Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

biblia szerkesztése sok huzavonával, sok hiábavaló idő­veszteséggel járna s ezért legegyszerűbb és legcélszerűbb volna az angol vagy a német iskolai bibliák valamelyikét lefordítani; annál inkább, mivel a munkát mi se végez­hetnék jobban, mint akár az angolok, akár a németek. Angol iskolai bibliát még nem láttam, német azonban kettő is van a kezemben. Az egyik a Scháfer és Krebsz frank­furti tanárok szerkesztésében s Diesterweg kiadásában Frankfurtban, két kötetben megjelent »Biblisches Lesebuch für den Schulgebrauch*, a másik a brémai bibliatársulat szerkesztésében és kiadásában megjelent »Schulbibel. Die Bibel im Auszug«. Régóta ismerem a két bibliát s haszna­vehetőségükről különösen a mult tanévben volt alkalmam meggyőződni, a mikor — a felsőlövői tanintézeteknél levén alkalmazva — német anyanyelvű tanítványaimnál, kisér­letképen alkalmazásba vettem. A fordítás munkája minden esetre könnyebb s rövi­debb ideig tartott volna, mint az önálló szerkesztésé. Mind­amellett, tekintve az óriási anyagot s tekintve azt, hogy valláserkölcsi oktatásunk érdeke mielőbbi eredményt kiván : nézetem szerint ez a munka is megosztandó volna. Meg­osztandó pedig akként, hogy a két prof. testvérfelekezet vallástanárai egyenlő számban vennének benne részt. Két református és két evangélikus szerkesztőre volna szükség ; de esetleg ketten is végezhetnék a munkát. A munkatár­sak felosztanák egymás között az átnézendő könyveket, s munkálatukat, sajtó alá boesájtás előtt egymásnak adnák átvizsgálás és felülbírálás végett. A munka így is igénybe venne néhány hónapot; az iskolai biblia azonban a jövő tan­év elejére minden nagyobb nehézség nélkül megjelenhetne. Tekintve egyrészt a sürgősséget, másrészt a kérdés pénzügyi oldalát, nem tartom okvetlenül szükségesnek, hogy az ó-testamentumi részszel együtt az új-testamentum is megjelenjen iskolai kiadásban. Az újszövetség különben se oly veszedelmes a gyermek kezében, mint az ó, s e rész sürgős megjelenítése mellett a paedagogia s az erköl­csiség szempontjából nem hozhatók fel oly nyomós érvek, mint amott. Véleményem szerint tehát a jelen pillanatban csak az ó-szövetségi résznek iskolai kiadása sürgetendő, s csak ezen rész megjelenése után vétessék munkálatba az új-szövetségi rész. Még csak egy dologra kívánok itt kiterjeszkedni, s ez az iskolai biblia nyelve. Tudvalevő dolog, hogy ré­gebbi vallástani kézikönyveink nyelve élvezhetetlen. A mondatok magyartalan, latinos szerkezetűek, s az iskolá­nak évekig kell harcolnia azon hibák ellen, melyeket a tanuló a vallástani kézikönyvekből szívott magába. Val­lástani kézikönyveink nyelve ujabb időben megjavult ugyan, azonban ha a bibliából tanultattunk valamit, — pedig gyakran tanultattunk a zsoltárokból s a hegyi beszédből, — a régi baj ismét jelentkezett. Ebből mi következik egyéb, mint az, hogy Károlinak elavult és latinos mondatszer­kezetekben bővelkedő nyelvét az iskolai biblia nyelvéül el nem fogadhatjuk, hanem igen is használnunk kell az imént megjelent revideált ó-testamentom nyelvét. Ezekben röviden elmondottam az iskolai biblia szerkesztésére vonatkozó nézeteimet. Hogy az iskolai bib 1 iáról egy kicsike, kézzelfogható képet is nyújtsak, itt — közlök egy részt a fentebb első helyen említett bibliai olvasókönyvből, Károli eredeti szövege szerint, mivel a revideált ó-szövetség e pillanatban, sajnálatomra, nincs kezemnél. Esdrás könyve. VII. I. Ezek után Artaxerxesnek, Perzsia, királyának ide-6. jében Esdrás feljőve Babiloniából. Esdrás bölcs 7. törvénytudó vala a Mózes törvényében. Mené­nek pedig fel az Izrael fiai közül, és a papok 8. és leviták közül. És juta Jeruzsálembe, a ki-9. rály birodalmának hetedik esztendejében, az ő 10. Istenének ő rajta való jóakarata szerint. Mert Esdrás az ő szívét arra bírta vala, hogy ke­resné az Ur törvényét és azt megteljesítené, és tanítaná Izraelt a parancsolatokra és íté­letekre. (Ezen útját Esdrás maga így írja le:) VIII. 15. Mikor gyűjtöttem vala őket a folyóvíz mellé, mely foly vala Ahavába, és három nap ott 21- leltünk volna, böjtöt birdeték, hogy megsa­nyargatnánk magunkat a mi Istenünk előtt és hogy igaz utat kérnénk tőle magunknak, apró magzatainknak és minden marháinknak. 22. Mert szégyenlettem vala kérni a királytól se­reget és lovagokat, kik oltalmaznának minket a mi ellenségeink ellen az útban. Mert ezt mondottuk vala a királynak : A mi Istenünk­nek keze van mindazokon, kik őt keresik. 23. Bőjtölénk annak okáért és könyörgénk azért a mi Istenünknek, és engedelmes lőn mi hoz-31. zánk. Elindulánk pedig az Aháva folyóvíz mellől, hogy mennénk Jeruzsálembe. És a mi Istenünk keze volt rajtunk és megoltalmazott minket a mi ellenségeinknek és utánunk lesel-32. kedőknek kezéből ez úton. Végre jutánk Jeru­zsálembe. A római számok a fejezeteket, az arabs számok a verseket jelentik. Nyíregyháza. Adorján Ferencz, főgimn. tanár. TÁRCA. A spanyol-amerikai háború hatása. Spanyolországra szomorú esztendő köszöntött be. 1898. elején még roppant, erőlködést fejtett ki az ameri­kaiakkal folytatott gyilkos háborúban, hogy megmentse régi dicsőségének hírnevét; de most meg van fosztva gyarmataitól, meg van alázva, le van verve. E kiállott nagy veszteségek azonban áldást hozná­nak Spanyolországra, ha erkölcsi megújulás következnék az anyagi csapásokra; ha veszteségük okait keresve és sebei-19'

Next

/
Oldalképek
Tartalom