Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

kész hitsorsosaiuk támogatását. A felhívást melegen ajánjuk olvasóink jóindulatába. Az adományok Papp Károly, pesti lelkész úrhoz (Kálvintér 7. sz.) küldendők. Lelkészi értekezletek. Az ungi ref. egyházmegye lelkészei f. hő 4-én tartották meg Ungváron értekezletüket. Az értekezlet főtárgya az egyházunkat fenyegető veszedelmek, főként pedig a gyermekek eligérése ellen való védekezés volt. Az értekezlet szükségesnek látta, hogy e veszedelmekkel szemben a törvényes szigorúság álláspontjára helyezkedjenek, s egy bizottságot is küldött ki, a viszonyok által követelt egyházfegyelmi szabályzat elkészítése végett. — A gömöri egyházmegyei lelkészi értekezlet f. hó 10-én Kövecsen folyt le. Gsabay Pál elnök megnyitó beszédében rámutatott az egyház testén tátongó sebekre, a papság fogyatkozásaira, s az orvoslásra vonatkozólag így nyilatkozott: »Mit tegyünk? Hol a csodaszer, mely mindezeket megorvosolja ? Én nem tudom * Csak azt érzem, hogy tengődő egyházi életünkbe valami erősebb, igazibb lelket kellene bevinni, s ennek az új életre keltő léleknek kellene át járni a mi egyházi társadalmunkat in capite et membris. Csak azt érzem, hogy a nemesebb emberi ideálokért való lelkesedésnek magasabb lánggal kellene lobogni; hogy mi belőlünk kellene annak az életadó melegnek kiáradni, mely egyházunk hervadozó életfáját a porba omlástói megmentse.* — Az értekezlet foglalkozott a kerületi özvegy-árvatár kérdésével; elhatározta az egyházfegyelmi szabályrendelet bírálatának a Sárospataki Lapokban leendő kinyomatását; hangoztatta a népiskolai tanítás és nevelés vallásos jellegének szükségességét ; üdvözölte a lelkészi könyvtárak eszméjét, s óhajtandónak látta, hogy a rimaszombati prot. gimnáziummai szemben a kerület érvényesítse felügyeleti jogát. Jubiláló egyházmegye. Az alsó-borsodi ev. ref. egyházmegye folyó hó 15-én ünnepelte száz éves fennállásának évfordulóját. Az ünnepi közgyűlésen, melyet Tóth Dániel esperes és Vay Elemér báró főgondnok elnöklésével tartottak meg, Tóth Dániel előadta az egyházmegye belső életének történetét az elmúlt száz évben, utána pedig Szalóezy Pál főjegyző fölolvasta az alapítványokat, hagyományokat, melyeket az elmúlt száz évben tettek. A gyűlés jubiláris részének végeztével folyó ügyeket intéztek el; délben pedig közebédre gyűltek össze, a melyen az egyházmegyei gyűlés tagjai s a megye szine-java vettek részt. Az elszakadás Rómától Ausztriában az utolsó hetekben nagy méretekben és széles körben nyilatkozott meg. Wolf képviselő Bécsben egész családjával és 230 * Csak ilyet ne mondanánk, épen mi evangélium szerint reformált keresztyének. Hiszen mindnyájunknak jól kell tudnunk, hogy csak a Krisztus tiszta és hamisítatlan evangéliuma lehet egyházunk igaz alapja, életünknek ereje s boldogulásunk egyetlen eszköze. Csak ez lehet az az »erősebb és igazabb lélek,< mely bennünket ujjá szülhet, megtarthat s a mely bennünket, papokat arra képesíthet, hogy »a nemesebb ideálokért* lelkesedni tudjunk s belőlünk áradjon ki az az »életadó meleg*, mely egyházunk hervadozó életfáját új életre s virulásra vezérelheti. Szerk. elvtársával protestánssá lett. Grácban 119-en, Innsbruckban 31-en, Leobenben 14-en, Linzben 25-en stb. tértek át a római egyházból az evangéliumiba. Még nagyobb méretű a mozgalom Csehország német vidékein, hol Karlsbadban egyszerre ezer ember, Égerben, Reichenbergben, Pirkentommenben, Teplitzben több száz ember hagyta oda a római hitet. Schőnerer, a német liberális párt másik vezére, kijelentette, hogy ha majd az áttértek száma meghaladja a tízezret, ő is szakít Rómával. — Ez a nagy áttérési mozgalom legnagyobb részben politikai természetű ugyan, ám azért még sem kicsinylendő. Az események lefolyása nem emberek kezében van. A pogányok keresztyénségre térésében és a reformáció-korabeli tömeges áttéréseknél is nagy szerepet játszott a politikai szempont, de azért a vallás-ethikai sem volt jelentéktelen. Az ausztriai protestánsok, bár némi tartózkodással, de azért nem fogadják hidegen az áttérteket s jelentékeny mozgalmat indítottak új hitfeleik vallás-erkölcsi megerősítésére, a mely munkájokban hathatós segítségökre van a németországi protestántizmus két hatalmas belmissziói egyesülete. Az »Evangelischer Bund« vezetősége prédikátorokat és misszionáriusokat küld nekik a hitben való erősítesök végett; a Gusztáv-Adolf-egyesület pedig a gyülekezetek szervezkedésben anyagi segítséggel gyámolítja őket. A mozgalomba tehát igyekeznek evangéliumi erőket belevinni a protestánsok, a mi nem is lesz lehetetlen, annyival kevésbé, mivel némely videkeken az áttérésekben inkább a vallásos meggyőződés, mint a politikai indok látszik erősebbnek. — A klérus és a kormány igyekszik gátot vetni a mozgalomnak, s míg Gruscha, bécsi hercegérsek legközelebb kiadott pásztorlevelében védelmezni próbálja a róm. kath. egyházat az ellene felhozott vádakkal szemben, addig a kormány egymásután oszlatja fel a német nemzetiek politikai egyesületeit. Sőt legutóbb feloszlatta a bécsi Evangélikus hittársak egyesületét is, a mennyiben ez az egyesület, nem régen tartott ülésében elitélte azokat az evangélikusokat, a kik a mozgalmat nem támogatják s keserű igazságokat mondott a protestántizmust kiirtó osztrák kormányzat felől. — A mozgalom fejlődését élénk érdeklődéssel figyeljük, s hiszszük, hogy megtisztulva, lényeges erősödésére fog szolgálni az osztrák protestantizmusnak. (F. H.) Amerikai egyházaink köréből. Az amerikai protestáns magyarság egyesületi közlönyéből, az »Őrálló«-ból örömmel olvashatjuk az amerikai magyar ref. egyházak fejlődését s elohaladását. A magyar reformátusoknak, az amerikai ref. egyház áldozatkész támogatása mellel, immár 8 missziói anyaegyházuk van, és pedig South-Chicagóban, Clevelandban, New-Yorkban, Bridgeportban, Pittsburgban, Trentonban, South-Norwalkban és Mount-Carmelben. Mind a 8 anyaegyháznak van már papja s hatnak közülök temploma is, a mi szépen bizonyítja, hogy idegenbe szakadt hitrokonaink készek áldozatokat is hozni egyházuk érdekében. A gyülekezetek valláserkölcsi álapotáról s a hívek áldozatkészségéről örvendetes adatokat sorol fel a jegyzői jelentés. A vasárnapi istentiszteleteket általában mindenütt buzgón látogatják, s a vallásos szertartások igénybe vétele végett