Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-16 / 16. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SucrUesítffsíg: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornj/ánszku Viktor Itífnyvkere/t'kedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre: 9 frt. Egyes szánt ára ftO kr. Egyházi adó-terhek csökkentése tőkesegély útján. Egyetemes konventünk 1897—53., illetőleg 1898—22. sz. a. hozott határozatában kimondotta, »miszerint az egyházi terhek csökkentésének munkáját foganatba óhajtja venni, még peclig tőkesegély alakjában adandó járulékok megszavazása útján«. E célból a tőkesegélyezésekre szánt; összegből 2000 frtot vissza is tartott, hogy fenti határozatát már a jelen évben foganatba vehesse. Egyházunknak kétségtelenül kötelessége, hogy az egyes egyházközségeknek sajátos viszonyai alapján kifejlett és ma már elviselhetetlen súlyú egyházi adóterhének könnyítéséről gondoskodjék. Törvényeink 259. §. a) pontja, midőn az oly szegény egyházközségek felsegélését, melyek önerejökből fenn nem állhatnak, az országos közalap feladatai között első helyre sorozza, minden bizonynyal megengedi azt is, hogy az egyházi adóteher súlya alatt roskadozó, bár eddig magukat fentartott egyházközségek, az egyetemes egyház közereje által segélyeztessenek. Az egyetemes konvent tehát igen bölcsen cselekedett, midőn figyelmét egyházunknak egyik legégetőbb sebe orvoslására is kiterjesztve készségét jelentette ki, hogy az országos közalap támogatását a jelzett célra folyamatba indítja. Köztudomású dolog egyházunkban, még ezen kivül is, sőt a magas kormány figyelmét sem kerülte el, hogy a súlyos egyházi adóval nyomott egyházközségeinek száma szerfelett nagy ; hogy egyházi adóterhünk átlaga felül haladja az állami egyenes adók után kivettetni szokott különböző című pótadók bármelyikének átlagát, t. i. híveinkre nézve. Sok helyen 100 és magasabb % az egyházi adó az állami egyenes adókhoz viszonyítva. — Midőn a pénzügyminiszter az állami egyenes adók reformja ügyében ankétet tartott, kijelentette volt azon tapasztalatát, hogy nem annyira az állami adó, mint a különböző községi, megyei, egyházi adók teszik elviselhetetlenné a népre nézve a közterhek súlyát. Ugyanekkor kifejezést is adott azon nézetének, hogy az állam nem nézheti közönyösen az alája rendelt külömböző autonom társadalmak önmegaclóztatási jogát, — amennyiben az az önkéntességen túl terjed. — Bizonyára megköveteli az állam érdeke, hogy polgárai jóllétének előmozdításáról gondoskodván, ne engedjen olyan szabad kezet az alárendelt autonom társadalmaknak, mely egyes — és épen a kíméletre leginkább reá szoruló — társadalmi osztályokat aránytalan terhekkel ró meg. Nem tudjuk ugyan, hogy mikorra várhatjuk az állami egyenes adók tervbe vett reformjának foganosítását, — annál kevésbé azt, hogy minő intézkedéseket fog az tartalmazni az adózó polgárok érdekeinek, a nem állami adó-terhekkel szemben való méltányos megvédelmezésére : mindazonáltal reá kell mutatnunk a szándékra is, mert ez bennünket közelről, nagyon közvetlenül érdekel s egymagában is elengedő ok volna arra, hogy egyházi adózási ügyünket ne parciális, hanem egyetemes reform alá vegyük. A közel mult évek alatt az egyházi adózás kezelése általános megbeszélés és vitatás tárgya volt egyházunk minden vidékén. A tiszántúli kerület egyházi értekezlete behatóan foglalkozott ezzel az ügygyei, ós ha eddig más eredményt nem is, de annyit mindenesetre elért, hogy a legközelebb összeülő zsinatunknak gyökeres revízió alá kell vennie az egyházi törvény negyedik részét s bele kell nyúlnia abba az igazán kényes és kellemetlen dologba, a melyet eddig meglehetős óvatosan, nem annyira reformálni, mint konzerválni törekedett. A kiáltó ellentétek ós aránytalanságok úgy az egyes egyházközségek, mint egy ós ugyanazon egyházközség tagjai között többé fenn nem tarthatók; és nem elegendő pusztán ajánlani az osztályadózást,