Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

egymást követő korszakok jellemző műalkotásainak rövid ismertetése belép e tantárgy keretébe. A tantervek felülvizsgálata alkalmat adott arra is, hogy útja egyengettessék a jövőben megalkotandó középiskolai rendszernek. Mint a gimnáziumi és reáliskolai új tantervek egybevetéséből kitűnik, az általánosan kötelező tárgyak sorában immár csakis a latin nyelv, a francia nyelv, a rajz és a kémia tekinthetők a két középiskola között igazi tantervi különbözeteknek, míg a többi általánosan kötelező tanulmányok anyaga a két középiskolában lényegileg azonosnak mondható. A jövőnek leszen feladata, a minden középiskolában egyaránt kötelező és teljesen egységes művelődési elemek törzsét a most megvetett alapon véglegesen megalkotni. TÁRCA. Próféta mindig lesz. (William Johnson Fox.) Egy csecsemő gyékénykosárba', A Nílus árjain lebeg; Egyiptom fényét ejti árnyba S megmenti népét e gyerek. Egy gyermek a templomba menve. Kikérdezi a bölcseket: F^gy világvallást ő teremte S a bálványok széttörtenek. Az elnyomás ha legsilányabb, Míg ifjú szív még lelkesül; Babona láncán hogy habár rab, Míg elme fürkész vég ne'kül: Pap s zsarnok azt, hogy e világon Soká lesz úr, ne higyje már . . . Mózes bárkája leng az áron S ím' a templomba' Krisztus áll. Angolból Hegedűs István. Kirakat előtt. »Nézd csak apám: mennyi játék. Csupa pompa, drágaság; Szívem erre, arra vágynék, S oh mint gyötör ez a vágy!« Szól atyjához rongyos gyermek, Kirakatnál álldogál; Bánatos gond mint egy felleg Atyja homlokára száll. Köny szemében némán is szól És megérti a gyermek: »Mondj, fiam, le vágyaidról, Nyugodt így lesz életed.* »Oh atyám, buzgó fohászszal Ha becsuktam két szemem : Mind e íénynyel, drágasággal Égi angyal megjelen.* Lásd fiam, e fény, e pompa, Mely jutalmazá imád, Szívnek kincse: soha romja Nem fog búsan nézni rád. Hegedűs István. Miért nines több eredménye prédikálásunknak ? (Folytatás.) Az tény, hogy a mi a formatökélyt s a szellemességet illeti, a maii

homiletikai produktumok fölülmúlják a régi idők ilyetén munkáit; s azt is meg kell adni, hogy manapság a textus felhasználása tekintetében is jobban állunk, mint csak egy emberöltővel is ezelőtt. De félő, hogy azt a textus életébe bevezető ajtócskát igen sokan, még a kiválóbb szónokok is, elmellőzik. S hogy áll e tekintetben a dolog minálunk ? Megtaláljuk-e mindig, vagy csak keressük-e szorgalmasan? Elég sokat hallunk s olvasunk a mai prédikációnk hiányairól s az erre vonatkozó reformindítványokban sincs hiány. De a mennyire én a dologba belátok, ezeknek a megszívlelésre méltó tanácsoknak legnagyobb része lényegében periferikus pontokon mozog s a prédikáció egyik alakját a másik által akarja megjavítani. Csakhogy egyetlen-egy beteg sem lett még az által egészségessé, hogy reá a legszebb s legráillőbb ruhát adták. A mint a politikai s társadalmi életben a külső törvények által és ismét csak a külső törvények által akarják a jelen bajait orvosolni, úgy az egyházi életet is új formák s mindig csak új formák által akarják talpra állítani. Korunk betegsége — s ez a betegség föl ismertető jele elzsidósodásának, — hogy az emberek abban a tévhitben ringatják magokat, mintha e térre valami új törvény feltalálásával életet lehetne kelteni. S a prédikációra vonatkozó reforminditványok legtöbbje is ez időszerű betegségben szenved. De »azok csak az esti fellegek között keringenek* mindaddig, a míg a dolog velejébe nem vágnak. A dolog velejét érintő reformokhoz szerintem első sorban az tartoznék, hogy mi prédikátorok komolyan az »írásban élni« törekedjünk. Ezzel több van mondva, mint hogy az írást csak tanulmányozzuk. A mi már az összefüggő s mélyreható irástanulmányt illeti, e tekintetben is bizonyosan kisebb-nagyobb mulasztást lehetne szemünkre vetni. Azt mondják, — és pedig olyanok, a kiknek illetékességét távolról sem lehetne kétségbe vonni, — hogy a bibliában való jártasság a kandidátusoknak s lelkipásztoroknak manapság nem épen a legerősebb oldala s közülünk nem egy talán kellemetlenül találná érintve magát, ha tőle azt kérdeznék, hogy vájjon a bibliából naponta legalább egy fejezetet elolvas-e vagy hogy azt az eredetiben teszi-e? — Több irástanulmányt tehát! De irástanulmányt oracióval, meditációval és tentációval, mert különben az csak több-kevesebb értékű külső ismeret marad. Az embernek az ételt meg kell ennie, hogy