Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. terembe és a Rózsa utczai imaterembe járó vasárnapi iskolás gyermekeké tartatott meg. Ezeken az ünnepélyeken az egyesület körülbelül 800 gyermeknek szerzett karácsonyi örömet s igen sok szegény gyermeket látott el jó meleg téli ruhával. — Valóban krisztusi munka az, a mit e nemes egyesület végez, s hogy Istennek is tetsző dolog, bizonysága annak az, hogy az egyesület folyton erősödik s mind többeket ragad meg a benne élő krisztusi szeretet. — Óh bárcsak mindenfelé követnék ennek nemes példáját, s bárcsak ennek munkára, segítésre, könyörületre hívó szava helyett azok a szavak lennének pusztában elhangzó üres beszédek, a melyek még ma is azt hirdetik, hogy a buzgó keresztyén nők munkája csak a butítás eszköze! A budapesti ref. ifjúsági egyesület, a Lorántffyegylettel karöltve, folyó hó 2-ától 7-ig tartotta meg este 7 órakor a ref. főgimnázium nagytermében vallásos előadásokkal egybekötött összejöveteleit. Az összejövetelek énekkel és imádsággal kezdődtek, a mely után a következő thémákról tartattak rövid beszédek: január 2-án: Hálaadás és vallástétel; 3-án: Az egyház és az egyház munkája; 4-én: Mit tehetnek a nemzetek az evangéliumi keresztyénségért, s mily hatást gyakorol az evangélium a népekre?; 5-én: Az ifjúság és a család; 6-án: A pogányok és zsidók megtérítése; 7-én: A névleges keresztyéneknek az Úr Jézushoz vezetése. Az összejövetelekre, a melyeken az előadásokban Szilassy Aladár, az ifjúsági egyesület elnöke, Szabó Aladár, Petri Elek, Szöts Farkas, Hamar István theol. tanárok. Gergely Antal, gyűjtő fogházi lelkész, Kovács Lajos vallástanár, továbbá Makay Lajos és Firtusz Gyula theologusok működtek közre, mindenkor nagy számmal sereglett össze a közönség s buzgón, érdeklődve hallgatta végig az építő előadásokat. Másfelé is életbe kellene léptetni az ily épttő vallásos összejöveteleket, mert lehetetlen, hogy ne hirdessük a Krisztus evangéliumát mind alkalmas, mind alkalmatlan időben. Az idő szomorú jelei buzgó munkára serkentenek mindnyájunkat, s a jó alkalmakat, a mikor híveink lelkéhez férkőzhetünk, áron is meg kell vásárolnunk! A budapesti ref. ifjúsági egyesület választmánya folyó hó 12-én, este 8-órakor, a ref. theologia nagytermében ülést fart, a melyre a tagok ezen az úton is meghivatnak. KÜLÖNFÉLÉK. * Bécsben, advent első vasárnapján 16 római katholikus tért át az evangélikus vallásra. A múltév folyamán összesen 207 áttérés történt, s újabban ismét nagy számmal jelentkeztek vallásos oktatásra az áttérni akarók. * Új buddhista kéziratokat kapott az orosz tudományos akadémia ázsiai múzeuma a kashgári orosz konzultól. E becses iratok részint szanszkrit, részint pedig egy már kihalt tibeti nyelven vannak írva. Kettő közűlök a Krisztus utáni első századból való. Nyirfa-kéreg tekercsre vannak írva. Az orosz akadémia, az iratok kiegészítésére, a chinai Turkesztánban műdödő svéd misszionáriustól is vett egy kéziratot, a mely oly betűkkel van írva, a melyeket még a legkitűnőbb pétervári orientalisták sem tudnak elolvasni. (Cs.) * Vasárnap megszentelése. Példaadásul szolgálhat az esztergomi alispánnak az a rendelete, mely a főszolgabírók útján fölhívja a községi elöljárókat, hogy vasárnap gyűléseket ne tartsanak, hivatalos dolgokat ne végezzenek, nehogy a nép az istentisztelettől visszatartassék. — Bizony így kellene eljárnia minden alispánnak, legelső sorban azonban a minisztériumoknak. A budhizmus terjedése. Korunk általános gondolkozására és életfelfogására igen jellemző, hogy Budha pesszimista vallása mind több követőt hódit magának. Ez a beteges irányzat Franciaországban ütötte fel a fejét legelőször, de ma már az ó- és új világban egyaránt terjedőben van. Párisban, Londonban s Amerikában széltében jönnek forgalomba a budhista káték, sőt már magyar nyelven is jelent meg egy. Sajnálatos jelenség ez, a mely az üres, vallástalan közgondolkozás és életfelfogás bizonysága. A materializmus, a léha élet s az ennek következtében beállott élet-unalom természetesen hozza magával a budhizmushoz való vonzódást, a mely a túlvilági élet, a jutalmazás és bűnhődés helyett a teljes megsemmisülést prédikálja. Értjük, hogy azokra nézve, a kik már kiélték bűnös könnyelműséggel a földi életet s a kik előtt, bűnökkel terhelt lélekkel a jövendő Ítélet rettenetes, de a kik háborgó leikök valamelyes megnyugtatását még sem nélkülözhetik, kedvesebb a teljes megsemmisülést hirdető budhizmus, mint a Krisztus vallása, mely a földi életben tiszta erkölcsiséget követel, a jövő életben pedig kárhozattál fenyegeti a bűnös embert. De ezzel a magyarázattal a keresztyénségnek nem szabad megelégednie s e szomorú jelenség felett napirendre térnie; hanem arra kell törekednie, még fokozottabb erővel, hogy újjászülő, megszentelő erőit mindinkább beleoltsa az emberek lelkébe s megkedveltesse velők az evangéliom boldogító igazságait. * A gyermekek öngyilkosságáról elszomorító adatokat mutat ki a poroszországi hivatalos statisztika. 1887-től 1896-ig Poroszországban négyszázhét gyermek dobta el magától önként az életét s egy se volt köztük, a melyik a 15-ik életévét betöltötte volna. Az öngyilkos gyermekek közt volt 331 fiú és 76 leány, s mindnyája iskolás gyermek volt. Szomorú jele ez is az időnek, a mi csak arra ösztönöz, hogy gyermekeink vallásos nevelését s a szülőknek és munkaadóknak a keresztyéni bánásmódra figyelmeztetését el ne hanyagoljuk. * Kép a pogány világból. A nepauli (Észak-India) királyné öngyilkossá lett, a miatt, hogy a himlő eltorzította az arcát. A király, ki nejét igen szerette, először a kezelő orvosokon töltötte ki bosszúját. Levágatta orrukat és fülüket; aztán pedig az istenekre került a sor. Kihordatta a templomból a bálványokat és töltött ágyú elé állíttatá. A tüzérek eleinte vonakodtak elsütni az ágyút; de mikor néhányat fölakasztatott, a többi engedett a parancsnak sa