Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

kötelességüknek tartották. Tanáraik, a kik az 1883. évi középiskolai törvény megalkotása előtt nagyrészben theológiát végzett egyének voltak — odaadással tanítottak a vallástant is, s gondosan ültették a növendék lelkébe a vallásos hit és buzgóság magvait. A régi gárda azonban nagyrészt kidőlt, s ha az újabb nemzedék vallásos buzgósága talán nem is kisebb az elődökénél, vallástanárságra való kvalifikációval nem bír. Ez a körülmény s a pedagógia terén érvényesült modern irány: a szakrendszer életbeléptetése óhajtandóvá tette, hogy a vallástan tanítása egy kézben összpontosíttassék. S főgimnáziumaink, az egy Selmecbányái kivételével, újólag meghozták áldozataikat s szervezték és betöltötték a vallástanári tanszéket. De megtette ezt Felső-Lövő és Békés-Csaba is, mely utóbbinál ugyan még csak ideiglenes ez állapot, de nem lehet kétségünk, hogy a már két év óta tényleg betöltött vallástanári tanszék rendszeresítése a legközelebbi jövőben meg fog történni. Algimnáziumaink közül csak Bonyhád szervezte a vallástanári állást, Besztercebánya pedig, s tudomásom szerint Aszód is, akként igyekeztek a szakrendszer követelményeinek megfelelni, hogy a vallástan tanításával a gyülekezeti lelkészt bízták meg Ez a megoldás azonban épen nem helyeselhető. Tudjuk u. i, hogy középiskoláink rendszerint népesebb egyházközségeinkben vannak, a hol a lelkészek hivatalos teendőiket is alig képesek elvégezni. Sokszor megtörténik, hogy egy-egy váratlan hivatalos ügy miatt tanóráikat el kell mulasztaniok s még többször megesik, hogy tárgyukra nem készülhetnek úgy, mint szeretnék. Arra meg épen nem jut idejük, hogy az ifjúságot látogathassák s lelkipásztori gondozásban részesíthessék, holott ez a vallástanárnak talán még fontosabb kötelessége a tanításnál. S végre az se tagadható, hogy a tanuló a vallástanítással megbízott lelkészt csak bejáró, nem pedig az iskolához tartozó, vele szerves összeköttetésben álló tanárnak tekinti, s ennél fogva a vallástant is a többinél lényegtelenebb targynak tartja. Ez pedig már igazán nagy baj s végtelen káros következményű. Igaz, hogy algimnáziumainknál a vallástanári állás szervezése sok nehezséggel jár, ezek azonban nem legyőzhetetlenek. Bizonyságúl szolgál erre Bonyhád, mely a fontos kérdést azon bölcs határozattal oldotta meg, hogy — mivel a 8 vallási óra ellátása végett rendes tanári állás nem szervezhető — a hat rendes tanári állás közül egy oly egyénnel töltendő be, a ki a vállástan tanításán kivül egyéb gimnáziumi tárgyak tanítására is képesítve van, vagyis, a ki a theológiai végzettség mellett középiskolai tanári oklevelet is fel tud mutatni. Ilyen egyének ma már nem ritkák, s még számosabban volnának, ha egyetemes egyházunk a zsinati törvények 223. §-át végrehajtaná. Theológusaink közöl évről-évre többen keresik fel tudomány-egyetemeinket, hogy az 1883: XXX. t.-c. megkívánta tanári képesítést megszerezzék, S ezek, a tapasztalás szerint, nem vágyódnak az államhoz, hanem örülnek, ha felekezeti iskoláinknál nyernek alkalmazást. Példa erre Sopron és Felső-Lövő, a hol ma 3—3 ; továbbá Pozsony és Bonyhád, a hol 1 — 1 ilyen egyén szolgálja a protestáns tanítás és nevelés ügyét. Vallástanáraink kivétel nélkül lelkészi oklevelük alapján választattak meg. A pályázati hirdetések nagy része ugyan azt hangsúlyozza, hogy a zsinati törvények 214. §-ában megállapított kellékek mellett egyúttal középiskolai tanári képesítéssel is biró egyének előnyben részesülnek, azonban dicseretére legyen mondva főgimnáziumaink eltíljáróságának. hogy a pályázati kérvények elbírálásánál egyedül csak az érdemet és rátermettséget vették figyelembe. Mindamellett, noha az állások nagy része már be van töltve, ujabb időben, különösen tanári körökben élénk eszmecsere tárgyát képezi a középiskolai vallástanárok kvlifikációjának kérdése. Némelyek azt szeretnék, ha a vallástanári pályára készülő theológusok a negyedik évfolyamot külföldi egyetemen töltenék s ott, theológiai ismereteik kiegészítése mellett, valamely gimnáziumi szakcsoport tárgyait is hallgatnák; felavatásuk után pedig hazai egyetemeink valamelyiken két esztendőt töltve, középiskolai tanári oklevelet szereznének. — Mások ellenben azt óhajtják, hogy theológiai intézeteink a zsinati törvények 216. §-a értelmében kiváló gondot fordítsanak a vallástanárságra készülő theológusok képzésére, a kik tanulmányaik végeztével egy, a zsinati törvények 150. §-ának n) pontja értelmében szervezett vizsgálóbizottság által képesíttessenek. Hasonlóan jár el a hazai róm. kath. egyház. Püspökei egy 1885-ben tartott tanácskozásból kibocsátott rendelettel életbe léptették az elméleti, írásbeli és gyakorlati részekből álló vallástanári vizsgálatot, melynek tárgyai: a) általános és részletes hittan ; erkölcstan ; egyháztörténet, különös tekintettel Magyarország egyháztörténetére; szertartástan, — mindegyik a középiskolákban előirt tankönyvek terjedelmében ; továbbá nevelés- és oktatásban, a középiskolai tanárok képesítéséhez szükséges mértékben ; — b) egy az elnök által kijelölt tárgy felett legfeljebb 2 óra alatt elkészítendő vallás-erkölcsi oktatás, melyhez segédeszközül csak a Szentírás és ennek konkordanciája használható; — c) az előirt tankönyv alapján valamely a jelölt által választott tárgy felett legalább egy óranegyedig tartó előadás. A vizsgálatra csak felavatott papok jelentkezhetnek, a kik legalább egy évig mint segédlelkészek, vagy gimn. tanárok működtek. A mint látjuk, e vizsga színvonala nagyon alacsony. Én sokkal többet kívánnék. Szerintem a vallástanárnak nemcsak az általános neveléstanban, hanem a speciális gimnáziumi pedagógiában; nemcsak az egyháztörténetben, hanem a világtörténetben s hazánk oknyomozó történetében is teljesen jártasnak kell lennie; ismernie, átértenie s átéreznie kell a tantervet; otthonosnak kell lennie a vallási tárgyak módszertanában, s mi különösen hangsúlyozandó, ismernie kell az ifjúság lelkipásztori gondozásának minden fázisát. — Igaz, hogy a saját szorgalmából s különösen gyakorlatból mindezeket megtanúlhatja, de mily hosszú idő kell a szárnypróbálgatásra 1 Figyelmet érdemel a vallástanárok munkaköre is. Budapest, Igló, Késmárk, Pozsony, Rimaszombat, Rozsnyó és Sopron csak vallási tárgyak tanítására kötelezik a vallástanárt, többi intézeteink ellenben valamely más gimn. tantárgy tanítását is reá bízzák. így a vallástanár Békés-Csabán német nyelvet is tanít a III. és IV. osztályban, heti 7 órában; Bonyhádon magyar nyelvet a III. és IV. osztályban, heti 8 órában: Eperjesen magyar nyelvet a III. osztályban, heti 3 órában; Felső-LövÖn német nyelvet és számtant a tanítóképző intézetben, heti 4 órában; Nyíregyházán latin nyelvet az I. osztályban, heti 7 órában; Szarvason magyar nyelvet a III. osztályheti, 3 órában. Vájjon mi helyesebb? Az-e, ha a vallástanár csak a vallási órákat látja el, vagy ha a vallástanon kívül más tárgyat is tanít? Bizonyára ez utóbbi! És pedig első sorban is méltányossági szempontból. — Ha a vallástanár állása, javvdalmazása, jogai teljesen egyenlők a többi tanárokéval, illő, hogy teendője se legyen azokénál kevesebb. Legyen ugyanannyi tanórája mint kollegáinak, s a dolgozatok javításának nehéz, fárasztó munkájából ő is ép úgy vegye ki a részét mint azok. Méltányos ez annyival inkább, mert a vallástanárok növendékeik kisebb száma miatt is könnyebben dolgozhatnak, mint a zsúfolt osztályokkal vesződő társaik.