Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Erős lelkű nő. Egy vegyesházasságban élő norvég hölgy annak idején engedélyt nyert gvónlatójától, hogy születendő gyermekei a protestáns vallásban neveltethessenek. Most azonban, hogy a férje meghalt, a pap azt követelte, hogy gyermekeit tegye mind katholikusokká, mert csak az az egyház az egyedül idvezítő egyház. A nő a kapott engedélyre hivatkozott. A pap ellenben úgy okoskodott, hogy az engedély csak a férj élettartamára vonatkozott. Mivel a férj meghalt: az engedély elvesztette érvényét. Ámde a hölgy szilárdul tartotta magát s végre maga is protestánssá lett. (Cs.) * A gyalázkodás vége. Van Rómában, vagv inkább volt egy lap, mely főcéljául a protestáns lelkészek gyalázását, erkölcsileg tönkretevését tekinté. Legutóbbi áldozata Angelini nevű lelkipásztor volt, a ki egy darabig türelmesen hallgatta a mérges támadásokat, — de végre is kénytelen volt a lapot beperelni. S a sajtóbiróság, az ügy gondos megvizsgálása után a szerkesztőt husz havi börtönre és 2000 lira pénzbirságra s a szerkesztőség két más tagját egyenként 11 havi börtönre és 1200 lira pénzbírságra ítélte. Persze a szerkesztő és társai feledték, hogy a pápa világi hatalma már rég megszűnt. (Cs.) * Uj felfedezések. Syriában ismét találtak egy táblát, melyre az özönvíz története van feljegyezve, s a mely elbeszélés igen eltér attól, a melyet nem rég Smith György ismertetett. A tábla Ammi-Zadok uralkodása idejéből való, Krisztus előtt 1800-ból. A másik felfedezés sokkal fontosabb. Amerikai hittérítők Saidában (Egvptoin) egy kertben valami szobortalapzatot találtak, melynek latin nyelvű felirata megerősíti a szent Lukács evangélista által elbeszélt Augusztus római császár uralkodása alatti összeírás történetét. A bővebb részleteket mindenfelől óhajtva várják a tudósok és a hivők. (Cá.) * Az anglikánok visszatérítését a pápaság komolyan munkába vette. Rómában legközelebb egy külön kollégiumot szerveztetett a pápa a konvertita anglikán papoknak pápás papokká nevelésére. Pár héttel ezelőtt külön kihallgatáson fogadta a kollégium növendékeit s erős reményét fejezte ki az iránt, hogy ez a »nemes vállalkozás« diadalra fog jutni. Nem titkolta azonban a pápa, hogy még »megmérhetetlen nehézségek* zárják el az utat. — Bizony igaza van ez utóbbira nézve Leó pápának, mert azokat az akadályokat, a melyeket a »nemes vállalkazás« elé gördít nap nap után az angol protestáns közvélemény, bajos lesz áthágni, s nagyon korai még mind neki, mind a Religiónak az a reménykedése, hogy most már »a sor a protestántizmusra kerül«. * A huszonharmadik jubiláris esztendő. A pápa a jövő 1900. évet jubiláris esztendővé fogja tenni. Ez lesz a huszonharmadik jubiláris év, a mely temérdek embert fog vonzani Rómába és temérdek péterfillért fog behozni a szegény pápa pénztárába. A jubileum karácsony estéjén kezdődik körmenettel, a melyben a pápa is résztvesz. A körmenet a szixtini kápolnából indul el s a scala regián át a templomba száll le, a melynek valamennyi ajtaja csukva van. A pápa a befalazott porta santa-hoz megy és ezüst kalapácscsal háromszor ráüt. Őt a fő-penitenciárius követi, a ki kétszer üt a kapura, melyet ekkor kőművesek lebontanak. A penitenciáriusok ezután megmossák a porta santa küszöbét és elsőnek a pápa lépi át, a ki jobbkezében keresztet, balkezében gyertyát fart. Követik a bíborosok és a fehér ünnepi ruhába öltözött klérus. Ugyanebben az időben három más jubileumi templomban külön erre kijelölt bíborosok ugyanezt a ceremóniát hajtják végre. A kapu bezárása hasonló szertartással történik, csakhogy a pápa néhány kanál meszet dob a küszöbre és három követ tesz rá, melyekbe emlékérmeket falaznak be. * Ausztriában a Róma ellenes mozgalom folyton tart s emelkedőben van. Nem régen Schönerer vezetése alatt mintegy 800 ember gyűlt össze s demostrált a német ellenes pápista egyház ellen. Schönerer azt állítja, hogy 10.000, Rómától elszakadni kész ember nyilatkozata van kezei között. A Róma ellenes mozgalom alapjában véve polilikai természetű s épen azért a ref. és ág. evang. fő egyházi tanácsosa a mult hó 9-én utasítást is adott a prot. papságnak arra nézve, hogy a róm. kath. egyházból átlépni akarókkal szemben a legszigorúbban járjanak el s utasítsanak vissza mindenkit, a kiről nem biztosak, hogy vallásos meggyőződésből akar áttérni. — Az óvatosság mindenesetre helyes a protestántizmus tekintélyének megóvása szempontjából, de az utasításnak eme szigorú rendelkezéseit mégsem tarthatjuk teljesen helyeseknek. Azok, a kik, talán politikai okokból áttérni akarva, visszautasíttatnak, az által a felekezetnétküliek táborába űzetnek, — a mi pedig még nagyobb baj. Az az egyház, mely az ilyen elemektől fél, vagy nagyon politikus, vagy pedig gyengének érzi magát arra, hogy őket beoivaszsza s igaz protestánsokká képezze. * A madridi protestáns gyülekezet lelkésze a napokban egy igen érdekes embert vett föl egyháza kötelékébe. Az illető egyén Don Pascual Pubiete, a Phiiippiniszigetekről, a ki honfitársai között nagy tekintélynek örvend. Megtérésének története érdekes. Bár távol tartotta magát a politikai mozgalmaktól, a spanyolok mégis gyanúba fogták és mint vétkest az anyaországba küldték, majd elítéltetve egy afrikai várba szállították. Ártatlansága később kiderült s szabadon bocsátották. Madridba visszatérve, eljárt a protestáns templomba s az ott hallottak meghasonlásba hozták a róm. kath. egyházzal. A tiszta igazságot azonban a biblia tárta fel előtte. Teljesen imervén a tagal nyelvet, ennek alapján a brit és külföldi biblia-terjesztő társulat őtet kérte fel az új-testamentom tagal nyelvre való fordítására. Olvasva és fordítva a bibliát, meggyőződött a római tévelygések felől. Áttért a prot. egyházba s most visszamegy hazáiába, hogymint evangélista hirdesse honfitársainak a megtalált igazságot. (Cs.) * Chiniquy Károly, az egykori róm. kath. pap s negyven év óta buzgó ref. lelkész Montrealban (Amerika) január 16-án meghalt. Betegeskedése alatt befurakodtak hozzá a jezsuiták, hogy legalább halálos ágyán visszacsalják a pápás egyházba, de Chiniquy szilárdan ellenállt végső lehelletéig. Áttérése óta, különösen a miatt, hogy igen sok róm. kath. ember szemét felnyitotta, és hogy soha sem szűnt meg lelepzeni a róm. kath. hierarchia rej-