Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

nek tartja, hogy a Biblia az iskolákba és a kórházakba is bevitessék. Paulik János't

ev. lelkész szerint a Biblia olvasásának és terjesztésének tárgyi nehézségei is vannak. A Bibliának érthetetlen és kényes helyei nem valók a nép és a gyermekek kezébe. E végből Népbibliákat és Családi bibliákat kellene kiadni, azaz bibliai szemelvényeket kellene közrebocsátani megfelelő magyarázatokkal. Viktor Bernát, a Brit és Külföldi Bibliatársulat képviselője, Pauliknak felelve (német nyelven), hevesen tiltakozik az ellen, hogy népünk kevésbé volna értelmes mint a szerb, tót, vagy az oláh; már pedig újabb időben ezek körében is szépen terjed az Isten igéje. Evangéliomi ker. pap csak tévedésből vagy hitbeli fogyatékosság ból emelhet szót a teljes Szentírás terjesztése és olvastatása ellen. Gergely Antal fogházi lelkész üdvössség kútfejét hiszi és tapasztalja a Bibliában. A teljes írás Istentől ihletett. Az ég és a föld elmúlik, de az Úr beszéde soha el nem múlik. Verbum Dei manet in aeternum. Nem az írásban van a hiba, hanem az emberek elméjében. Az a főbaj, hogy nem hiszünk eléggé az Isten igéjében s e miatt nem tisztán, nem elegyítés nélkül, hanem szürke elméletekkel és tudós kétségekkel vegyítve viszik az Igét, igen sokan a templomi és az iskolai szószékre. Térjünk csak vissza a Krisztus igaz evangéliumához és biztosan meg fog jönni hitünk óhajtott lendíilése. várva-várt erkölcsi ébredésünk, egyházi erősödésünk, eljátszott népszerűségünk és elvesztett hóditó erőnk. Fábián Dénes ref. s. lelkész szintén pártolja az Iskolai és Családi-Bibliák eszméjét, habár nem is ért mindenben egyet Pauliknak az indokolásával. Végül Szabó Aladár rövid zárszóban a Bibliát találóan az emberi testhez hasonlította, a melynek szép és nemes részei és szervei mellett vannak kevésbé nemes részei is ; de azért az élet kockáztatása nélkül kinek jutna eszébe egyes esztétikailag talán nem szép szervétől vagy testrészétől megfosztani magát? Az írás is ilyen organizmus, melyet nem lehet, nem szabad csonkítgatni, nyírbálgalni. A mindvégig emelkedett, tartalmas és élénk eszmecsere azzal végződött, hogy Szilassy Aladár világi elnök enunciálta azt a határozatot, hogy az értekezlet a Szabó Aladár határozati javaslatát, kibővítve a Kovács Lajos pót-indítványával, egyhangúlag magáévá teszi. Á határozati javaslat elfogadása után szót emel Dr. Daka Tivadar, kit Szilassy Aladár elnök az ülés elején a közönség lelkes éljenzése kíséretében üdvözölt. mint oly férfiút, ki ifjú korában mint hős honvéd testi fegyverrel a csatatéren védte a hazát, most pedig távol hazájától, de ezzel szívben-lélekben egyetértve, az Isten igéje terjesztésének s közelebbről a magyar Biblia revizójának szenteli tevékeny életét. Én is azt tartom, mondá dr. Duka, hogy a Biblia egységes organizmus, minden része szükséges, a maga teljességében Istentől ihletett, nem lehet belőle válogatni, hogy ez Isten igéje, ez nem az. A Bibliából sem elvenni, sem hozzá adni nem szabad semmit. Nem szabad a Bibliából semmit expurgálni. A ki hittel és keresztyén alázatossággal olvassa az írást, az biztosan meggyőződik arról, hogy az valóban Istenigéje. Én ezt egy hosszú élet tapasztalatából erősíthetem. De hogy ezt a tapasztalatot megtehesse, az embernek már gyermek korától kezdve tudakozni kell az Írásokat. Igaza volt annak az angol bibornoknak, a ki azt mondá: Adjátok nekem 8 éves koráig a gyermekeket, azután elvihetitek. S ez a bibornok nagy misszionárius volt, sokakat áttérített a római egyházba. Az angol nép körében megtanultam két dolgot: hogy az embert már gyermek korában a Krisztushoz kell vezetni s azután ifjú- és felnőtt korában Krisztushoz közel kell tartani. S mind e két dolognak legbiztosabb eszköze a Biblia, a melyben a legtisztábban él a Krisztus lelke. Az angol nép Angliában, Skóciában és Amerikában azért olyan vallásos, mert nagyon szereti s hűségesen olvassa a Bibliát. Az angol nép Bibliát olvas ha lefekszik, Bibliát olvas ha fölkél, s Bibliát hord magával ha utazik. Az angol nemcsak a templomban olvas és hallgat Bibliát, hanem a családjában, az iskolájában, a gyűléseiben s a parlamentjében is. Gladstone miniszter-korában is minden vasárnap maga volt a bibliaolvasó lector a templomban. Én orvos vagyok, folytatja hévvel az öreg Biblia-barát, s egyik londoni kórház heti ülésein részt szoktam venni, s ülésünket mindig imádsággal és Bibliaolvasással nyitjuk meg. Biblia nélkül nincs élő, nincs krisztusi keresztyénség. Azért buzgólkodni kell Magyarországon is, hogy a Biblia minél nagyobb érvényt nyerjen az egyéni, családi és az egyházi életben. De egyre figyelmeztetem a tisztelt értekezletet. Ne várjanak rögtönös eredményt, csudás hatást buzgólkodásuktól. Az erkölcsi világban a lassú, de folytonos növekedés járja, ép úgy, mint a testi világban Minél nemesebb a fa, az állat, annál lassabban nő, annál hosszabb idő kell arra, hogy nagyra nőjön. Magyarországon, én úgy látom, kilebbent az evangéliumi tavasz lehellete. Evangéliumi szellő kezd lengedezni immár számosaknál. Lássák be Uraim, hogy ezt az Isten igéje műveli. És csak szeressék, csak olvassák, csak terjeszszék azt, mert meg fogja az múlhatatlanul teremni a maga áldásos gyümölcseit úgy az egyéni és családi, mint a nemzeti és egyházi életben. És ezt különösen nektek mondom, fiatal barátim, az értekezlet ifjabb tagjai, kik oly szépen buzgólkodtok a keresztyén élet mezején, nektek mondom, hogy csak szántsatok, vessetek tovább is az eddigi buzgósággal, az aratást majd megadja az Úr, az áldások Ura! Lelkes, viharos éljenzés követte az ősz patriarcha ihletett szavait, melyek elhangzása után átvette a szót Bachát Dániel ev. főesperes, lelkészi elnök, s tömör jellemzésben ismertette az eddig tartott öt konferencia lefolyását, előadóit és tárgyait. Szellemes kitérésben cáfolta a túlzó lutheránus sajtó részéről ránk fogott ama gyanúsítást, hogy mi itt a fővárosban a két evangélikus egyházat uniálni és confessionális jellegéből kiforgatni akarjuk. Tévednek. Eddigi üléséink bárkit meggyőzhettek arról, hogy nem unióról van itt. szó, hanem a hittestvéri szövetségről; nem hit- és egyház- sorvasztásról, hanem hit- és egyház-erősítésről. Lelkek ébresztéséről, a kik talán álmoskodnak és lankadoznak. Munkára buzdításról és arra való fölszerelésről, mert a fővárosi protestántizmusra nap-nap után nagyobb munka és több megpróbáltatás vár. Eddigi gyűléseink ha az előkészítés, a buzdítás terén mozogtak, jövőre egy lépéssel tovább kell mennünk. Bele kell feküdnünk a munkába, ki-ki azon a mezőn, melyre az Úrtól elhivatott. Egyik legelső teendőnk a városi misszió szervezése. Rendes munkásokat kell toborzanunk, a kik a lelkipásztoroknak segítségökre legyenek a templomtól, hittől, egyháztól elhidegült lelkek viszahódításában. Nem szükséges ezeknek theologiailag képzett tudományos férfiaknak lenniök, csak legyenek hitbuzgó lutheránus, vagy kálvinista emberek, bibliahivő, melegszívű, gyorslábú protestánsok, hogy az egyház holt tagjait a szétszórt csontokat, fölkeressék, beléjük az életnek és hitnek lelkét leheljék, stb. stb. Azután gondozásunkba kell