Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

szerint az elmúlt évben 91,170 márkát gyűjtött, a melyhez a császár és neje 1500 márka évi járadékkal és 12 ezer márka rendkívüli segélylyel járult. 600 márkát adott a városi tanács, 20 ezer pedig rendkívüli adományokból folyt be. A betegek ápolására 33 ezer márkát fordíthatott. 3075 beteget ápolt, 2436 nőt, 350 gyermeket s 229 férfit. Az ápolt betegek közül 2923 ev., 106 r. kath. és 46 izraelita vallású volt. 12 házban 105 diakonisszát tart fel. Az ifjúság nevelése s a betegek ápolása mellett a női és férfi-pincérek között is folytatja áldásos működését. E gyámegylet valóságos áldása Berlin városának és melegágya a szeretetben tevékeny evang. protestantizmusnak. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** A Károli-biblia és a Magyar Nyelvőr. A M. Nyelvőr májusi füzetében minket közelről érdekel Sassi Nagy Lajos cikkelye, melyben összehasonlítja az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat ó-testamentum-forditását Károli Gáspár revideált ó-szövetségével, mely összehasonlítás magyarság és világosság dolgában nagyon a Károli előnyére üt ki. A mit az izraelita irodalmi társaság így fordít: »férjedhez lesz vágyakozásod*, Károli Gáspár így : »és epekedel a te férjed után*; a mi az új fordításban: »ettél a fáról, melyről parancsoltam néked, hogy ne egyél«, — Károli Gáspárban: »ettél a fáról, melytől eltiltottalak vala«; a új fordításban: »mert por vagy és ismét porhoz térsz vissza*, — Károli Gáspárban: »mert por vagy s ismét porrá leszesz* ; az új fordításban : »és jelt csinált az Örökkévaló Kainnak*, — Károli Gáspárban: »és megbélyegzé az Űr KainU ; az új fordításban : »és az özön vizei voltak a földön*, — Károli Gáspárban : »megjőve az özönvíz a földre* ; az új fordításban: fölérbedi Noé az ő borából*, — Károli Gáspárban: »felserkene Noé mámorából«; az új fordításban •Ábrahám és Sára öregek voltak, előrehaladtak a korban*, — Károli Gáspárban: >Ábrahám és Sára élemedett korú öregek valának*; az új fordításban: »látta pedig az Örökkévaló, hogy gyűlölve van Lea«, — Károli Gáspárban: »látván pedig az Úr Lea megvetett voitát« ; az új fordításban: »most ez ízben hozzám lesz csatolva a férjem«, — Károli Gáspárban: »most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem*; az új fordításban: »adj nekem gyermekeket és ha nincsenek, meghalok*, — Károli Gáspárban: »adj nekem gyermekeket, mert hanem, meghalok* stb. E kevés példa is rávall, mennyivel jobb Károli fordítása, a mit különben teljes részletességgel, szakszerűen és meggyőzőleg bebizonyított a magyar Nyelvőr előtt a »Protestáns Szemle* f. évi harmadik füzetében Radácsi György sárospataki theol. tanár. ** Az * Eperjesi Széchenyi-kör* évkönyve jelent meg dr. Horváth Ödön, jogkari dékánnak, mint az egylet titkárának szerkesztésében. A felvidékünkön oly fontos hivatást betöltő közművelődési egyletnek — az 1898-ik évre vonatkozó — ez az évkönyve a megboldogult királyné arcképét tartalmazza s gyászkeretes lapokon a királyné haláláról szól. Közli az évkönyv dr. Berzeviczy Albertnek, a kör védnökének »Ujabb ílorenci benyomások* című felolvasását, valamint azt a felolvasást, a melyet ugyanő, épen 20 év előtt, a kör létesítése érdekében tartott. Kuhányi Béla költeménye u'án a részletes titkári jelentés, közgyűlési jegyzőkönyv, pénztári jelentés, a kör naplója s a tisztviselők és tagok névsora következik. A 112 lapból álló díszes kiállítású könyv hű képjét adja a kiváló egylet kedvező viszonyainak és buzgó működésének. ** Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai tanuló ifjúság számára. Irta Lejtényi Sándor főgimnáziumi tanár. A rovargyűjtés a középiskolai ifjúság egyik legkedvesebb s egyúttal legtanulságosabb mulatsága. - Lejtényi könyvecskéje nagyon hasznos útmutatója lesz neki ebben a mulatozásban. A munka első részében a gyűjtésre, elrendezésre, praeparálásra és a szükséges felszerelésre ád utasításokat; a második rész a rovarok rendszeres osztályozását adja. A középiskolai tanárok helyesen teszik, ha tanulóiknak ajánlják. A hézagpótló csinos munka a Franklin-társulat kiadásában Budapesten jelent meg és ára bekötve 50 kr. ** Alsófehérvármegye 1848/49-ben. írta Szilágyi Farkas nagyenyedi ev. ref. lelkész. Különlenyomat Alsófehér vármegye monográfiájából. Ára 3 frt. N.-Enyed, 1898. Ily címen egy hatalmas vaskos (1—450 oldalon 28 nagy nyolcadívre terjedő) kötet fekszik előttünk. Szerzőnk neve nem ismeretlen sem a történeti tudomány szakművelői, sem a nagyközönség előtt, amennyiben, egyéb irodalmi és társ-szerkesztői működését nem említve, már 1891-ben s>Nagy-Enyed pusztulása 1849-ben* című (1— 366. old.) becses korrajzi történelmével nevét széles körökben ismeretessé tette. Így szentjük mi látni a kálvinista papot! Ki, ha eleget tett a templomban a szószéki, az iskolában a valláserkölcsöt tanító — és az egyházközségben a cura pastoralis kötelességeknek: a társas élet hasznos örömein felül még megmaradó idejét valamelyes szellemi foglalkozással a »papi könyvesházban* tölti el... Épen azért emez általános szempontból is elismerés és tisztelet adassék a derék szerzőnek, mint másoknak is példát adó szellemi munkásnak. De ez az elismerés és tisztelet csak fokozva lehet akkor, ha az elől megjelölt tudományos nagy apparátussággal, finom történeti érzékkel, hazafias nemes érzelmektől lángoló vonásokkal megirt részletes történelmi munkálatot végig lapozzuk. E művön szerzőnk 4 évig dolgozott, hűséggel és elfogulatlanul használva fel egy egész könyvtárt kitevő forrásokat, számszerint mintegy 40 et, — a jegyzőkönyveket, békeszerződéseket, egyes naplótöredékeket és még élő tanúk szóbeli közléseit nem is számítva, — jeléül annak, hogy a szerzőnek egyfelől a tárgy fontossága s a kitűzött cél komolysága, másfelől a maga irói reputációja szempontjából nem akart sem felületesen írni, sem, még kevésbé, lelkiismeretlen compilátori munkával az őt megbízó vármegyét s illetőleg a nagyközönséget »becsapni«. Mindennek dacára szerzőnk maga bevallja, hogy műve nem teljes ; mert egyfelől a rohamosan alakult események miatt hibátlan és elfogultságtól ment följegyzés azon időkből vajmi kevés maradt fenn, másfelől az akkori eseményekre világot deríthető sok okmány elveszett. — A mű nyelvezete tiszta, világos, élénk, magyaros és zamatos, amint hogy egy ős-magyar tvpusu, hazafias érzésű, puritán vallású, elfogulatlan tudós és romlatlan nyelvérzékü írótól másként nem is lehetett volna. Mindezeknél fogva