Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

Pál mint pogány hittérítő, (folytatás és vége.) Az itt röviden vázolt szervezkedés csupán egyik műve az apostolnak; de egyike a legfontosabbaknak. Új formákat nem alkotott; a görög egyesületekés a zsidóság előtte voltak. De az a zsenialitás, a melylyel az adott formákat fel tudta használni az új ker. község megalapításánál : minden idők első szervezői közé helyezi. A nagy római állam kellő közepében előállott egy új intézmény, mely életerősebbnek mutatkozott, mint maga az állam. És mi által ? Vallásos erők: a szeretet és a hit által. Nekünk, kik napjainkban az Úr vacsorájában a vasárnapi vagy ünnepi istentiszteletek alkalmával a vallásos egyesületi élet utolsó szegényes maradványait tartogatjuk fenn, fogalmunk sincs többé arról az erőteljes bensőiességről, — arról a bámulatos egyesületi érzésről, mely itt nemzeti, osztály- és fajkülönbség nélkül az embereket, mint testvéreket, egyesítette. Hogy a ker. testvériség segélyezésben és szeretetben minden más egyesületet felülmúlt, ez a körülmény a keresztyénség világtörténeti győzelmének eldöntésénél legalább is akkora befolyással volt, mint a sirontúli reményeik beteljesedéséről való meggyőződés erőteljessége. És ez — Pál műve. A látomások és nyelveken szólások, az ismeret és a vallási szabadság embere a szeretetet fölé helyezte minden más lelki adománynak ; nemcsak szóval, hanem a lemondás és a másokért való önmegtagadás fénylő példájával is. Értette, hogy lehet az egyes ember lelkiismereti szabadságát megóvni és a gyengéket mégis kimélni. Nem állított fel semmiféle törvényt, és mégis rendet tudott tartani. Úgy tekintette a vallást, mint az egyes lélek viszonyát az élő Istenhez; de egyszersmind tanította, hogy a hívő csak a gyülekezetben való részvétellel juttatja ezt kifejezésre. A vallásos egyesületi életnek vallásunk egész történetében nem volt nagyobb és bölcsebb tanítója, mint ez az individuális misztikus, a ki oly csodálatosan tudott beszélni a szeretetről. Mihelyt az egyesületi életszerű szervezkedés által N, a gyülekezet megalapíttatott, következett az apostolra az utolsó és legnehezebb feladat teljesítése: a prozeliták oktatása. Első tekintetre feltűnő, hogy a tanítás csak a keresztségre következett, a helyett, hogy azt megelőzte volna A páli evangélium sajátszerűsége nem engedte ezt máskép. Ő nem mint morálista ment a pogányokhoz, hogy parancsolatokat adjon életük megjobbítására. Minden hallgatóját elvezette a damaskusi útra, a melyen ő járt. Ez út annyi, mint: önmegtagadás küzdelemre és tettre; elfogadása az isteni kegyelemnek, a hitnek. Az Isten kegyelmének és az új, örvendetes átszellemültségnek gyümölcsöző bizonyosságából fakad elő az új erkölcsi életre vezérlő erő. Csak a ki az Isten kegyelméről bizonyos és a ki a Lélektől indíttatik, az cselekszi Istennek akaratát. Azután semmi mást nem kivánt Pál a prozelitáktól, kik keresztelésre jelentkeztek, mint hitet a Megszabadítóban, a Jézusban. Bűnösöket, kéjenceket, házasságtörőket, bálványimádókat vett fel az új gyülekezetbe s valóban rettenthetlen bátorságra, az Istenben való határtalan bizalomra volt szüksége, hogy ezt tehesse. Azonban a testvéri közösségbe való belépéssel mindjárt kezdődött a tanítás, mikép kell járni; kezdődött az új ker. élet erősítése. Az apostol magához hivatta egyenként a hívőket műhelyébe, hogy személyesen, mint atya a gyermekeit, figyelmeztesse és intse, mikép cselekedjenek Istennek dicsőségére, a ki őket országába elhívta. Eme feladat nagysága akkor lesz igazán szemlélhető, ha meggondoljuk, hogy Pálnak, mint vezérlő forma, semmiféle irott törvény nem állott rendelkezésére, hogy maga a ker. életfogalom nem valami hagyomány öröksége, hanem a szükséghez képest naponként kellett megteremteni az új viszonyokat. Némely esetben nem tudott máskép segíteni, mint ezt mondá: Tegyetek úgy, mint én! Vegyetek engem például!— Legközelebbről fő probléma volt a pogány valláshoz való viszony. Nyilvánvaló, hogy az abban való minden aktiv részvétel megszűnt; de hol van a határ? A templomi áldozati húst a piacon árulták. Szabad-e a keresztyénnek a pogány áldozati húsbúi enni? Avagy talán babona és mint ilyen gyengeségre valló dolog ilyesmit még csak kérdezni is, a midőn a pogány istenek egyenlők a semmivel, a ker. pedig a megvilágosodás állapotában van ? E kérdés sokáig foglalkoztatta az apostolt még a korint husi gyülekezet alapítása után is. — Azután a fajtalan és tisztátalan nemi élethez való viszony. E téren is élesen szakítani kell a keresztyénnek minden fajtalan lénynyel. Thessalonikában lángoló buzgalommal védte a keresztyén házas élet ideálját a pogány házassággal szemben. Ennek különösen rosz értelmezésével találkozott a görögöknél. Ezek a keresztyénség előtti bűnös életökkel és laza erkölcsi fogalmaikkal eleitől fogva zavarták az új gyülekezeti életet. Nem a teljes önmegtartóztatás-e a ker. ideál, házasságban és azon kivül? Az első alkalommal nem minden kérdést oldott meg az apostol. Csak az alaptételt : a teljes átváltozást, a test megszentelését hirdette folyton erőteljesen. Ezek a legfontosabb tételei a Pál által teremtett új ker. ethikának. Minden törvény hiánya miatt nagy baj támadt a vallási szellemesültség túlcsapongásából is. A gyülekezetekben a megtéréssel valami szorongó nyugtalanság és csapongás kapott lábra; azután vágyódás a földi élettől megszabadulni s az istenországában élni már itt alant.. Jelekben és csodákban, jóslatokban és nyelveken szólásban jelentette ki magát a Lélek; a kire az ilyen csodálatos tünemények legnagyobb befolyást gyakoroltak, az dicsekedett a legmagasabb fokú tökéletességgel. Az erkölcsileg még fejletlen kedélyekre nézve mily aggasztó veszély volt ez! Ezzel szemben Pál, a nélkül, hogy eme megjelenések isteni eredetét tagadná, az Isten Lelkéről beszélt, a melynek gyümölcse a hit, öröm, béke, alázatosság, türelem és szűziesség; a mely az Isten akaratát cselekszi és az embert erkölcsileg átalakítja. A fenyegetéseket és a parancsokat a végsőre hagyja. Az ő tiszta erkölcsi ideálja így is hatalommá lesz a szellemek felett. Csak ha az ideál minden prédikálása süket fülekre 28