Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

tételt fogadni el, mely így hangzik: »Csak anyagi, és anyagtalan valami van. Az anyagi valaminek és az anyagtalan valaminek logikai ellentétnek kell lennie, és az anyagtalan valami az ész, vagyis a mindenható ész. Személyünkre való vonatkoztatással azt az anyagtalan valamit emberi észnek nevezzük, a mindenségre való vonatkoztatással pedig mindenható észnek. Hogy pedig az ész anyagi nem lehet, az nemcsak a fentemlített logikai ellentétből következik, hanem azon tényből is, hogy a létrehozónak meg a létrehozottnak azonosnak kell lenniök. Az anyagtalan észből nem származhatik anyagi valami, mint pl. kőszén ; hanem mivel az ész anyagtalan, belőle is anyagtalan valami, t. i. gondolat származik." Az anyag létét már azért fogadom el, mert azzal a szellem léte is be van bizonyítva, és előttem épen az a fődolog, hogy a szellem, mint önálló realitás elismertessék. Hogy a szellem mint önálló realitás létezik, bizonyítja ezenkívül még az emberi öntudat és ész, és az észszerüség a világrendben. Azt sem tudjuk ugyan bizonyosan, hogy mi a matéria, a materializmus alapja; de én, mint mondám, elfogadom az anyag létezését, és azt is, hogy az anyag atomok összetételéből áll. De semiképen sem fogadhatom el a materializmus azon állítását, hogy az atomoknak véletlen összecsoportosulása képezi minden létezés alapját. A véletlenség észt nem tételez fel; pedig ebben a csodálatos világban még a legkisebb porszemnek is megvan a maga bizonyos észszerű célja. A materialisták hibájukat, melyet a véletlenség trónra emelésével elkövettek, újabb időben belátták, s azt mondják most, hogy az atomok nem véletlenül, hanem »szükségképen* csoportosulnak össze. Ezzel jobb eredményt nem értek el, mert a hol valami szükségszerűség látszik, ott célt — és a hol célt ott észt kell feltételeznünk. Vagy másként kifejezve ugyanezt: a mi szükséges, annak célszerűnek és észszerűnek kell lennie, és ennek folytán a szükségszerűség a célszerűséget, és amaz az észszerűséget okvetlenül feltételezi. A szükségszerűség és célszerűség csak az ész kifolyásai, tehát azok is észszerűségek, és miután a szükségszerűség és célszerűség egyszeresmind észszerűség, azért mindenesetre észt tételeznek fel. Ez egyszerű, de megdönthetetlen logika! Ha igaz is, hogy valami véletlenül észszerű lehet, az mégsem igaz, hogy a szükségszerűség és a célszerűség véletlenül keletkeznek, mert azok mindig az észszerűségből származnak. A véletlenség észszerűséget és törvényszerűséget nem tételez fel. Azért találóan mondja Scharschmidt: »Midőn Franciaorszában száz év előtt a személyes Istent trónjától megfosztották, legalább az észt emelék ismét trónra. A materialisták nem járnak el oly radikális módon, mert ők az észszerűtlenséget, céltalanságot és a vak véletlenséget juttatták világuralomra*. (»Uber die Möglicbkeit der Metaphisik«, saját phil. folyóiratában. 1884. 402. old.) Tehát a hol szükségszerűség (szükségesség) és célszerűség, vagy egyszóval, a hol észszerűség van: ott észt kell feltételeznünk. És mégis a materializmus az anyagon kivül sémit sem ismer el. Az erő csak nyilvánulása az anyagoknak ... A materializmusnak egyik módosulása az, a mikor erő és anyag nem egy és ugyanaz, mint pl. Büchner Lajosnál. Büchnernek és társainak szükségök volt az egyik hvpothesisbez: az anyaghoz még egy eszmét is hozzáfűzni — s ezt az eszmét ők •»erőnek* nevezték, mert az erő csak hatásából ismeretes. Tehát semmi mást, mint egy eszmét, egy tiszta gondolattárgyat, egy teljesen anyagtalan elvontságot fűztek hozzá, a mi pedig nagy ellentmondás s a materializmus következetlenségét mutatja; mert a következetes materializmus lényege az érzékfölöttinek, mint az emberi ismeret körén kivül állónak tagadásában áll. Ennélfogva minden eszmének is el kellene esnie, mely nem kézzelfogható; tehát az erőnek, észnek és a szellemnek is, mert sem az erő, sem az ész, sem a szellem az érzékek által észre nem vehető. Sem Büchner, sem Molechott, sem Vogt, a modern materializmus eme három alaposzlopa közül egyik sem vette észre eszét érzékeivel, és az mégis létezik. Úgy okoskodnak tulajdonképen a materialisták, hogy érzékfölötti el nem gondolható, ennélfogva érzékfölötti nem is létezik, tehát a szellem sem; mert az is csak valami anyagias / Azonban ez az állítás nagyon felületes észjárásra mutat. Nem veszik észre okoskodásuk közben ezek a felületes urak, hogy maga a gondolat is érzékfölötti, — és a gondolat mégis csak elgondolható. Abszurdum e szerint, ha a szellemit mint anyagit képzeljük el, és megfordítva. Az anyagi csak az anyagit, a szellemi csak a szellemit szülheti ... Az is furcsa, hogy a materialisták azt az elvet állították fel, hogy: »Olyannak tartsd a világot, a milyen, és nem a milyennek véled* ; mert lám, a világon nemcsak »anyagot«, hanem »szellemet* is észlelünk, dacára annak, hogy a materialisták a szellemet tagadják. Van a materializmusnak még egy harmadik iránya is. Nevezetesen, megkisérlették az atomok anyagi tulajdonságának feladását és »érzést« tulajdonítanak azoknak, mint legújabb időben Vogt (Empfmdungsprincip. 1891.), vagy pedig az atomoknak tisztán erőművi (dynamikus) jelentését hangsúlyozzák, a melyre az »erőközéppont.« (Kraftcentren) imponáló szót találtak ki, nem véve észre, hogy ezzel magát a materialisztikus elvet is feladták. Mert ha a materializmus alapját, a materiát, feladják, akkor magától értetődik, hogy a materializmus, mint materializmus, megszűnik. De térjünk át az elméleti materializmusról a gyakorlatimaterializmusra. A nihilizmus, kommunizmus, szociálizmus, tágabb értelemben véve — a materializmus szülöttei. »Mivel az eget elrabolták tőlünk, hagyjátok felosztani a földet,« így kiált most a nagy tömeg. Hogy ezen fogalmaknak : Isten, halhatatlanság, szeretet és hála, kötelességérzet, a materialisztikus világnézet következtében értelműk nincsen, az bizonyításra nem szorul. Csak kuriozitásból hozzuk fel a materialisztikus erkölcsnek néhány tanát Háckel pl. a szeretetről ezt mondja: »A szeretet, a legnemesebb értelemben véve, a szegények és a nyomorultak iránt való részvét stb. és a keresztyénségnek ezen, valóban