Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
talán nem értenek is egyet, végcéljuk közösségénél fogva mindig meg fogják egymást érteni, s így nemcsak hogy nincs okuk egymás iránt bizalmatlankodásra, hanem ellenkezőleg a közművelődés minden ágában egyenesen utalva vannak a kölcsönös bizalmon alapuló vállvetett munkára. Ebben a meggyőződésben talán nem ok nélkül biztathatjuk magunkat a reménynyel, hogy Nagyméltóságod, a mint elfogadja a jogi szakoktatás reformjára irányzott törekvésében áldozatkész közreműködésünket: a reform eszközeinek megválasztásában figyelmére fogja egyszersmind méltatni tisztán az ügy szeretetéből fakadt észrevételeinket. Mély tisztelettel maradtam a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottsága nevében, Budapesten, 1899. áprilisé, Ballagi Géza, az ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jogi szakelőadója. BELFÖLD. A református konvent ülései. A missziói bizottság jelentése, melyet Szabó .János előadó szerkesztett és terjesztett be, először is azt az örvendetes tényt állapítja meg, hogy a missziói egyházakra fordított áldozatok áldásosán gyümölcsöznek. Szórványban lakó híveink összetartatnak és hitünknek megtartatnak. Legnagyobb a haladás és az erősödés a horvátszlavon területeken, melynek gyülekezetei a dunamelléki és a dunántúli egyházkerület hatósága alá esnek. A dunántúli missziói egyházak között különösen Pozsonyban van élénk szervezkedési tevékenység. Igen szép munka foly továbbá a tiszántúli egyházkerületben is, különösen a békés-bánáti egyházmegye területén. Az erdélyi missziói egyházak életét és fejlődését nagyon megzsibbasztja az úgynevezett körlelkészek silány fizetése és bizonytalan jogi helyzete, a mi azt szüli, hogy a körlelkészek gyakran változnak és az üres állások nehezen tölthetők be. Az ilyen helyeken aztán nagyon csekély a missziói egyház megtartó és vonzó ereje. A közalap most már évenként összesen 23,888 frtot költ missziói célokra, a miből Dunamellékre 4250 frt, Dunántúlra 3850 frt, Tiszáninnenre 3200 frt, Tiszántúlra 6180 frt, Erdélyre (Romániával együtt) 6400 forint esik. A segélyek nagyobb része állandó természetű, kisebb része ideiglenes. Űj segélyt összesen 1300 frtot javasolt a bizottság, a miből 400 frt Dunamelléknek, 400 írt Dunántúlnak és 550 frt Tiszántúlnak jutott. Dunamelléki segélyt 100—100 irtonként Banovce, Nemce, Szelistye és Maradén kapták; ez utóbbi ezenkívül még 400 frt rendkívüli segélyt is nyert az állami segítségből. A tanügyi bizottság jelentése sok érdekes kérdést hozott szőnyegre. Meglátszik, hogy a korábbi néhány esztendőben mennyi mulasztás történt ezen a téren. Az újjászervezett tanügyi bizottság most teljes erővel igyekszik pótolni a sok mulasztást. A jogi szakoktatás reformjára vonatkozó törvényjavaslat tervezetére vonatkozólag a bizottság szakelőadója, dr. Ballagi Géza memorandumot készített, melyet a miniszterhez való benyújtás előtt a jogakadémiai tanárkarokhoz tettek le észrevételezés végett és tőlök nyerendő észrevételek után a tanügyi bizottság egy rendkívüli ülésben fog szövegezni. A tanítói nyugdíjintézet javára szedett 15 kros illeték megszüntetését kérelmezte a mult évben a konvent. A kultuszminiszter most arról értesíti a konventet, hogy ennek a járuléknak az eltörlését már régebben tervbe vette, de az eltörlést külön törvény által csak akkor foganatosítja, ha a törvényben is jelzett első tíz éves ciklus lejár. Ekkor majd revideáitatja a számítást s ha a nyugdíjalap az e forrásból befolyni szokott jövedelmet vagy nem igényli, vagy ennek pótlására más jövedelemforrást lehet találni: a 15 kros pótlék szedését megszünteti. A fizetést azonban addig is könnyíteni kivánta, részint azzal, hogy a járulékokat már 1896-ban egy általányösszegben engedélyezte; részint azzal, hogy a fizetési kötelezettséget csak a mindennapi tankötelesek után követeli. — A konvent a miniszteri intézkedést tudomásul vette. A kántortanítói fizetéseknek nyugdíjalapul való beszámítása ügyében a kultuszminisztériumtól, szintén a konvent felterjesztésére, az az intézkedés történt, hogy a minisztérium a kántortanítóknál a fizetésnek felét veszi tanítói fizetésnek és igy honorálandó nyugdíjalapnak. Ezzel szemben a bizottság azt javasolja: »Mondja ki az egyetemes konvent, hogy kántortanítóink nyugdíjalapjául szolgálható összes javadalmaiknak azon tételei, a melyek kifejezetten s a dolog természetéből következőleg a tanításért vagy pedig kántori teendők ellátásáért járnak, például tandíj, stóla, — elkölönítendők és az együttes javadalomnak így fenmaradt a /3 része tanítói, 1 /3 része pedig kántori fizetésnek tekintessék és a jelen határozatot a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azzal a kérelemmel hozza tudomására, hogy ezt a határozatot az ez után és a már eddig megosztandó kántortanítói fizetéseknél irányadóul venni szíveskedjék.« — Ez a javaslat élénk eszmecserét támasztott, melyben Antal Gábor püspök, Tisza Kálmán főgondnok és Fejes István tiszáninneni képviselő vettek részt. Antal Gábor a kántortanítók érdekében a bizottsági javaslat elfogadását ajánlott a, es különösen azokra a nyugdíj körüli megrövidülésekre mutatott rá, melyeknek a kátortanítók a nem kántoroskodó tanítókkal szemben a mostani gyakorlat folytán ki vannak téve. Fejes István azt tartja, hogy miután az egyházkerületek immár intézkedtek ebben az ügyben, s miután a miniszter átiratából ismert feles számítás eléggé megfelel az egyház érdekének, sőt kevezőbb, mint a minőt a tanügyi bizottság javasol, kéri a konventet, fogadja el a miniszter intézkedését és mellőzze a bizottság javaslatát, mely az egyház érdekét néhány nyugtalan tanító érdekéért feláldozni készül. Tisza Kálmán szintén nem helyesli, hogy a konvent ez ügyben ujabb határozatot hozzon, mert az a fődolog, hogy a tanítók sérelme nélkül minél nagyobb legyen a kántorfizetési alap. Az iskolák esetleges államosításakor is mindig lesz szüksége az egyháznak kántorfizetési alapra. A konvent a bizottsági javaslatot mellőzte s újabb határozatot nem hozott ebben az ügyben. A középiskoláknak engedélyezett államsegélyeket a konvent tudomásul vette s az új segítségért való folyamodásokat egytől-egyig pártolásával látta el. A vallásoktatási jelentés kapcsán a konvent az idegen iskolákban történő vallásoktatás ügyében a következő határozatot hozta : »Az állami és községi elemi iskolákban a vallástanítás nyilvántartására az egyházkerületeket, az ez idő szerint hiányos vallásoktatásra vonatkozó adatoknak megküldése mellett, fölhívja azzal, hogy az egyházkerületek a beérkezett s általuk meg beszerzendő adatok alapján az egyházi törvény azon intézkedésének, melylyel az elemi iskolai vallástanításról való gondoskodást a presbitériumok feladatává teszi, érvényt szerezzenek; az esperesek egyházi látogatásaik alkalmával a vallást és énektanítást
