpen kibujt a zsákból. Hivatalos központi organuma a magyarországi szociál demokrata pártnak, a »Népszava«, egész hasábokon oktatgatta olvasóit az egyházból való kilépés jogára és módjára. Ez a lassú, szivós agitáció, mely csak akkor lesz hangos, ha már erejét érzi, párosulva a mi egyházi terheink nagyságával, ez már sokkal nagyobb veszedelemmel fenyeget s igen megnövelheti a felekezetnélküliek számát. Értenek ahhoz a szocialista agitátorok nagyon, mint kell a mérget lassan csepegtetni a lélekbe, mígnem megháborodik tőle egész valójában. Nem a hirteleni, a tömeges hatások a veszedelmesek; de a mikor apróclonkénfc lopják ki az ember lelkéből a hitet, s nem marad más helyén, mint sivár önzés, dühödt éhség a másé után: ez már gyógyíthatlan baj. De nagy baj az is, hogy egyházunk még eddig csak tanácskozott e kérdések felett, ós a gyakorlati életben jóformán semmit sem tesz a baj elhárítására. Nem is vettük komolyan eléggé a kérdést, csak azután meg ne boszulja magát rajtunk ez a kicsinylés. •Lám a római egyház — s igazán örvendek, hogy nem kell külföldre mennem példáért -— a hazai római egyház nem kicsinyli a fenyegető ellenséget. A hogy manapság szokták mondani, »minden vonalon« megindult a tevékenység a híveknek az egyházhoz való szorosabb odacsatolasára. Egyletek alakulnak országszerte, gyermekek, asszonyok, ifjak ós felnőttek számára. |A földmíves egyesületek, nem is szólva a politikai természetű