Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

dolgukban ott vannak egészen. A mint itt most beszédei között böngészek, már az első sornál látom a szelídképü, egyszerű modorú, ékes szavú papot. Pedig életemben csak egyszer láttam, — annak is lehet már húsz esztendeje. De benne van egyénisége szeretetreméltóságával, — hite szelid világával, meggyőző erejével, minden sorában. Itt ott érzik csak felosztásainak müvészieskedésében idegen szín; de a kidolgozás, a tartalom egészen az övé. A kezeim alatt levő kötetben 34 egyházi beszéd van; mindmegannyi szinthetika prédikáció. A husvét­pünkösdi ünnep-kört ölelik fel, — böjt első vasárnap­jától szentháromság utáni negyedik vasárnapig; híven követve az egyházi évet és a perikopát. A böjti beszédekben ott látjuk a bánkódó, a pálya­választó, a könyörgésre hallgató, az embert szentségre vezérlő, a nehéz órában példát mutató, a megtámadott jézust, a gyenge Pétert, — egytől-egyig sikerült szép be­szédekben. Virágvasárnapot egy, nagypénteket és húsvétot két-két beszéd tárgyalja, — s különösen szépek a húsvéti beszédek. Húsvét és áldozócsütörtök között, öt beszédben, a legkülönfélébb keresztyén igazságokról elmélkedik. Isten­tiszteletről, imádságról, Isten igéjéről, mint legtökéletesebb ajándékról, a gonoszok öröméről, kegyesek bánatáról, szivünk odaadásáról, a dicsőségről, mit Isten szerzett ne­künk, s mit nekünk kell szereznünk Istennek. Mind, mind erőteljes szép beszédek. A mennybemenetel napján való elmélkedése tárgya a keresztyén egyház társadalmi tevé­kenysége. Ez utóbbi — nagyon megszívlelendő beszéd volna ma is. Hatalmas két pünkösdi beszéd követi ezt a sort, a Szentlélek munkásságáról s a keresztyén egyház építőjéről. A következő nyolc beszéd szól az újjászületésről, Nikodemusról, az isteni és keresztyéni szeretetről, elége­detlenségről, boldogságról, az emberi élet tiszteletben tar­tásáról. A mint az elősorolt címek is mutatiák, a legvál­tozatosabb tartalmú s igazán gazdag kötet Győry mun­káinak eme második kötete. Helyes és okos dolog volt annak kiadása. Győry beszédei mindig aktuálisok leend­nek, mert igazi evangéliumi beszédek. Telve vannak va­lami édes, varázsos nyugalommal. Szelidségük, erő s nyugodtságuk a keresztyén szív békességének beszédes hirdetője. Ugv ömlenek, mint nyugodt méltóságos folyam, melynek tükrét sem zivatar, sem beléomló kőszirtek nem zavarják. Olyan tiszta is, mint a nem háborgatott víz, mely egész mélységében átlátszó, s őszinte, nyílt tekin­tetével oda bűvöli szemedet tükrének nézéséhez. A míg azonban lágynak látszik : — épen nem erő­telen. Erőnek nyugalma az, a mi elömlik minden során. Az a béke, mely benne lakik, nagy harcoknak eredmé­nye. A Golgotha küzdelmeinek édes gyümölcse az, melyet az iró, megszerzett hite erejével is tud közölni másokkal is, ékesen szóló ajakkal. Ékesen szólásának főékessége az egyszerűség. Az egyszerű fenséges. Ezt az eszthetikai igazságot alig láttam valahol úgy igazolva, mint a Győry beszédeiben. Fordulataiban s a hatás eszközeiben elő­kelő, diszkrét.. A szentírás ismerete s a Jézus iránti szeretet beszél minden sorából. A rendezés azonban nem valami gondos. Sok toll­hibát elnéz, sőt értelmetlenséget is benn hagy. Pl. a II. számú beszédben »Idvezítőnk Istennek ajánlja meg magát.« Pedig tiz sorral előbb egész helyesen, még felajánlja magát. A III. beszédben: (a 17-dik lapon): az emberek túlságosak, túlzók helyett. A következő sorokat is ha gondosabban nézi vala meg a rendező, aligha maradt volna ott ez a' mondat : »A jó sors feledékenység tulsága; a balsors a követelés túlsága.« A VIII. beszéd pedig sem logikailag, sem gene­tikailag nem a Vll-diknek. hanem a Vl-diknak a folyta­tása. a mint az nyilván meg is van benne írva. Ezek ugyan apróságoknak látszanak, de nem any­nyira apróságok, mint gondatlanságok ; Győry pedig azt nem érdemli. A kik gyönyörködnek az igazi jó keresztyén beszé­dekben. azok nem fognak csalódni Győry Vilmos beszé­deinek ezen kötetében sem. Én a magam részéről bol­dognak vallom magam, hogy Győry Vilmos sírján újra egy eleven pálmaágot látok, a mely nem fog elhervadni soha. Ne vegye pedig rosz néven a kegyelet, ha én is, egyebem nem levén, egy babérlevelecskénél többet nem tudtam tenni arra a sírra, a mely pedig többet érdemel. Gergely Antal. IRODALOM. ** Rajzok a Szentföldró'l cím alatt egy kis füzet hagyta el a sajtót dr. Zelenka Lajos tollából, ki Vilmos német császár palesztinai útjáról mint szemtanú ír e fű­zetben, melynek tartalmát Budapesten a Református Ifjak Egyesületében, Miskolcon a luth. nőegyesületben olvasta föl. A 61 lapra terjedő füzet élénken, szemléletesen be­' széli el a császári pár szentföldi útját és a maga palesz­tinai tapasztalatait, melyek általán véve sokkal kevésbé megragadok és fölemelők, mint a minőknek a vallásos kegyelet képzeli. Palesztina ma a mozlimek által kizsa­rolt, koldus és piszkos ország. Kulturája, anyagi és er­kölcsi élete nyomorúságos. Maga Jeruzsálem is nyomorult és ronda hely, csak a keresztyének tartják benne a lel­ket. Ám azért a Megváltó iránti szent áhítatból kegyele­tes, de egyszersmind fájdalmas érzések között zarándo­kol benne a hívő keresztyén. A német császár látogatása és a keresztyének számára biztosított jobb helyzet azon­ban remélni engedi, hogy kivált Jeruzsálemben lassanként más világ támad. ** Magyar irók élete és munkái című nagy iro­dalomtörténeti vállalatból, melyet a M. T. Akadémia megbí­zásából Szinnyei Józzef kir. tanácsos ír, megjelent a VI. kötet 8-He füzete, melyben Kossuth-Kovács néven mintegy más­fel száz iró életrajza olvasható. A füzet első nagy alakja 28+

Next

/
Oldalképek
Tartalom