Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

folyása: ének, perikopa vagy szabad textus felolvasása az oltár előtt, imádság és ének. A tanári testületnek az ifjúsági istentiszteleten való részvételére nézve nincs megállapodás. Rozsnyó. Decembertől áprilisig minden vasárnap 9 órakor tartja a gimnázium nagytermében az ifjúsági istentiszteletet melyen sorrend szerint 4—4 tanár vesz részt. Lefolyása az oltári funkción kívül olyan, mtnt a gyülekezeti istentiszteleteké. A szabad textusok alapján tartott egyházi beszédek inkább ethikaiak s az ifjúságra vonatkozók. Selmecbánya Körülbelül 30 év óta tart ifjúság istentiszteleteket a főgimnázium egyik e célra teljesen alkalmas helységében, advent első vasárnapjától húsvétig. A d. e. 9 órakor kezdődő istentiszteleten a tanári karnak sorrend szerint következő tagjai, és vagy a főgimnáziumi vagy az algimnáziumi tanulók vesznek részt. Előbbi esetben az éneket egyházi beszéd, utóbbi esetben pedig katekizáció követi s ez áhítatosság órája imádsággal és énekkel ér véget. A részint vasárnapi perikcpák, részint szabad textusok alapján készült beszédekben a dogma a belőle folyó erkölcsi elvvel és szabályival lépten-nyomon találkozik, úgy hogy e kettő egymást, kölcsönösen áthatva, bizonyítva, kiegészítve, mintegy egymásba szövődve vonúl végig a tanítás egész menetén. A beszédek az ifjúság felfogásához, szellemi látóköréhez, életviszonyaihoz és hivatásához alkalmazottak. Sopron. Ha gyülekezeti magyar istentisztelet van (egy iskolai évben mintegy 15\ az ifjúság azon vesz részt; a többi vasárnapokon pedig d. e. 11 órakor az egesz tanári kar részvételével ifjúsági istentisztelet tartatik a templomban. Az ifj. istentiszteletek kétfélék, u. m. rendes-és gyermek-istentiszteletek. Amazok lefolyása ugyanolyan, mint a gyülekezeti istentiszteleteké, s a nagyobbrészt újszövetségi s alkalomszerű textusokon alapuló beszédeknek főcélja az élő hit felébresztése és fentartása. A gyermek-istentiszteletek pedig a következőképen tartatnak: a közének után a vallástanár az oltár előtt imát mond, s felolvasva az elmélkedés alapjául szolgáló szenírási szakaszt, lemegy az alsó négy osztálybeli tanulók közé s azok nyelvén tart a felolvasott szentigék alapján a történetből vagy kiváló költőkből vett idézetekkel megvilágított elmélkedést; helylyel-közzel egy-egy kérdést intéz a gyermekekhez, de óvakodik, hogy tanítása katekizációvá ne váljék. Az istentisztelet imádság és ének fejezi be. Tanítóképző-intézeteink közül három u. m. Eperjes Felső-Lövő és Szarvas a gimn. ifjúsági istentiszteletre küldi növendékeit, Sopron ellenben növendékeivel a gyakorló iskolában liturgikus formában tartat gyermek-istentiszteleteket, melyeken a tanítóképző-intézet összes tanárai részt vesznek. E gyermek-istentiszteletek főrészét képezik az új-szövetség, vagy a káté egyes szakaszai alapján tartott katekizációk. Kétségbevonhatatlan tény, hogy az ifjúsági istentiszteleteknek áldásos hatása van a tanuló ifjúság valláserkölcsi életére. A míg a tanuló a gyülekezeti istentiszteleten izkább csak passzív szerepet játszik: nem igen énekel s az egész gyülekezetnek szóló általános egyházi beszédből csak egyes részletek ragadják meg a figyelmét, addig az ifjúsági istentiszteleten szívvel-lélekkel részt vesz. Különösen szembetűnő ez az egyházi beszédnél, melyet a kisebb tanuló is oly figyelemmel hallgat, hogy tartalmát eszmemenetét még hetek múlva is el tudja mondani. Nagyon természetes, hogy az ifjúsági istentisztelet csak akkor lesz építővé, ha üres formalismussá nem válik. Nem helveselheső ezért a Rimaszombatban dívó gyakorlat, mely az ifjúsági istentiszteletek keretében nem juttatott helyet a magyarázó, építő és buzdító beszédnek; de nem helyeselhetők a Pozsonyban és Selmeczbányán dívó katekizációk se, mert ezek az istentiszteletnek nagyon is iskolai jelleget kölcsönöznek. Tanítunk mi az iskolában eleget s ugyanott arról is eléggé meggyőződhetünk, hogy tanítványaink felfogták:e tanításunkat; az ifjúsági istentiszteletek egyedül csak az építés munkájának legyenek szentelve. Egészen helytelen azonban, hogy Pozsony még a tanítványok közt is különbséget tesz, s míg a kisebbeket katekizáciőra kényszeríti, a nagyobbakat a gyülekezeti istentiszteletre küldi. Nem gondolja-e a lyceum kormányzó testülete, hogy ez az intézkedés a felsőbb osztálybeliekben szeparatisztikus hajlamokat, — az alsóbb osztálybelieknél pedig irigységet és elkeseredést szülhet? Az ifjúsági istentiszteletek Budapest, Bonyhád, Pozsony és Sopron kivételével összes középiskoláinkban csak a téli hónapokban tartatnak. Kérdés, vájjon melyik elvi álláspont helyes; az-e, mely az ifjúsági istentiszteleteket csak a téli hónapokra szorítja, vagy a másik, mely azokat az egész iskolai évre kiterjeszti ? Kétségkívül mindegyiket lehet igazolni; ha azonban elismerjük, hogy az evang. iskola az egyháznak is szolgálatában áll s növendékei lelkében az egyház és templom iránti szeretetet is fel kell ébresztenie s ápolnia : csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a tanulót a templomi istentisztelettől egészen elvonnunk nem szabad. Hadd menjen az enyhébb hónapokban a gyülekezeti istentiszteletre; hadd érezze, hogy ő is tagja az egyháznak, mert csak így lehet tőle remélni, hogy nagykorúsága idején tőle telhetőleg fogja szolgálni az egyház ügyét. A hol erről megfeledkeznek, ott igen könnyen beállhat az a veszély, hogy a gyermek közönyössé lesz az egyház és a templom iránt s ennek mindig csak az egyház vallja kárát. Ez okból feltétlenül elitélem a pozsonyi gyakorlatot, mely a főgimn. tanulókat ugyan minden második vasárnap a gyülekezeti istentiszteletre küldi, az algimn. növendékeket ellenben attól az egész tanévben távol tartja. Bonyhád és részben Sopron is egész éven át tart ifjúsági istentiszteletet, ezt azonban a gyülekezet nyelvi viszonyai nemcsak indokolják, hanem egyenesen szükségessé is teszik. E helyeken u. i. a gyülekezeti istentisztelet nyelve kizárólag, illetve túlnyomólag német, melyet a tanuló ifjúság legnagyobb része nem beszél s nem ért. Már pedig a mi istentiszteletünkben minden templom-iátogatónak tevőleges szerep jut a közös énekben és imádságban s a szent beszéd hallgatásában. Templomainkban csak az épülhet, a ki az istentisztelet nyelvét érti. Ha ifjainkat oly istentiszteletre kényszerítjük, melynek nyelvét "nem értik, evvel csak elidegenítjük őket a templomtól, holott ha lehetővé teszszük nekik, hogy a saját nyelvükön dicsérjék Istent,; ha meggyőzzük őket az istentisztelet áldásos hatásáról: Szívesen fognak azon részt venni egész életükben. Ezen igazságokból kifolyólag óhajtandó volna, hogy a más mint magyar nyelvű egyházközségben a hol a tanulók nagy százaléka nem érti a gyülekezeti istentisztelet nyelvét, a vallástanárok az egész tanéven át, legalább kéthetenként, ifjúsági istentiszteletet tartsanak. Az ifjúsági istentiszteletek helye Pozsonyban, Rimaszombatban és Sopronban a templom; egyebütt az iskola egy e céjra alkalmas helyisége, — legtöbbnyire díszterme. Jó hely mindkettő, azonban az ifjúságnak emez alkalmasabb. Alkalmasabb pedig azért, mert fűteni lehet. Ha a gyermek a legalább egy óráig tartó istentiszteleten fagyoskodni kénytelen : minden kedve elmegy az istentisztelettől. Egyszer magam voltam tanuja, midőn egy III. osztályú gimnázista könyes szemekkel esedezett vallástanárának, hogy a templom látogatásatói mentse fel, mert a mult vasárnap a