Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

NEKROLOG. Tóth Sámuel. 1838—1899. Oszlopos tagja volt egyházunknak : a legsúlyosabb terhet kordozó egyik oszlopa. Az egyházi közigazgatás igája alatt görnyedt egy negyedszázadig s ez alatt roskadt össze idő előtt. A munka embere volt s a túlfeszített munka halottja lett. Tudós pályára készült, tudományos állást töltött be, de nem a tudománvnak, hanem az adminisztrációnak lett mestere és áldozata. Nem közönséges tehetségét csaknem egészen a jegyzőkönyvszerkesztés és kiadás emésztette föl. Egyházkerületi, konventi, zsinati és más jegyzőkönyvek készítése és nyomtatása volt kenyere éjjel és nappal. Az öreg Dobos méltán nevezte őt már a debreceni zsinat idejében a kálvinista egyház teherhordójának. Tóth Sámuel Tisza-Lökön született 1838. junius 27-én, hol atyja Tóth János a református egyház tanítója volt. Korán árvaságra jutott: anyját 1849-ben a ránk tört oroszok látásán támadt ijedtség emésztette el, atyja 1855-ben halt meg. A tehetséges árvát Balogh Mihály h.-nánási tanító és Varga Lajos ottani lelkész vették pártfogásukba; ők is iskoláztatták előbb Tokajban, majd Nánáson és 1854 óta a VII. gimn. osztályon kezdve Debrecenben, hol Kiss Albert (a mai debreceni lelkész) és Nadányi Miklós egyházmegyei gondnok voltak a tanulótársai. Kitűnő tanuló volt s mint ilyen állandóan bentlakási és konviktusi jótéteményt élvezett. A tbeológiai tanfolyamot 1860-ban szintén Debrecenben kitűnő eredménynyel végezte. Ezután két évig jurátus (esküdt felügyelő) és köztanító volt a debreceni kollégiumban, egy évig magánnevelő Pozsonyban, majd az 1863/4. iskolai évben contra scriba és senior Debrecenben s egyszersmind Aranyi István theológiai tanár helyettese a hittani tanszéken. Aranyi 1864. február havában elhunyt s a tiszántúli egyházkerület azzal tüniette ki a fiatal helyettesét, Tóth Sámuelt, hogy őt választotta meg a dogmatika rendes tanszékére, de 600 frt évi segélynyújtással arra kötelezte, bogy előbb két évig a külföldi egyetemeken készüljön fontos tanszékére. Tóth Samu Zürich, Heidelberg, Göttinga és Jéna egyetemein választott tanszaka tanulmányozásában négy szemesztert töltött és 1866. őszén foglalta el tanszékét a debreceni theol. akadémián. Tanári állásába 1866. november 6-án Balogh Péter püspök iktatta be Balogh Ferenc kartársával egyszerre. Szorgalmas, de nem nagy hatású tanár volt. A viszonyok nem engedték, hogy kimagasló és hatásos professzor legyen. Tárgyaiba, a melyek a dogmatika, szimbolika, apologetika és encyclopaedia voltak, alig hogy belemelegedett, 1869-ben már az egyházi adminisztráció ezer gondjával-dolgával halmozták el, melyek évrőlévre szaporodtak. Ez időtől fogva mind több és több adminisztrácionális terhet raktak erős vállaira 1869. április 14-én egyházkerületi aljegyzővé, 1872-ben Kiss Áron akkori esperessel szemben egyházkerüteti főjegyzővé választotta a tiszántúli egyházkerület, a konvent pedig 1877-ben szintén állandó jegyzőjévé tette; az 1881-diki debreceni és az 1891—3. évi budapesti zsinatnak szintén ő volt állandó jegyzője, minden előmunkálatainak fogalmazója, minden kiadványainak szerkesztője. Ez a sok írás, szerkesztés emberfeletti munkát követelt tőle s ő igazi napszámosként húzta az izzasztó, az életemésztő munkát. Sokat és könnyen dolgozott s nem csuda, ha nem mindig alaposan; de egyben senki se multa fölül, sőt meg se közelítette: a rendszabályok és végzések bámulatos ismeretében. Roppant emlékező tehetsége, mint egy eleven encyclopaedia, minden ügy előzményét, adatait és sorsát a legkisebb részletekig pontosan észben és kéznél tartotta. E hatalmas erejével lőn a tiszántúli egyházkerületnek a beteges Révész Bálint mellett láthatatlan kormányzója, s a konventi és zsinati elnökségeknek két évtizeden át intéző jobb keze, élő levéltára és nélkülözhetetlen mindenese. Irodalmi munkássága is az egyházi adminisztráció mezejére összpontosult. Törvények, rendszabályok, jegyzőkönyvek és Névtár szerkesztése és kiadása. 1875-ben »Kivonatos gyűjteményé*-t adta ki az egyházakat, lelkészeket, iskolákat és tanárokat illető országos törvényeknek és rendszabályoknak. 1880-ban kiadott »Egvházalkotmány Tervezete* az 1881. évi alkotmányozó zsinatnak szolgáltatott becses anyagot és alapot a kodifikációhoz. »Egyetemes Névtár*-a az első egyetemes adattár közegyházunk ismeretéhez, s habár nem egészen pontos és megbízható, mégis az úttörés érdemével bír. Az 1881. évi debreceni és az 1891. évi budapesti zsinat Jegyzőkönyvei, az 1891. évi budapesti zsinat Naplója, az Egyházi Törvények többizbeli kiadásai szintén az ő szerkesztésében és neve alatt jelentek meg. Tiszántúli egyházkerületi levéltárnokságát érdekes regeszták (jegyzőkönyv-kivonatok) és a legrégibb jegyzőkönyv kiadásával örökítette meg. Szerkesztő is volt néhány évig a Debreceni Protestáns Lap-ná), de közepes sikerrel. Magán- és családi életében a legszeretetreméltóbb emberek közé tartozott. Szívélyes, előzékeny, kellemes érintkezésü, társaságkedvelő férfiú volt. Szép családi körét 1869-ben alkotta. Felesége, most bánatos özvegye, Varga Mária, Varga Lajos h.-nánasi lelkész, később debreceni kollegiámi pénztárnok leánya, kitől három leánya született. Sok ideig zavartalan és boldog családi életét az utóbbi négy-öt esztendő két súlyos gyászszal zavarta meg. — 1894-ben vesztette el nővére egyetlen testvérét, dr. Varga Géza hajdúmegyei főorvost, a ki mint nőtlen ember szeretetben és munkában egészen össze volt forrva a Tóth Samu családjával: Tóthék háza volt az ő otthona, Tóthék családja az ő családja. Másik szívsebét forrón szeretett Mariska lányának hosszas hervadása és 1895-ben történt gyászos kimúlása okozta. E két súlyos csapás a szelle-38*