Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

körök ez iranvba tereléséről is megemlékezett — a következő inditványnyal végezi: Mondja ki a kassai kör, hogy a művészeti oktatásnak, mint külön tantárgynak behozatalát célszerűnek nem tartja. Mondja ki továbbá, hogy a művészetek iránti érdeklődés és fogékonyság nevelésére, szóval az esztheilkai műveltség tényezőinek fölhasználására minden eddigi diszciplína körében alkalmat kell nyújtani. Mondja ki végül, hogy a készülőben levő új tanterv s a hozzá fűzendő utasítások részletesen jelöljék meg mindazt, a mit a művészeti előképzés szempontjából a középiskolában tanítani szükséges. Beható szép eszmecsere után a kör az indítványt magáévá tette. 6. Kolozsvári kör. A pozsonyi és temesvári körök mellett egyik legtevékenyebb vidéki kör. Február végéig hat ülést tartott a folyó tanévben. Szemlénket a 2-ik ülésen kezdjük, a melyet a kör Szamosujvárt tartott okt. havában. Klamarik János nyug. államtitkár haláláról az elnök megemlékezvén, özvegyéhez részvétirat intéztetett. Következett Feczkó János helyi főgimn. tanárnak radikális alapon tartott félolvasása. A tanulók osztályosásának szempontjai s a tanjegyek cim a. Ebben sok olyan üdvös eszmét vetett fel, melyek a tanügyi körök tanácskozásainak még sokszor lesznek hálás tárgyai Az osztályozás életbe vágó fontosságát hangsúlyozva, rámutat annak nagy körültekintést követelő feladatára, a mely teljesen a tanár belátására lévén bizva, egészen a lelkiismeret dolga. Az osztályozás helyes szempontját keresve, a középfokú iskolázás célját s tényleges állapotát kell szemügyre venni. Már pedig ha a középfokú iskolázás célja az általános műveltség megszerzése: akkor — az osztályozás helyes szempontja nem az ismeretek tömege, hanem a gondolkodás helyessége, józansága, világossága, az érzület nemessége, a kötelességtudás és teljesítés a szép, jó és nemes iránti készség és a jellemesség. így a mai középiskola nem a bevallott célja felé tör, hanem eltérő irányt vett. Képesítéseket osztogat jeles, jó, elégséges jegyű bizonyítványokkal. Úgyde a gyakorlati célokra tekintettel, az osztályozás legáltalánosabb és legészszerübb szempontjául a formális képzettség kínálkozik, az anyagot az ismeretek elemei képezvén. Ebből folyólag egyöntetű és igazságos lesz az osztályozás, ha alapjául az ismeretek bizonyos megállapított minimuma fog szolgálni. — A viselet elbírálásánál a tanulót csak az iskola s nem egyúttal az élet, az emberiség s a társadalom szempontjából nézik s ép ezért helyes is, ha a közéletben a viseleti jegyre nem adnak semmit. A »magaviselet« helyett megfelelőbbnek tartja az erkölcs szót s a dicséretes, megfelelő és nem megfelelő jegyeket ajánlja a rosz elhagyásával, mert erkölcsileg rosz tanuló iskolába nem járhat. — A tanulmányi jegyeket apasztandónak tartja, mert a kérdés csak az, hogy eleget tud-e a tanuló arra, hogy tovább haladhasson, vagy nem. Hogy jeles-e vagy jó, az a közéletben való állásfoglalására, vagy az egyetemen, teljesen közömbös. Arra az ellenvetésre, hogy a magasabb fokozatok eltörlésével a tanulásra ösztönző versenyt semmisítjük meg, azt feleli, hogy e verseny nemtelen indulatokat szülhet s a cél a műveltség és tudás, s nem a jutalom és az elismerés. Ezek után a következő indítványt terjeszti elő: 1. Allapíttassék meg az egyes ismeretkörökben az a minimum, a mely nélkül a tanuló tovább nem haladhat. 2. Az iskola a maga nevelő hivatásában szoros összefüggésbe hozassék a társadalom erkölcseivel, s erre való tekintetből alapítsa meg az u. n. viseleti jegyet. 3. Ejtesék el a céltalanul elaprózott osztályozás; szállíttassanak le a tanjegyek kettőre: elégségesre és elégtelenre. A felolvasásban kifejezett gondolatok tanulságos vitákra adtak alkalmat, melyek azonban felolvasót álláspontjától eltéríteni egyáltalán nem tudták. Az ellenkező nézetek dacára is mindenben fen tartotta felfogását, mert meg van győződve, hogy eszméi előbb-utóbb megvalósulnak. A vitát dr. Márki Sándor elnök véleménye döntötte el, mindenik fél javára, annak constatálásával, hogy teljesen határozott, megbízható kategóriákat fel nem állíthatunk. Annyi megcsontosodott nézettel állunk szemben, hogy van alapja azoknak, kik a mostani állapotot fentartandóknak vélik. Ilyen akadémiai fejtegetéseknél parlamentáris módon dönteni nem lehet s ezért az javasolja, hogy nem mint indítvány, hanem mint a felolvasás eredménye közöltessék a központtal, hogy az a többi körökkel is közölvén ez eszméket, alkalmilag egy közgyűlésre terjeszsze elő. A 3-ik (novemberi) ülésen dr. Márki Sándor elnök »Müizlés a középiskolákban« címen igen figyelemre méltó megnyitót tartott. Kiemelte, hogy a miniszter ismeretes rendelete nem akar új tárgvgyal újabb terhet rakni az ifjúságra, hanem hogy a történelem, földrajz, irodalom és a rajz tanítása közben nagyobb tért nyissunk az eszthetikai ízlés és a mütörténelmi érzék fejlesztésének. Ők annak idején Budapesten elvitték tanítványaikat a nemzeti muzeumba, az országos és történelmi képcsarnokokba, a szobrokhoz, a műcsarnokba. Képgyűjteményeket szereztek be, sajátkezüleg ragasztva kartonra ; szóval körülbelül azt tették, mit most a miniszter a vidéki iskoláktól is megkövetel. De épen itt a bökkenő. A műkincsekben szegény vidéki városok középiskoláitól megvárhatni-e, mit a fővárosban teljesíthetnek? Ha a tanszerátalányt fölemelnék, akkor minden iskola beléphetne a képzőművészeti társaságba s megszerezhetné a külföldi galleriák legjelesebb képeinek reprodukcióit. Pl. a Louvre muzeumában levő örökbecsű képek közül 190-et a legjobb művészek rézkarcában ma majdnem ötödrész áron (120—130 frtért) megszerezhetni s így gyönyörű gyűjteményhez juthatni. Ezt a költséget pedig minden iskola megbírja. Végül indítványozza, hogy a kör a fontos rendelet felett való örömét jegyzőkönyvbe való iktatással fejezze ki. Az élénk tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Gráf Jakab kolozsvári ref. kolleg. tanár Észrevételek a gimnáziumi rajztanárhoz címen, az előbbivel rokon tárgygyal foglalkozott. Alapgondolata az, hogy a szabadkézi rajzot a mértani rajzzal egyenlőjoguvá kell tenni; még pedig úgy, hogy amaz előzze meg ezt. Minden tanuló szeret rajzolni, de nem absztrakt dolgokat, hanem tárgyakat, nem négyzetet, hanem ládát, nem téglalapot, hanem asztalt, padot, széket. — A felolvasás nyomán érdekes eszmecsere fejlődött ki, melyben általában a felolvasó nézetei jutottak érvényre. A hozzá szólók közül megemlítésre méltónak tartjuk dr. Veress Vilmosnak a magunk nézetével és tapasztalatával is megegyező nézetét, a ki a rajzoló geometria tanítását az I., II osztályban gyermekkínzásnak tartja s szeretné, ha itt helyét a szabadkézi rajz foglalná el. — Végül a kör úgy határozott, hogy hí* vassék fel a központ, hogy befolyását épen a legújabb miniszteri rendelet értelmében igyekezzék ez irányban érvényesíteni. A decemberi s illetőleg a februári ülésen is a kör a polgári iskolák reformjának kérdésével foglalkozott; de azután a két ülésen meg is vitatta alaposan, miután dr. Veress Vilmos kereskedelmi iskolai tanár a polgári iskolák történeti kifejlődését kapcsolatosan a kereskedelmi