Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

ellankadt belső egyházi élet föllenclítése, a leg­szükségesebb szervezeti módosításoknak tapinta­tos keresztülvitele ime, ezek azok a súlyos egy­házi feladatok, a melyeknek sürgős megoldása az új püspökre s a legközelebbi jövőre vár. Erdélyben a kálvinizmus a nemzeti fejede­lemség megszűnte óta mindig kettős létharcot vívott: egyházi életét a romanizmus hatalmi karjai fojtogatták, nemzeti lételét a nacionalizmus (igazi néven a dáko-romanizmus) erős hullámai fenyegették elbontással. S ez az egyházi és nem­zeti életharc talán soha sem volt elkeseredettebb, mint épen napjainkban. Fanatikus, hatalmas vezér áll a klerikális akció élén ; kiterjedt politikai és társadalmi szervezet mozgatja a nemzetiségi fa­natizmust. Megnyugvással vehetjük, hogy az új püspök tudja, érzi, látja az erdélyi kálvinizmus e kettős veszedelmét. Mikor nehéz állásához a világi elemtől támogatást kér, nyiltan kifejezi azt a reményét, hogy »ezt a támogatást annyi­val inkább megkapja, mert az erdélyi református egyházkerület története egy az erdélyi magyar­ság történetével«. Ezért arra buzdítja hitfeleit, hogy emeljenek szivükben mindnyájan kettős oltárt: a hit oltárát és a nemzeti eszmények oltárát. Igen,' igen, e kettős oltár lankadó tüzét serényen, lankadatlanul éleszszétek, erdélyi hit­feleim! Dobjátok el eddigi üres jelszavaitokat; ne emlegessétek Enyecl és Kolozsvár meclclő ellentéteit, ne dobálózzatok a pietizmus és mo­dernizmus üres jelszavaival, hanem vigyétek el­métek tudását, szivetek lángját, akaratotok acélát egész erővel a hit és a haza kettős oltárára, mert a klerikális és nemzetiségi fanatizmus immár az elnyelés veszedelmével fenyeget benneteket! JE kettős ellenség a ti legveszedelmesebb ellenségetek, s az ellenök való tömörülés a ti legégetőbb, legszük­ségesebb teendőtök. Becsüljétek meg közöttetek a hit valódi apostolait s az egyházépítés hűséges munkásait, mert a bennök megpezsdült hiterő és egyházi buzgóság a ti valódi erősségetek és egykor győzelemre vezérlő igazi fegyveretek ! Nem csak én, a ki most nem élek köztetek, de közülötök való vagyok s marcangoló belső küzdelmeteket mindig vérző szívvel szemléltem; nem csak én mondom, de a tények kiáltják hoz­zátok Irenikus * találó szavaival : »Erdélyi egy­házkerületünk külső kinézésében megújultnak látszik, de belső tartalma, a hitélet ereje és buz­gósága nem nyilvánul abban a fokban, mely egy­házunk jövő sorsára nézve az aggodalmakat alaptalanokká tehetné. Egyházi életünkből hiány­zik az egészséges közszellem s az együvé tarto­zás élénk érzete minden oldalon lanyhult«. »Ki * Ki legyen az erdélyi püspök '? című alkalmi iratában. ne érezné, hogy kerületünkben ma ezek a leg­szükségesebb dolgok : Tisztelet a múltnak, fej­lesztés a meglevő alapokon, békességes, becsületes munka az anyagiakban is, de mindenek felett az anyaszentegyház vallás erkölcsi életének ápolásában ; egészséges közszellem teremtése, atyafiságos sze­retet ápolása.® Es még egyet legyen szabad figyelembe ajánlanom az új püspökkel kezdődő új éra kü­szöbén. Nem csak én állítom, ele egyik legkiválóbb emberetek, boldog emlékű Nagy Péter püspökö­tök mondotta az egyházi unióról emez emléke­zetes szavakat: »Erdélyi egyházkerületünk bol­dogulása a testvéregyházkerületekkel való egye­süléstől függ: igyekezzünk erősíteni az unió kö­telékeit. « A tények igazolták Nagy Péter bölcs előrelátását. Erdély már is jelentékeny anyagi erősödést merített ^z unióból. Es legyetek meg­győződve arról is, erdélyi hitfeleim, hogy minél bensőbbé teszitek többi testvéreitekkel az uniót: erkölcsileg, szellemileg ós nemzetileg is annál inkább fogtok erősödni és boldogulni. Abban a nehéz egyházi küzdelemben, melyet most az ultramontánizmussal folytattok ós abban a nem­zeti harcban, melyet az oláh áradattal vívtok: legerősebb és legtermészetesebb szövetségesetek és támaszotok szintén csak a magyar református közegyház. Ne azokat keressétek ós melenges­sétek tehát, melyek elválasztanak, hanem azokat, a melyek szorosabban összekapcsolnak erősebb hitfeleitekkel. Megnyugvással vehetjük a tényt, hogy Er­dély új püspöke, mindjárt az első induláskor, Erdély pacifikálása mellett a hit ós nemzet ol­tárai körül való buzgó forgolódást és áldozást köti hitfeleinek a szivére. Vajha megfogadnák a bérces haza minden hű reformátusai új püspö­kük alkalomszerű bölcs intését s szent buzgó­sággal sietnének lángra gyújtani hitök ós egy­házuk oltárán a keresztyén hitbuzgóság meg­lankadt tüzét ! Vajha az Úr, a minden áldás és kegyelem mindenható Ura, erővel, kitartás­sal s minél teljesebb sikerrel koronázná böl­csen induló szolgájának buzgó forgolódását! Ezt minden kálvinista magyar igaz szívből kí­vánhatja ós kívánja is Erdély püspökének. Az új püspök életrajzi adatait az alábbiak­ban közöljük. Dr. Bartók György 1845-ben- Málnáson, Háromszékmegyében született. Iskoláit Sepsi­szentgyörgyön kezdte, a gimnázium felső osztá­lyait ós a theologiai tanfolyamot Nagy-Enyeden végezte. Mindig kitűnően tanult, papi vizsgáját is kiváló sikerrel tette le, s néhai dr. Kovács Ödönnek nagyon kedvelt tanítványa volt. Egy évig

Next

/
Oldalképek
Tartalom