Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-16 / 16. szám

október 11-én megnyílt és pedig olyan nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében, a milyenre egyáltalában nem is lehetett számítani. Régi vágya teljesült ez által a pozsonyi tanár világnak, mert ilyformán sikerült össze­kötő kapcsot létesíteni a kör s a város közönsége közölt. Ez érintkezés a közönségnek s még inkább a magyaro­sodás ügyének nagy hasznára fog szolgálni.« Január vé­géig, a magyar színtársulat megérkezéséig, hetenként két előadást tartott, a közönségnek nemcsak állandó, hanem fokozódó érdeklődése mellett, ily sorban : dr Ortvay Ti­vadar: A prehisztorikus idők emberéről (mutatványokkal); 2. Dr. Losonczy Lajos: A mithológiáról (15 skioptikon­képpel); 3. Antolik Károly: A spektrál analízisről (nagy­számú kísérlettel); 4. Dr. Schmidt Márton: Az ókori böl­csészet kezdeteiről; 5. Belányi Tivadar: A magyar nemzet történelmi érdemeiről; 6. Dr. liencz János: Ujabb lirai költészetünk és Vajda Jánosról; 7. Antolik Károly: A villamosságról (két órában számos kísérlettel); 8. Polikeit Károly: A napról (számos skioptikon-képpel); 9. Bittera Károly : A földkéreg képződéséről és az őskor állatvilá­gáról (kél órában, számos rajz, állatutánzat, ősállat marad­vány és skioptikon-kép bemutatásával); 10. Dr. Pröhle Vilmos: A magyarok eredetének kérdéséről; 11. Schwiclcer Alfréd: A khemiai alapfogalmakról (két órában, kisérle­tekkel); 12. Hamvas József. A modern irodalmak kezde­teiről; 13. Baksai Sohár Pál: Hazánk posta forgalmáról; 14. Dr. Nagy Olivér: Az esküdtbiróságokról; 15. Sziklai Ottó: A magyar közjogról; 16. Dr. Dobrovics Mátyás: A bacíllusokról; 17. Albert József: A magyar irodalomról; 18. Dr. Pávai-Vajna Gábor: Védekezés a fertőző beteg­ségek ellen; 19. Wollmann Elma: A nőnevelésről; 20. Jó­nás János: Társadalmunk legégetőbb kérdéseiről. A hallgatók száma százon felül volt minden elő­adáson, sőt Antoiiknak a villamosságról tartott előadásán 163 idegen hallgató volt. — Az egész előadás-sorozatra érvényes 5 frtos személy-. 10 frtos család- (3 személy), 2 frtos tanító- és egy előadásra érvényes egy koronás belépti jegyek bocsáttattak ki. A ciklus befejeztével az előadóknak diszokmányt s illetőleg jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott meg a kör a helybeli lapoknak és Woll­mann Elma úrnőnek (a pozsonyi tanítónőképző intézet igazgatójának) az intézmény buzgó támogatásáért. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv,) ev. ref. kollégiumi tanár. Előadói javaslat a jog- ós államtudományi államvizsgálatra vonatkozó törvényjavaslat-tervezet tárgyában. Előterjesztetett a magyarországi ev. ref. egyetemes tanügyi bizottság 1899. ápril 4-ikén tartott ülésén. (Folytatás.) Ha már le kell mondanunk annak a felsőbb okta­tási rendszernek előnyeiről, melyet Angliában oly nagy sikerrel alkalmaznak s melynek kiindulási pontja az, hogy a tanuló az egyetemen egészítse mintegy ki középiskolai tanulmányait, szerezzen magának minél szélesebb és egye­temesebb tudományos alapot, tanulja meg a mathezist, tanuljon meg jól latinul, görögül, mielőtt szakpályára lépne; ha már ezt, a mi viszonyaink közt méltán eszményinek mondható rendszert nem honosíthatjuk meg, legalább a rideg szakképzést ne tegyük annyira egyoldalúvá, hogy a szakiskoláinkból kikerülő növendékek közönséges mester­emberekké sülyedjeuek le, kik mesterségük fogásait, úgy a hogy elsajátítván, azt hiszik magukról, hogy ők a tudo­mány munkásai. Ettől a veszedelemtől fogjuk megóvni jogászainkat, ha az iskolában a kenyér-studiumok mellett minél többet adunk nekik azokból a tantárgyakból, melyek a mellett, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátítását köny­nyítik meg rájuk nézve, látkörüket is kitágítják. Hogy ennek a célnak kockáztatása nélkül össze lehet vonni a jelenleg fennálló jog- és államtudományi ál­lamvizsgálatok tárgyait, ez annál természetesebb, mert didaktikai szempontból sem célszerű a rokon-tárgyaknak egymástól való szétválasztása. Azzal, hogy a közjogba beolvasztjuk az alkotmány-politikát, a közigazgatási jogba a kormányzati politikát s a pénzügytanba a pénzügyi jog alapelveit: kétségtelenül nagy mértékben fokozzuk a taní­tás sikerét s ugyanakkor eleget teszünk egyrészről a helyes irányú jogászi képzés követelményének, másrészről Nagy­méltóságod ama kívánalmának, hogy a tervezett állam­vizsgálaton a jelölttel szemben magas és szigorú mérték alkalmaztassák. Ilyen mérték alkalmazása lehetetlenné válnék, ha a vizsgálat tárgyait nem korlátoznák. A vizsgálat színvonalának emelése végett azonban, azt hiszszük, teljesen elegendő az említett intézkedés, s e célból az írásbeli vizsgálatra nincsen semmi 'szükség. Az érettségi vizsgálaton, a hol azt kell kipuhatolni, vájjon a jelölt tud-e logice gondolkodni s képes-e gondolatait sza­batosan kifejezni; vagy a gyakorlati szakvizsgálatokon, a hol a jelöltnek arról kell bizonyságot tennie, vájjon bír-e elegendő alaki ismerettel: igenis helye van az írás­beli dolgozatnak. De egy tisztán elméleti vizsgán azf, hogy a jelölt a vizsgálati tárgynak egész anyagát megtanulta-e és az anyag egyes részei közt a kapcsolatot helyesen értette-e meg, a szóbeli feleletekből — föltéve, hogy a kikérdezésre elegendő időt fordítanak — egész biztosság­gal meg lehet ítélni, s így teljesen fölösleges ezenkívül még fogalmazási gyakorlatot is végeztetni a jelölttel. Ha a jelöltnek a szükséges források nem állnak rendelkezé­sére, az írásbeli vizsgálaton egyebet úgy sem tehet, csak a mit a szóbelin, t. i. egyszerűen reprodukálja a kézi könyvekből és az előadásokból elsajátított ismereteit. Kétségtelenül fokozná a vizsgálat szigorát a törvény­javaslat-tervezet egy másik intézkedése, mely — hason­lólag a porosz államvizsgálati rendtartás ama, formai szem­pontból kevésbé kifogásolható rendelkezéséhez, melynél fogva a. megbukott jelölt csak akkor bocsátható újból vizsgálatra, ha igazolja, hogy még egy félévet hallgatott az egyetemen — az eredménytelenül megkisérlett vizsgá­lat ismétlését bizonyos esetekben egyes tárgyaknak egy újabb féléven át való hallgatásától teszi függővé. Úgyde ez meghatározott ellentétben áll annak a végbizonyítvány­nak a jogi természetével, melynek alapján az illető jelölt vizsgálatra állt. Az abszolutóriumban a jog- és államtudo­mányi kar azt bizonyítja, hogy az illető joghallgató ajog-és államtudományi tanfolyamot szabályszerűen bevégezte. A törvényjavaslat-tervezet 2. §-a szerint pedig «az elmé­leti jog- és államtudományi államvizsgálatra az bocsátta­tik, a ki valamely magyarországi jog- és államtudományi kartól végbizonyítványt kapottHa tehát a joghallgató az abszolutóriummal megszerezte a jogot arra, hogy ál­lamvizsgálatra jelentkezzék, ezt tőle többé semmiféle vizs­gálati bizottság vissza nem vonhatja. Midőn a törvényjavaslat-tervezet meghatározza a vég­bizonyítvány megszerzésének feltételeit, ezeknek keretében a reformok egész sorát kezdeményezi. így nevezetesen a jog- és államtudományi tanfolyamot hét félévre redu­kálja; a mostani két alapvizsgálatot egy alapvető vizsgá­lattal váltja fel, s elrendeli a kötelező szemináriumok tartását. A mindenkire nézve egyformán kötelező hét féléves

Next

/
Oldalképek
Tartalom