Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

rencsés conversiókhól nyert jelentékeny tőke- és kamat-szaporulatát egyházkerületi közcélokra fordítja. Majd az országos Közalapnál viszi keresztül ismeretes tőke-segély tervezetét, mely annyi roskadozó gyülekezetet állított lábra s melynek Erdélyre eső jelentékeny pénzerejével 42 uj templomot építtet, számos új lelkészséget szervez, számtalan gyenge parókhiát erősít meg egyházkerületének nemzetiségi vidékein, a mint ez ama domborművű térképen is látható, melyet püspöki működésének tizedik évfordulójára 1895-ben készíttetett. Nagy szervező erejének fényes bizonyítéka az országos lelkészi gyámintézet is, melynek tervezetét hosszas előmunkálatok után, ő készítette el s nagy részt az ő nagy erélyének köszönhető, hogy ez az áldásos intézmény, annyi sikertelen törekvés után, 1896-ban tényleg létrejött s ma az egész református lelkészi kar özvegyeivel és árváival érezteti jótékony hatását. Működésének koronáját azonban a kolozsvári theologiai akadémia és tanári internátus megteremtése alkotja. A református lelkészképzés színvonalának emelése és a tanárképzés egyházias irányba terelése volt ez intézet küzdelmes megalkotásánál a főcélja. Ezért dolgozott és küzdött, ezért emésztődött és szenvedett a legtöbbet. Huszonegy esztendőnek kitartó, folytonos, néha ádáz küzdelme fűződik ehhez az intézethez, melyet a nagyenyedi theologiai akadémiai romjain, nagyszerű helyiségben, fényes berendezéssel 1895-ben nyitott meg s melyet koronás királyunk is megtisztelt magas látogatásával. Ám a nagy alkotásokhoz szükséges anyagi erők előállításában végtére kimerült, nem az ereje, nem bátorsága, nem is a kitartása, hanem a — szerencséje. Későbbi pénzügyi műveletei nem váltak úgy be, mint a korábbiak. Régi ellenfelei s személyes ellenségei ezen vérszemet kapva, zöld asztal mellett és napi sajtóban vészkiáltásokkal töltötték be az országot. És a nagyerejű és nagy tekintélyű püspöknek a legutóbbi egyházkerületi gyűlésen és legújabb tervezetével, a kolozsvári Szeretetházzal már azt kellett tapasztalnia, hogy non omnia possumus. Régi munkavezetői részben elpártoltak tőle, megnövekedett ellenzéke fölülkerekedett s őt épen a legválságosabb időpontban ragadta ki e küzdelmes földi életből a halál hatalma. Alkotásainak értékét végleg az idő tűzpróbája mutatja meg ; többször kifogásolt modora és eszközei fölött a történelem mondja majd ki a döntő ítéletet: de személye kiválósága, egyháza hő szerelme, nagyra törő hatalmas lelke ós bámulatos egyházi munkássága előtt tisztelettel ós csodálattal hajolnak meg kortársai, elvbarátai szintúgy, mint ellenfelei. És ha nagy következetességgel kifejtett csudálatos munkásságának értékét egykor talán lejebb szállítja is a történelem szigora : mi kortársak nem vonhatjuk meg tőle az elismerést, hogy nagy tehetséggel nagy dolgokat művelt s óriási munkásságát egészen az egyházának szentelte. Ennek nagygyá tételéért ólt, ennek izzó szeretete s az érette való lázas tevékenység emésztette föl nagy életerejét. Molliter ossa cubent, sit quúeís terra levis ! Sz. F. Életrajzi adatait a következőkben közöljük. Szász Domokos ev. ref. püspök Nagy-Enyeden, 1838. május 25-én született. Atyja vezetése mellett tanult egész 1851-ig, a mikor a marosvásárhelyi főgimnázium hetedik osztályába lépett. Már tizenötéves korában letette az érettségi vizsgálatot. A theologiátKolozsvárott végezte 1855— 1859-ben, ugyanott 1859 augusztusban lelkészszó választották. Egy esztendővel később külföldre ment és egy esztendeig a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Egyházába 1861-ben tért vissza s ettől fogva élénk részt vett, sokszor intéző szerepet játszott az erdélyi egyházkerület, valamint egyháza és Kolozsvár városa mozgalmaiban ós küzdelmeiben. Egyházkerülete igazgató tanácsossá, 1878-ban generális nótáriussá, állandóan konventi taggá, 1881-ben a debreceni zsinat tagjává, 1885. május 26-án végre püspökké választotta, a mely hivatalánál fogva rendesen részt vett a konvent üléseiben s részt a budapesti zsinaton is, mindenütt vezérszerepet vive. Fontos tényező volt a magyarországi Protestáns egyesület megalakításban is, a melynek azután fönnállása idején folyton választmányi tagja volt. Legutóbb az Erdélyi Múzeumegyesületnek alelnöke, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak választmányi tagja, legbuzgóbb taggyűjtője és pártfogója, ki a mult közgyűlésen is ezerfrt alapítványt tett rá. Tagja volt 1896 február 25 óta a főrendiháznak is. Működésének súlypontja azonban püspöki hivatalára esett. Találékony szelleme pihenést nem ismerő tevékenységgel igyekezett egyházkerületét anyagilag is virágzásra emelni. De működésének ereje a kolozsvári theologiai akadémiának megalapítására esett. Huszonegy éves küzdelem után 1895 őszén nyitotta meg ez intézetet nagyszerű helyiségben, mintaszerű berendezéssel megajándékozván azt úgy a maga, mint Pap Gábor dunántúli püspök hátrahagyott és általa megvásárolt gazdag könyvtárával. Aztán