Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfíz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára, 20 kr. Fordulat az egyházi közgondolkozásban. Olvasva egyházi lapjaink utóbbi számait, valami jóleső érzés tölti el lelkemet. Sötétek, elszomorítók a képek, melyek szemem előtt elvonulnak azoknak hasábjain, mert egyházi eletünk válságos helyzetéről tesznek tanúbizonyságot. Es mégis, nem a szomorú rezignáció, vagy a kétségbeesés érzése tölt el, hanem az örömé, a szépen fakadó reménységé. Örömömet az okozza, reménységemet az táplálja, mert azt látom, hogy a Bethesda tava megmozdult s a leplezhetetlen bajok fordulatot hoztak létre egyházi közgondolkozásunkban. Nem dicsekvésképen, de az igazságnak megíelelőleg, ki kell emelnünk, hogy a Prot. Egyh. ós Iskolai Lap volt az, a mely évekkel ezelőtt reá mutatott már egyházi életünk bajaira s azokra a veszélyekre, a melyek egyházunkat sújthatják ós sújtani fogják, ha sebeink orvoslását elmulasztjuk. E lap volt az, a mely legelső sorban hangoztatta, hogy bajaink főforrása az evangélium erőinek közöttünk való meglankadása; ez volt az, a mely az orvoslás egyedül hatásos szerét az evangéliumhoz való visszatérésben s annak ujjászülő, életet adó erőinek egyházi életünk minden ágazataiba való bevitelében mutatta fel. Lapunk volt az, a mely egyházi életünknek, az evangélium által való benső regene rációját kérte, sürgette, meg nem lankadó buzgósággal s hivő meggyőződéssel. Szavaink, kéréseink,panaszaink,sürgetéseink a legelső időkben csak pusztában elhangzó szavak valának. Azután meghallották, de támogatás helyett megtámadtak érettök bennünket, s a pietizmusnak, a papság elleni rosz indulatnak vádja hangzott fel ellenünk. Mi azért nem szüntünk meg hirdetni meggyőződésünket, s a mikor a viszonyok mind komolyabbakká váltak s a mikor a külső törvény védelmétől megfosztva, a régen lappangó sebek kezdtek akútakká válni: bekövetkezett az egyházi közgondolkozás harmadik fázisa. Támadóink, vádolóink elhallgattak, s engedtek bennünket szabadon beszólni. Most már, Istennek legyen hála, elérkeztünk a negyedik fázishoz: az egyházi közgondolkozásnak evangéliumszerű fordulatához. Távol legyen tőlünk, hogy e fordulat érdemét magunknak tulajdonítsuk. Nem mi, hanem Istennek hatalmas keze ós bölcsesége cselekedte azt. Mint egykor Izraelt, az ő választott népét, a reá bocsájtott megpróbáltatások által igyekezett felébreszteni s jobb útra vezérelni,— úgy cselekedett mivelünk is. Az álomnak lelke, mely a külső törvényben való bizakodás mellett elfogott bennünket, feledtette velünk kötelességeinket, s homályosan látó szemeink nem látták meg a repedezéseket, a melyek egyházunk épületén támadtak. S hogy felébredjünk s lássunk: elvette az Úr oldalunk mellől a külső támaszt, a melyben bizakodtunk. S a mint az elvétetett: az annak nyomában támadt recsegés, bomladozás végre tudomásunkra juttatta a fenyegető veszedelmet. Egy darabig megpróbáltuk ugyan a bomladozás okát keresni ebben is, abban is ; kötelesség mulasztásainkat igyekeztünk leplezni az új viszonyok visszahatásával s azzal a mondással, hogy csak a férgese hull,— de a mikor az új viszonyok már nem voltak újak s a visszahatás mégsem szűnt meg, s a mikor igen soknak találtuk az elhullott férgest: végre mégis magunkba tértünk, mélyebben vizsgálódtunk s beláttuk, hogy a baj okai nem kivül, hanem belől, önmagunkban rejlenek. Ez a magunkba térés és ez a komolyabb vizsgálódás létrehozta azután azt a fordulatot, a mit mi régóta sürgettünk s a mely reménységet nyújt arra, hogy egyházunk bomladozó épülete megépülend. Egyházi lapjaink mind valamennyien bajainkkal foglalkoznak, ós a mi fő, nem azzal az igyekezettel, hogy azokat leplezgessék, hanem hogy meztelenségükben feltárják s keressék a