Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

289 lapból áll. Tulajdonosa Szánik Ernő, eperjesi ev. tanító. Polemikus irányú mű, a mely az írás és az ész világánál sorra ismerteti a ker. egyházak tankülönbségeinek történeti keletkezését; a római egyháznak tulajdonítja az egyházszakadás tényét, s az egyes íanalakok és viszszaélések földerítésénél mindenütt apologétikai alakban az irást és az észt hivja segítségül. Az ev. prot. s a római tanrendszernek egyetlenegy pontja sem kerüli ki körültekintő figyelmét. Mélyen járó mű, mely a ker. egyházak symbolikus tanfogalmaiban igen nagy jártasságot árul el. Fejtegetéseinek eredményét egy 26 thezisből álló »Appendix*-ben foglalja össze. A prot. polemikai tudományosságnak s a bibliográfiának tudomásáúl jeleztük e ritka könyvet, a melynek nyomára sehol sem tudtam jutni. A régiekről való megemlékezés ma is csak tanulságunkra szolgál. Fölhívom tehát e műre az érdeklődők szives figyelmét. A »Chronilc der christl. Welt* 6. száma érdekes statisztikát közöl a német gyarmatok missziójáról. A német prot. missziótársulatok száma 16, a melyek 770 európai és 3887 benszülött misszionáriust foglalkoztatnak és látnak el. 5—6 millió márka áll évenkint missziói célokra rendelkezésükre. Ezzel szemben a német róm. kath. misszió 106 misszionáriust, 112 laikus testvért és 74 miszszionárius nővért foglalkoztat. A misszionáriusok között franciák is találhatók. Közelebbről Khinában 44 ev. prot. misszió-társulat működik, 152 stáción, 683 misszionáriussal és 560 segéddel. A khinai prot. keresztyének száma 150 ezerre tehető. Az utolsó 5 év alatt 30 ezer tért át a keresztyénségre. 706 gyülekezete van a khinai prot. missziónak, a melynek iskoláiban 14 ezer fiú, és 21 ezer leánygyermek tanul. E gyülekezetek 79 ezer márkát áldoznak a gyülekezeti élet ápolására és fejlesztésére. Éjszaki Némethon keresztyén egyesülete, mint Luthardt lapjában olvasom — fenállása óta 150 kitűnő vallásos könyvet adott ki. Tagjainak száma fokozatosan emelkedik. 1897-ben kiadta »Der Liebe Kraft*, »Evangelienpredigten«, »In Treue Fest* és >Die Revolution der Jahre 1848/49* című jeles népies iratokat. Mult évi bevélele 37 ezer márka, kiadása 20 ezer márka. 1898 ra 16 ezer márka fölösleggel záródott a számadása. A tagok évi 3 márkáért kapják az egyesület könyvilletményeit. Ez az egyesület egyike azoknak a német prot. egyesületeknek, a melyek a legnagyobb áldással szolgálják az evangélizáció szent ügyét. Nálunk fájdalom még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk az evangélizáció dolgában! A jelenkori vatikáni politika foglalkoztatja ismét élénkebben a prot. sajtót. így a »Chronik der christl. Welt* 6-dik száma a »Frankfurter, Ztg« egyik hosszabb cikke nyomán a következőket írja: A pápás világuralom ujabb érzékeny veszteségei dacára a spanyol-amerikai háború s a keleti protektorátus kérdéseiben megint emelkedőben van. Az intransigensek törekvései nevezetesen űjabban arra irányulnak, hogy a pápaság szuverén jellegét vitassák és szorgalmazzák az egész vonalon. Ép azért szívesen látták volna, ha a pápa részt vett volna az anarkisták ellen irányzott értekezleten. Célúkat el nem érték, sőt a pápa fájdalmára e konferencia nemcsak hogy Rómában, de épen a vatikáni halom közvetlen szomszédságában ülésezett, a mivel megint csak azt dokumentálták a nagyhatalmak az egész világ előtt, hogy az örök város Olaszország fővárosa. De más fájdalmakat is okozott a pápaságnak Amerika. Mindenki tudja, hogy a római katholikus egyháznak az Egyesült-Államokban való szabad fejlődése nagyon kellemetlen a pápának. Az ottani róm. katholikusok egészen modern demokratikus jellegűek. Emlékezhetünk arra, hogy a vatikán annak idején George Henry »munkás lovagjait* elitélte ; a 70 amerikai püspök azonban, Gibbons kardinálissal az élén a lovagokat védelmébe vette. Hecker páter demokratikus mozgalma sincsen Ínyére a pápaságnak, a melyet a »Revue Chrétienne* egyenesen »új protestantizmusnak« s »a róm. kath. egyházra veszedelmes mozgalomnak* deklarált. Az Amerika és a vatikán közötti ellentétnek tulajdonítandó az, hogy újabban a pápa apostoli levelet akar intézni Gibbons bíboroshoz. És tényleg, az újvilág latin köztársaságaiban égetően szükséges az egyház reformja. A magasabb és alsóbb klérus ott nemcsak a kormányoknak, hanem a Vatikánnak is kellemetlennek bizonyult, sőt némely köztársasági kormányok meg is szakították a Vatikánnal a diplomáciai érintkezést. Azt olvassuk ugyanis, hogy a délamerikai r. kath. papság politikai és morális tekintetben elvadult. Politikailag annyiban, a mennyiben a nagy tömeget — mint az Olaszország és Kolumbia közötti konfliktus igazolja —• teljesen kénye-kedve szerint használja föl a kormányok mellett vagy ellen. Morális tekintetben pedig elvadult a papság azért, mert nagyon is szóról szóra veszi azt a finom megkülönböztetést, a mely szerint a papság csak a nőtlenségre, a szerzetesség ellenben a szűzies tisztaságra is kötelezhető, és tényleg a papság legnagyobb része, a hívek nagy megbotránkozására, konkubinátusban él. Im ez az erőltetett papnőtlenség gyümölcse Amerikában. Hogy ez állapotokon segítve legyen, délamerikai kollégiumokat létesített a pápa Rómában. A délamerikai klérus azonban máris zúgolódik a pápai intézkedések s a célzott reformpapság meghonosítása ellen. A délamerikai püspök a pápával egyetértőleg egy Rómában tartandó zsinattól várja az állapotok javulását. Hogy vájjon lesz-e annak némi eredménye a papság erkölcsi megjavítása tekintetében,— majd megválik. Továbbra is figyelemmel fogjuk kisérni e mozgalmakat. Poroszországnak a szentszéknél való diplomáciai képviseltetése foglalkoztatta a minap a berlini parlamentet. így a közoktatásügyi tárca tárgyalásánál Eynern kijelentette, hogy ez a szentszéki képviselet nem tudta sohasem elhárítani a papság és a porosz állam közötti konfliktusokat, sőt egyenetlenséget és békétlenséget eredményezett minden egyes beavatkozásával; mivégből Niebuhr emlékirataira és Mirbt tanárnak nem régen tartott magdeburgi előadására figyelmeztetett. A pénzügyminiszter kifejtette, hogy a kormány a Vatikánnál való porosz képviseletet a jövőben is a célszerűség szempontjából fenn akarja tartani. A centrumpártiak közül dr. Porsch képviselő e kérdés tárgyalása alkalmából azt hangoztatta, hogy a Canisius-féle hírhedt pápai encvklika nem szidalmazta (?) a mai evang. egyházat, s tagadta, mintha az olasz »Voce della veritá* hivatalos jellegű organuma volna a szentszéknek. Limburg képviselő pedig kifejtette, hogy a valikánnál való képviselet betöltésénél a legnagyobb óvatossággal kell eljárnia a kormánynak, s nagyon ügyes és tapintatos képviselőkre van ott szükség. Ilyen értelemben nyilatkozott Friedberg, lipcsei egyházjogtanár is, Mirbt tanár ismeretes magdeburgi előadásának ismertetése alkalmából. Sajnos azonban, hogy a hírlapok közlései szerint a »Voce della veritá* évi 40 ezer líra szubvencióban részesül a vatikán részéről. Ausztriában erősen terjed az antiklerikális mozgalom. Szerencsétlen pártoskodó politikai viszonyai szülték azt. Az »Ev. Bund* és a »Gusztáv Adolf-egylet* erősen pártolja, sőt támogatja e mozgalmat. A protestantizmusra való áttérések igen gyakoriak. A vallásos nemzeti irányú népkörök inkább az ó-katholicizmushoz, a tisztán politikai irányúak ellenben a protestantizmushoz hajlanak. E mozgalom iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltetünk