Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzerkeszlíÍN^g : ISX. keritlet, Kdlvln-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánsaky Viktor kőnyvTceres'hedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. legyes szám ára ÍÍO kr. Milyen feladatot hárít reánk, evangélikus lelkészekre, korunk valláserkölcsi sülyedése. Felolvasás, tartatott Újvidéken, a bács-szerémi ág. hitv. evang. egyházmegye lelkészi értekezletén. Szeretett testvérek az Úrban! Urunk Jézus Krisztus sz. Máté evangéliuma IX. rész 12., 13-ik versében azt mondja": »Az egészséges emberek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek. Nem jöttem, hogy az igazakat hívnám, hanem a bűnösöket a megtérésre.® Pedig ha az emberiségnek valamikor szüksége volt orvosra és orvosi segítségre, úgy szüksége van reá ebben a korban, mert egész korunk, társadalmunk és népünknek nagy része beteg, és'pedig nagy beteg. S miben rejlik ez a betegség? Ha valamely beteghez orvost hívnak, annak első teendője a betegség megállapítása lesz ; az orvos e célból a beteg testét és lelkét vizsgálni és tanulmányozni fogja, lesi üterét, lélegzetét, hőmérsékét; ezen tünetekből megállapítja végre a diagnózist Korunk beteg, társadalmunk, népünk beteg! Mi lelkészek hivatásunknál fogva orvosok vagyunk a nép lelki orvosai, hisz az Űr reánk lehelé szent lelkét. Vizsgáljuk meg tehát és tegyük tanulmányozás tárgyává népünk lelkét, s csak hamar rátalálunk a betegség nemére, s könnyen megállapíthatjuk a diagnózist: Népünk betegsége az Istentől való elszakadásban keresendő. Ezernyi ezer ember hátat fordított istenországának, közömbös lett Isten iránt. A vallás és biblia helyét elfoglalták a politika és a hírlapok; a világi ügyek, kenyérkereset, állás és hivatásérdekek az emberi erőket annyira lekötik, hogy alig marad idejük és érzékük Isten országára gondolni; az emberi öntudat annyira fokozódott, hogy azt hiszi, miszerint Isten segedelmét s az üdvösséget immár nélkülözheti; s a mai kor realizmusa oly materialisztikus életnézetet teremtett, mely az egyház léte és céljával homlokegyenest ellenkezik. Szerintük az élet a világtörténelemnek véghetetlen körfutása, küzdelem a létért — egy áramlás, melyben hullám hullámot vált fel. Nagy küzdelmektől zajong a világ s a szellemek megháborodása, a szívek Istentől való elszakadása napról-napra gyakoribb ; mintha az emberekben a szeretet tüze kialudt volna. Vad erők bilincseiket szétrobbantják, hydra módjára emelik fejüket s készenlétben állanak a régi megszokott rendet felbomlasztani, hogy az éjszakának sötét árnya alatt pusztíthassanak. Ezernyi ezer ember elfelejtette, vagy elvesztette az igazságos Istenben és az örök életben való hitét; a materialismus és mammonizmus, gyönyör utáni vágy, szerencse-hajhászat napirenden vannak ; a nép lelke, mely Krisztusra alkottatott, megtörpült, elkorcsosodott, népünk nem jár templomba, nem hallgatja Isten igéjét, az életnek gondjai és szükségei közt felüdítést többé nem talál. Az élő Istentől való elszakadás, ez a megbocsáthatatlan bűn és halálátok, mely népünket sorvasztja — ez a mi korunk tulaj donkép eni betegsége. Csodálkoztok talán ti világi urak népünk istentelensége felett? Ne csodálkozzatok, hisz a ti saját cselekedeteitek szálltak le a nép legalsóbb rétegeibe. Ti népünknek mintegy mintaképeinekvagytok odaállítva, s valamint a tanítvány mesterének, a szolga urának, a gyermek apjának minden tettét utánozza, azonképen a nép is ellesi ós utánozza azt, a mit ti cselekesztek. De ha már a népet tanulmányoztuk, illő, hogy vessünk pillantást a népvezérek ós népbarátok, vagy mondjuk ki őszintén a népámitók lelkébe is. Figyeljétek meg őket, hogy egyleteikben, hírlapjaikban, könyveikben népünket mire oktatják, s vájjon az ő tanaik az igazi szeretetnek, avagy csak a haszonlesésnek kifolyásai ? Kérdem, nem űznek-e ők a nép- és hazaszeretetéÖ