Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

az egyházkerületi lelkészárvák elhelyezésére szolgáló árvaházat s a kolozsvári egyház harmadik templomát vette gondozás alá. Az összes magyar református lelkészek özvegyei és árvái részére 1896-ban alkotott egyetemes gyámintézet alapszabályait hosszas előmunkálatok után ő készítette el és az úgynevezett tökesegélyezés, a mely annyi sülyedő egyházat állított lábra, szintén az ő tervei szerint hajtatott végre. Püspöksége előtt sokoldalú írói munkásságot folytatott. A költészet terén is működött, ele főleg az egyházi irodalomban fejtett ki munkásságot. Az Erdélyi Protestáns Közlönynek 1871—76-ig főmunkatársa, 1877—84-ig szerkesztője s az azz^l megjelent Prédikátori Tárnak, Szász Gerővel együtt szintén szerkesztője volt. Ebben ós a P. E. ós I. L.-ban cikkelyei, valamint a Prédikátori Tárban, a Fördős Szász-féle Papi Dolgozatokban ós a Kalászokban prédikációi és agendái nagy számmal jelentek meg. Ünnállóan közzétett ily irányú művei: A romániai misszió története, tekintettel Czelder Márton működésére (Kolozsvár, 1870); A konfessziók kérdése, különös tekintettel az ú. n. apostoli hitformára (Pest, 1872); A vallásos eszmék története (2 köt., Kolozsvár, 1870—1873); A kolozsvári ev. ref. egyházmegye emlékirata az erdélyi ev. ref. egyházkerület papnevelője ügyében (Kolozsvár, 1874); A kolozsvári m. kir. tudomány egyetemmel kapcsolatban fölállítandó ev. ref. theologiai fakultás ós tanárképző tervezete (Ugyanott 1875); Válasz Kovács Albert úrnak az erdélyi ev. ref. egyházkerület papnevelője ügyében (Ugyanott 1875); Emlékirat a házassági törvénykezés terén mutatkozó kontroverziák tárgyában (Budapest, 1892); továbbá számos halotti beszéd. Kiadta végül a következő, nem theologiai irányú könyveket: Egy falat kenyér története (Macé J. nyomán, Kolozsvár, 1868); és az ószakamerikai Egyesült-Államok története, Laboulaye után Huszár Imrével fordítva (Budapest, 1873). Betegsége régibb keletű szívbaj volt, melyből azonban deczember végén annyira gyógyulni látszott, hogy december 30-án még elnökölt az igazgató tanács ülésében. Halálát folyó hó 8-án, eléli egy órakor, egész váratlanul szívszélhűdés okozta. Halálos ágyánál ott volt felesége szül. Nagy Ilona ós fia ifj. Szász Károly, volt országgyűlési képviselő. Halála országszerte mély részvétet, egyházkerületében általános megdöbbenést keltett. Anyaszentegyházunknak egyik leghatalmasabb oszlopa dőlt ki benne. Az evangéliumi egyházak külmissziói munkája.* (Csel. IV. 9—12.) Salamon templomának »Ekes kapuja® alatt egy magával jó tehetetlen nyomorék koldul napnap után. Rámosolyog a szent föld átlátszó kék ege, az olajfák hegyének balzsalmas levegője lengi körül. Az »Ekes kapu« lágyan hajló ívei, karcsú oszlopai, melyeket Libanon czédrusaiból faragott messze földnek leghíresebb faragója, veszik körül. A Kidron partjáról mandragórák illata, pálmafák hűse hívogatja. Oh ! micsoda kegyetlen ellentét az a mosolygós ég, az a pazar természeti áldás, az a tarka pompásság az ő nyomorúságához. Mikor neki ez a környezet nem való egyébre, csakhogy kolduljon benne. Mert öröklött bénasága helyhez köti, gyönyörködni vágyó lelkét lenyűgözi. Vagy talán szenvedéseiért kárpótolta volna fenséges környezetével a gondviselés? Minden nap elhozzák ide ápolói. S ő minden nap látja erre elhaladni a boldog egészséges embereket, kik filléreikkel igyekeznek enyhíteni sötét búján, nagy nyomorán. Az idő pedig minden nappal közelebb hozza a kérlelhetetlen halált, hogy elvegye tőle azt, a mije voltaképen sohase volt — életét. De íme egy napon két férfiak mennek az »Ekes kapun« át, ama názárethinek seregéből. A szegény koldus reájok emeli tekintetét s várja a megszokott alamizsnát. Boldog koldus! többet kapott. A mint ott eltasult szívvel, fáradt szemekkel nézné a kettőt, csak megszólal az egyik: » ezüstöm, aranyom nincs nekem, a mim pedig van, azt adom neked : a názárethi Jézus Krisztusnak nevében mondom, kelj fel ós járj cc (Csel. III. 6.). Áldott szavak, drága beszéd ! A zsugorodott tagok megépülnek, a holt tetembe élet árja pezsdül, s az előbb még mozdulni képtelen nyomorék felszökik ós dicséri az Istent. Csak most veszi észre, hogy balzsamos a levegő, édes a mandragóra illata, bájos a madár dal, kedves a pálmafák hűvöse, kedves az élet. Mindezekben pedig végtelen az Úrnak dicsősége. Az ékes kapu alatt, melyet az Ur saját dicsőségére emelt, s melynek boltozatja a kiterjesztett erősség, zsámolya a legistenáldottabb föld, oszlopai az égnek nyúló bércek, beszédes patakja az örökké morajló tenger, pálmája s mandragórája az exotikus világ temérdek flórája; levegőjót a nárdus, cinnamona s az orchideák szám nélküli serege teszik balzsamossá, — mondom, az ékes kapu alatt hány millió ilyen nyomorult * Elmondatott a Lorántffy Zsuzsánna és a Ref. ifj. egyletnek az év első hetében tartott imaóráján. 1899. jan. 6-án. 5*