Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

tani fogja az illetőket s neveiket esetről-esetre kinyomatni kéri az egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében. Mert bizonyára az idők viharos járása nemcsak megnehezedett felettünk, hanem már itt ott nagy mértékben érezzük is annak romboló voltát, a miért is kivétel nélkül mindenkinek csatasorba kell állnia, hogy a veszedelemnek tova terjedését— az evangéliumi fegyvereível harcolva — megakadalyozzuk ! Majd alólírt indítványa olvastatott azután az országos léllcész- özvegy- árva- gyámintézet és a domesztikai, évrőlévre szaporodó hátralékok megszüntetése tárgyában. Ez — rövid kivonatban — arra kéri a fölöttes hatóságok útján a konventet, hogy miután úgy az egyiknél, mint a másiknál alig van 5 —6 egyházmegye (Ung, Torna, Borsod stb). Magyarországnak 55 egyházmegyéje közül, melyben a kivetett özvegy-és árvatári köteles fizettségek s a domesztikai járulékok is a legutolsó fillérig befizettettek volna, — s 1897-ben is az elsőnél 16.550 frt, az utolsónál még ennél is nagyobb összeg volt hátralékban: indítványozzuk, hogy mondja ki a konvent nemcsak az erkölcsi, de az anyagi felelősséget is a hátralákos egyházmegyékre; — mert az mégis csak elszomorító, hogy akkor, a mikor mi — másoknál jóval szegényebb lelkészek és egyházak — tartozásunkat mind kifizetjük, vagy helyettünk pontosan — visszafizetés kötelezettsége mellett — kifizette az egyházmegye — a legtöbb egyházmegye még mindig megtűri a hátralékot, a miből aztán nemcsak ezrek, de tízezrek is törlésbe mennek. E közérdekű indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Majd következett a külső-somogyi egyházmegye átirata, mely csatlakozásra hívja fel az összes egyházmegyéket, indítványozván, hogy a kiutalványozandó állam segélyeket kisebb javadalmazási! lelkészeink és tanítóink ne az adóhivatalból, hanem az egyházmegyei hatóság útján vegyék át. — Mi ez indítványt csak elvben helyeseljük, miután a jogsérelmet nem annyira ez intézkedés okozza, mint az, hogy ilyen lealázó feltételek mellett is el kellett azt fogadnunk. Jobb lesz az adóhivatalok útján jutni az államsegélyhez, mert az pontosan fizet, míg — a tapasztalásból kiindulva — hatóságaink talán jóval később osztanák ki az utalványozott államsegélyt s fizetéses hivatalnokokat is kellene tartani. Ily értelmű vélemény terjesztetik fel az egyházmegyei közgyűléshez elfogadás végett. E kérdéssel kapcsolatban Bartha Mihály indítványozta, hogy kéressék fel a felettes hatóságok útján a konvent, hogy .legfőbb intézkedési jogának gyakorlatában a domesztikai tőkés segélyek kiutalványozásánál ne méltóztassék a kerületi pénztárakra — azoknak megkérdezése nélkül — olyan nagy összegek kifizetését utalni, a mely sokszor erejüket is felülmúlja; mert kölcsönre szorult, építkező egyhazaink még kötvényre sem kaphatnak sajátjukból kölcsönt — akkor, midőn a domesztikának a földhitelintézetnél százezrei vannak elhelyezve. Mindvégig érdekes és tanulságos vitát eredményezett a Fejes István által felvetett parókhiális könyvtárak kérdése, mely vitában legkitűnőbb szónokaink vettek részt. Igaz, itt mindenki szeretné fölállítani a parókhiális könyvtárakat egyszerre, s ha mégis a minduntalan utunkban álló de és de legalább 9 esztendőre elodázni véleményezi a rendkívül fontos kérdés gyakorlati megvalósítását, — mentsen ki bennünket egyházainknak ezerféle szükséglete s földhöz ragadt szegénysége. Hanem 9 év múlva, a mikor talán lelkészeink és egyházaink is államsegélyben részesülnek : bizonyára a jobb sors azonnal megvalósítja a parókhiális könyvtárakat. Az indítványozó lelkészt azonban szivünk melegével üdvözöljük. E kérdéssel összefüggésben a »Sárospataki Lapok« ügye is kedvező megoldást nyert. Értekezletünk e lap olvasását és járatását saját kebelében kötelezőnek mondta ki. Sőt tovább megy, s az egyházmegyei közgyűlés elfogadása esetén indítványozni fogja a kerületen, hogy tekintettel arra. hogy az ellenünk megindított hajsza s az új törvények óta sajnosan érzett veszteség veszedelemmel fenyegeti anyaszentegyházunkat; tekintettel arra, hogy a lelkeket ébresztgetni, az egyházi és iskolai viszonyokat élénk figyelemmel kisérni ma elmulaszthatlan kötelessége minden lelkésznek; és végül tekintettel arra, hogy a »Sárospataki Lapok* úgy tisztes múltjánál, mint jelenlegi állásánál fogva megérdemli az egyházkerülettől a hathatós pártfogást: vegye azt hathatós védelmébe; vesse fel a »hivatalos közlöny* cím eszméjét is, s hasson oda, hogy ne legyen kerületünkben sem lelkész, sem tanító, sem egyházmegyei és kerületi gondnok és tanácsbiró, a ki ne olvasná e lapot, mert annak fenmaradását égető szükség parancsolja. Indítványozzuk, hogy valamely hason célra rendeltetett tárból adjon a kerület e lapnak évi rendes szubvenciót; — mert örök szégyenünk lenne mind nekünk, mind az egyházkerületnek, ha épen most engednénk kimúlni e lapot, midőn a közelgő veszedelem ajtónk előtt áll. Megbotránkozással vette tudomásul értekezletünk az elszomorító tnegyaszői reform, kántor-tanító esetét, ki róm. kath. nőt vévén feleségül, reverzálist adott magáról, hogy születendő gyermekei róm. kalh. vallásban fognak neveltetni. — Egyhangúlag indítványozni fogjuk, hogy az egyházmegyei és az egyházkerületi közgyűlés mondja ki, hogy az olyan felekezeti tanítót, a ki vallásáról megfeledkezve, születendő gyermekeit más felekezetnek adja át: haladéktalanul vonja fegyelmi vizsgálat alá. mert az olyan ember nem méltó arra, hogy gyermekeink tanítója legyen s egye kenyerét annak az egyháznak, a melyet nem átallott megtagadni. Majdnem 5 órai hosszas, de tanulságos tanácskozás után közös ebédre gyülekeztünk, hol szebbnél szebb pohárköszöntőkkel fűszereztük az ebédet; s alulirt indítványára Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter urat táviratilag üdvözöltük. Jóleső örömmel jegyzem fel, hogy Felső-Borsodban az értekezletek iránt évről-évre nagyobb az érdeklődés, s ma már nagyszámú világi közönség is megszokott azokon jelenni. Adja Isten, hogy üdvös határozatainkon megnyugodjék az Ő kegyelme és Szent Lelke! Kápolna. Szuhay Benedek, értekezleti jegyző. Rendkívüli államsegélyek esekélyjavadalmú lelkészek számára. (Folytatás és vége.) IV. Tiszántúli egyházkerületből. Fodor Benjámin, hajdudorogi 1. 150 frt, Sebeők István, nyír-acsádi 1. 200, Asztalos Sándor, csorvási 1. 100, Pánczél József, bánfalvai 1. 100, Somogyi Lajos, békés-sámsoni 1. 120, Tomka Károly, hertelendy-falvai 1. 120, Tóth Sámuel, nagy-maj-1 áthi 1. 80, Batta Ferdinánd, nagy bégányi I. 150, Bereczky János, hetei 1. 120, Baros Sándor, sáros-oroszii 1. 50. Dajka Ignácz, baranglábi 1. 50, Deli Tamás, tivadari 1. 80, Jászter József, makasjánosii 1. 150, Kiss Péter, benei 1. 100, Kölcsey Zsigmond, bilkei I. 100, Lánczy Béla. dédai 1. 50, ifj. Lánczy József, halábori 1. 50, Miklós József,