Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

EGYESÜLET. Protestáns országos árvaházunk igazgató választmánya e hó 10-én tartott ülésében döntött a felvételi és segélyezési kérvények tárgyában. Az ülésen dr. Kovácsy Sándor elnöklete alatt, özv. Haberern Jonathánné, özv.^Hunfalvy Pálné, özv. Domanovszky Endréné és özv. Liedemann Sámuelné női választmányi tagok, továbbá dr. Wagner Géza alelnök, Szilassy Aladár kérvényi bizottsági elnök, Szőts Farkas tanügyi elnök, Beliczay Béla, Kenessey Béla, Horváth Sándor választm. tagok, dr. Horváth Zoltán ügyész és Brocskó Lajos igazgató voltak jelen. A kérvényeket előző napi ülésében a kérvényi bizottság vizsgálta át s tette meg javaslatait a felvételre és a segélyezésre nézve. Beérkezett összesen 104- kérvény, melyek közül 65 felvételre, 3ví pedig segélyezésre szólott. A felvételt kérők között volt 32 fiú és 33 leány. Kilépés folytán megüresedett 6 fiú és 5 leány helye, összesen tehát 11 hely. Felvétetett a fiúk közül Bartók Tibor tanárfi Besztercéről, Schuchtár Pál ügyvéd fia (10 testvér közül) Liptőszentmiklósról, Szentpétery Árpád épitész árvája 5 testvér közül K-.H.-Váraljáról, Kustár Mihály jegyző árvája budapestről, Vári Kovács György gépész árvája 5 testvér közül Szegvárról és Zsemlye Ernő kovács árvája 9 testvér közül Pozsonyból. A lányok közül felvétettek Subasits Mária vendéglős árvája 8 testvér közül B.-Csabáról, Fejes Aranka gyógykovács árvája 8 testvér közül Pilisről, Rácz Margit lelkész árvája Kercsáról, Molnár Aranka lelkész árvája Tószeghről, Móré Vilma betűszedő árvája Budapestről. Nevelési segélyben részesíttetnek az 1899/1900. iskolai évben a következő árvák: Unghváry Elemér ref. 50 frt, Czapff Ödön ev. 50, Szabó Endre ref. 50, Róth Zsigmond ev. 50, Szabó Ernő ref. 80, Varga Béla ev. 50, Szemián Mihály 50, Kiss Ilona ref. 100, Király Tibor ref 50, Balogh Aladár ref. 50, Palásthy Árpád ev. 50, Csethe István ref. 50, Nagy Gyula ref. 30, Eőryné árvái ev. 50, Gyarmathy Emma ref. 30, Borovicska Ferenc ev. 30, Székely Etel ev. 30, Vizkelethy Edit ref. 50, Márkus Géza ref. 50, Beder Lajos ref. 50, Spannagel Alfons ev. 50, Mészáros Jolán ev. 40, Csécsi Nagy Árpád ref. 40, Cseh Irén ref. 50, Hegedűs István ref. 30, Hegyi István ref. 50, Fuchs Irén ev. 50, Tardy Loránd ref. 40, Weinelt Mária ref. 40, Griesmayer Vilmos ev. 50, Tburzó Mária ev. 40, Szigethy Erzsébet ev. 50, Matuska Vilma ev. 50, Lipthay Gábriella ev. 50, Kovács Ilona ref. 50, Módy Etelka ref. 50, Osgyányi Ilona ev. 40, Pinke Vilma ref. 50, Szabó Jolán ev. 40, Grieszner Gyula ev. 50, Krebsz Frigyes ev. 30, Hagara Endre ref. 50, Piróthné árvái 50, Erdei Róza 50, Sarkadi Jenő 40, Béczi Ilona 50, Szűcs Lajos 50, Komáromi egyházkerületi árvák 240 frt. Összesen 47 árva és a komáromi egyházak árvái évi 2410 frt. — Az intézetbe felvett árvák szeptember elején foglalják el helyöket, miről a hozzátartozóik külön fognak hivatalból értesíttetni. A most felvett 11 árvával az árvaházban nevelt árvák száma 106, az externista segélyezetteké 47, összesen 153. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Király ő felsége Brocskó Lajost, a budapesti országos protestáns árvaház igazgatóját, a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. — Egyházkerületünk szeretett püspöke Szász Károly e hó 15-kén töltötte be életének 70-dik esztendejét. Az őt méltán környező szeretet sietett az alkalmat felhasználni a szívbeli jókivánatainak demosztrálására. — Elsőnek üdvözölte az ünnepeltet a theologiai tanári kar s az épen munkában levő theologiai vizsgálóbizottság és az ifjúság nevében Szőts Farkas theolog. igazgató tanár. Szívből fakadó beszédje végén azt kérve a gondviseléstől: hogy miként a megaggott János örökké szeretetre buzdította az ő »Fiacskáit«, úgy még szeretett püspökünk sokáig buzdíthasson ifjakat és véneket szeretetre. Az ősz ünnepelt meghatott szavakkal köszönte a megemlékezést és igérte szeretetét az ő fiainak (a theol. ifjaknak) s az ő munkatársainak, a tanároknak és a vizsgálóbizottság tagjainak. Majd a püspöki hivatalban, a déli órák alatt az esperesi kar, később a ref. főgimnázium tanári testülete tisztelgett. Amannak örömét és jókivánatait Koncz Imre, az esperesek presbytere, emezét Molnár Sándor igazgató tolmácsolta szép szavakkal. Elhozták még üdvkivánataikat a budapesti segédlelkészek és vallástanárok is Fábián Dénes vezetése mellett. Délután 4 órakor a budapesti egyháztanács rendkívüli ülést tartott első papja, a püspök tiszteletére. A gyűlésnek egyetlen tárgya az egyház büszkeségének üdvözlése volt. A szép számmal megjelent egyháztanácsosok nevében, kiknek sorában közéletünk nem egy jelese volt jelen, Hegedűs Sándor, az egyház kiváló főgondnoka köszöntötte a jubilánst. Beszédje a milyen egyszerű, olyan fenséges volt. Igazi keresztyén embernek beszede. Bégen vártuk már az ilyen hangnak csendülését magyar ajkakon. Mert talán nem csak az angolok kiváltsága, hogy Gladstone-juk, vagy Balfour-juk legyen. »Családi nyelven köszöntelek — szólt a főgondnok — családi nyelven, mert mi nem a közélet emberét, a püspököt, az irót, a tudóst, a nagy hírű férfiút akarjuk ünnepelni, hanem a lelkipásztort, a mi nagyobb családunk, az egyház szeretett tagjat. Hálát adunk a gondviselésnek, a miért az említett jelességekkel is megáldott, mert csak egyházunkra esik nagyobb fény általok; de hálát adunk különösen azért, hogy mindezekkel szemben az egyházhozi hűséged nyomja le a mérleget. De ha mint lelkészt ünnepelünk is, szinte zavarba jön a tisztelet, hogy mint adminisztrátort, a tanügyek bölcs vezetőjét, a pénztárnokot, vagy prédikátort köszöntsön-e ? Hála a gondviselésnek, hogy mindezekkel a te jeles tulajdonaiddal miénk valál az isteni gondviselés adta magas életkorodig. Legyen jutalmad e mai napon az elismerés, mit az ég szava lelkedben és az embereké általam mond: hogy megérdemelted ezt a hosszú életet, mert teljesítetted Isten és emberek iránti kötelességeidet. S ha halandó ajkára veheti e merész mondást : Te igen. S a te sok esztendőid végén mi nem békességes nyugodalmat esdünk számodra, hanem hogy munkálkodjál velünk tovább s e munkában adjon neked erőt a gondviselés s az öntudat, hogy a mit teszel estétől reggelig, az jól van téve, s az a szeretet, mely szívünkben téged környékez. Mi pedig megemlékezünk rólad a mi imádságunkban, hogy tartson meg az Isten családod, hazád és egyházad számára.* A könyekig meghatott ősz püspök érzékeny szavakban köszönte meg a nem várt, de kedvesen eső jó kívánságot. Hálával emlegette a gondviselést, mely neki ennyit engedett — megáldva őt kiváló szülékkel, testvérekkel,