Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

kezeten kivüli vőlegény ág. h. ev. menyasszonynyal; meg­egyezés nem létesült. Horvát-Szlavonországokban ápril havában összesen : 839 kázasság köttetett,ebből vegyes házasság 12; °/0 -ban : 1*43. Tiszta ág. h. ev. házasság 33; tiszta ev. ref. házas­ság: 9. Két ág. h. ev. vőlegény kötött házasságot róm. kath. menyasszonynyal, megegyezés szerint egy esetben az apa. egy esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Nyereeség-veszteség : 0. Egy ág. h. ev. vőlegény és 4 menyasszony kötött házasságot ev. ref. menyasz­szonynyal, illetve vőlegénynyel, megegyezés csak az első esetben létesült az ág. h. ev. egyház javára. Nyereség : 1. Két róm. kath. vőlegény kötött házasságot ev. ref. meny­t asszonynyal, megegyezés nem létesült; és két ev. reform, vőlegény lépett házasságra róm. kath. menyasszonynyal, megegyezés mindkét esetben a róm. kath. egyház elő­nyére létesült. Veszteség : kettő. E szerint folyó évi ápril havában az ág. h. ev. egyház vesztesége a római katholikus egyházzal szemben Magyarországon : 35, Horvát-Szlavonországokban nyereség­vesztesége: 0. Vesztesége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon : 6, Horvát-Szlavonországokban nyeresége egy. Összes vesztesége ápril havában: 40. Az ev. ref. egyház vesztesége a róm. katholikus egyházzal szemben Magyarországon: 48, Horvát-Szlavonországokban: 2. Nye­resége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon 13, Horvát-Szlavonországokban vesztesége egy. Összes vesz­tesége ápvil havában: 38. Kassa. Homola István, ág. hitv evangélikus lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. (Folytatás és vége.) Az anglikánus egyházban is sürgetik sokan az egyháznak nagyobb szabadságát az állammal szemben, s az egyházat az állami hatalomnak feláldozó ü. n. eras­tianizmussal kezdenek szakítani a magas püspöki egy­házban. A ritualisztikus viták elevenítették föl újabban a kérdést. Az egyház lényegével nem tartják megegyezőnek, ha tisztán világi bíróságok ítélnek egyházi szabályokat sértő lelkészek fölött. Az államtól teljes függetlenségre csak kevesen gondolnak, miután az a pénzügyi szempon­tok mellett magas állásától fosztaná meg az anglikánus egyházat s a szektákkal egyenlő nivora emelné. A lai­kusoknak a helyi gyülekezetekben és az összegyházban való nagyobb jogainak biztosításáról van itt szó. A kér­dés nehézsége abban van, hogy ki tekintendő az anglikánus egyház jogosult tagjának ? Az indifferensek nagy töme­gére való tekintettel a konfirmációban s a kommunióban való részvételhez fog kelleni azt kötni. E szabadabb egy­házi mozgalommal Anglia jelenlegi első államferfia Bal­four is rokonszenvez, ki theol. műveltségénél és erős egyházias érzékénél fogva a minap az angol parlament­ben kijelentette, hogy az ő ideálja a skót egyházi szervezet. Tehát az állam is hajlandó felszabadítani az egyházat a gyámságból, a mi azonban a püspöki hivatalt épen nem érinti. S a míg így a konzervátiv párt az egyház szabad­ságtörekvéseivel rokonszenvez, addig az állami hatalom­mal szövetséges liberális irányzat a ritualizmus megtöré­sére törekszik. A parlament előtt van egy javaslat, mely ugyancsak megszorítja a misével vagy magángyónással élő pápás ízű papoknak eljárását. A canterburyi és yorki érsek legközelebb véleményt is adott a rituálék kérdésé­ben, a melylyel a ritualistákat vélik megnyerhetni. De miután az anglikánus egyház az angol őskeresztyén egy­ház közvetlen folytatásának vallja magát, a melyet a reformáció csak néhány feltűnőbb visszaéléstől tisztított meg, folytonos zavarban tudja magát a ritualistákkal szem­ben, mely kényes helyzet különösen akkor áll elő, a midőn a tradíció ingatag álláspontjára helyezkedik. Tud­valevőleg az őskeresztyén s a római pápás egyházi elem egymásba folyólag tűnik fel, úgy hogy ilyen körülmények között az anglikán egyház katholizáló processzusa s a diszenterek protestantizmusának előhaladása elmarad­hatatlan és feltartózhatatlan. Kíváncsian várjuk és kellő figyelemmel kísérjük a további fejleményeket. A paritás elvével még mindig előhozakodnak az ultramontán körök vezéremberei Poroszországban. Paritás alatt körülbelül azt értik, a mit minálunk autonomia alatt értenek pápásaink. Buseh a minap »Konfession und höhe­res Schulwesen in Preussen« című művében kimutatta, hogy milyen alaptalan a centrumpárt örökös panasza a paritás kérdésében. A magasabb tanintézetek tanúlóinak száma ugyanis 1898. február 1. volt 144,939, ebből 32,374 a kath., 100,75^ pedig a prot. hitvallást követi. A népes­ség arányában kellett volna lenni 50,003 kath. és 92,615 ev. vallású tanulónak. S ha a tanárok felekezeti viszo­nyát tekintjük, úgy kitűnik, hogy a kathtolikusoknak 59 tanári állásai többjük van mint a protestánsoknak Porosz­országban. S így van ez mindenütt a paritás dolgában. Hogy a »Los von Bom\< mozgalma milyen izga­tottságot keltett Ausztriában, abból is kitűnik, hogy má­jus elején kiutasították annak területéről a mozgalmat tanulmányozó Everling krefeldi lelkészt, a kivel szemben elkövetett brutális vegzáló rendőri eljárást maga irta le Luthardt lapjának egyik mult számában. Onnan arról is értesülünk, hogy különösen Zimmermann lelkésznek »az evangélium áldásáról és diadaláról* tartott előadása foly­tán április végéig 462 egyén tért át Bécsben az ev. egy­házba. Mi több, az idők jeleként legújabban rendőrileg letiltották jelen és »Mit köszönhetünk a reformációnak ?« című müvének könyvkereskedői úton való terjesztését. Ujabban Ausztria 84 ev. német lelkésze és presbyteriuma lelkes szózatot bocsátott közre a >Los von Rom« moz­galma ügyében, mely hangosan tiltakozik a vallásnak és a politikának erőltetett összezavarása ellen. Grázban is nagy az áttérések száma, a mi a rendőrséget a mozga­lom irodalma tekintetében házmotozásokra is indította. Alig hiszszük azonban, hogy ilyen rendszabályokkal meg lehetne akasztani a német osztrákok reformmozgalmát. A német prot. sajtó, mint Luthardt lapjából érte­sülök, fel van háborodva Jutta meklenburg-strelitzi her­cegnőnek vőlegénye Daniló, montenegrói koronaörökös kedvéért a gör.-keleti egyházba való áttérése miatt. Úgy Alexandra orosz cárnőnek s Görögország koronaörökös­nének, mint Jutta hercegnőnek áttérése csak mély fájda­lommal érintheti a prot. egyházat, mert az utóbbi eset­ben egy ősrégi prot. fejedelmi ház sarjának hitehagyásá­ról van szó. Ez a politika műve a vallás terén, mely már IV-ik Henrik óta zavart csinál a fejedelmi házak vallásos meggyőződésében. A kath. világot nagy veszteség érte Azarian kon­stantinápolyi örmény kath. patriarkának május 1-én és Krementz kölni bíboros érseknek május 6-án bekövetke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom