Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

Ne mondd azt, hogy, — hogy is mondjam csak — a por-, a nyomor-, a bűnhöz való leszállás neked igen is nagy áldozat. Az Ur Jézus még fényesebb palotából jött alá, melynek a padozata is csillagokkal van kirakva, a hol a kegyelem és irgalom mennyei ragyogása tölt el mindent, a melyhez képest minden földi pompa csekélyebb a pornál, alávalóbb az uti kavicsnál. Mégis le szállt hozzád. Ne mondd azt, hogy kicsi vagy, gyenge vagy, bánatos vagy, elhagyatott árva vagy, gyengeségekkel teljes vagy! Nincs itt e gyülekezet tagjai között senki olyan gyenge, ki ne ismerne magánál erőtlenebbet; nincs olyan bánat, a melyik ne tudna a magaénál még egygyel több könvcseppet; nincsen olyan szegény, mindenéből kifosztott nyomorult, kinek szívében ne volna egy jó kívánság, egy vigasztaló szó mások számára; nincs olyan tanulatlan gyerekszáj, mely el ne tudná rebegni: Uram Jézus. És ez minden, ez a könyörület. De szálljon le mindenki, szálljon le arról az oltárról, mit magának akár örömben, akár szenvedésben emelt; szálljon az útfélre és lássa meg, hogy ott nálánál elhagvatottabbak, eltévelvedettebbek, szerencsétlenebbek feküsznek. és én nem hiszem, hogy könyörület ne szállja meg szívét. Cselekedjetek ekképen még ma. A kiken ti könyörültök, azokkal is kevesebb az útszélen haldoklók száma, s azok annyival kevesebbet kínlódnak, a mennyivel ti hamarább mentek értök. Cselekedjetek ekképen édes atyámfiai! s akkor e földnek szépségeit nem rontja el a bűn áldozatainak porba omló vére. Milyen igézetesen szép lesz az, amikor maid minden szegény, útfélen fekvő, megrabolt, holtra sebzett haldokló mellett egy-egy könyörületes szívű samaritánus áll; akkor nem lesz több könv, sóhaj, panasz, káromlás, átok ezen a földön; nem is a nap lesz a mi fényességünk, nem is a hold, hanem a könyörület és az irgalom dicsősége ragyog mindeneken. Ámen. KÖNYVISMERTETÉS. Adalékok a dunamelléki egyházkerület történetéhez. Közli Földvdry László, váchartyáni ev. ref. lelkész. II. rész. Öt térképpel, nagy 8-adrétben 370+XIX lap, ára fűzve 4 korona. Budapest, 18tf8, kiadja a dunamelléki egyházkerület. Megrendelhető Hamar István theol. tanárnál, Budapesten, Kálvintér 7. sz. Dunamelléki egyházkerületünk viszontagságos múltjának ismeretéhez nagybecsű adatokat szolgáltat Földvárv könyvének ez a II-dik* része is, mely egyházkerületünknek a baranyai püspökséggel való egyesülése után lefolyt történetéhez, 1715-től 1780-ig, közöl adatokat. Ez a második rész is csak részben kidolgozott történet, nevezetesen a püspökök életrajzában ; többi is legnagyobb része a superintendenciális összejövetelekről, az ott elintézett ügyekről szóló okmányok gyűjteménye és az ezen időből fenmaradt névsora az egyházaknak és prédikátoroknak, kiegészítve a nagyszámú elpusztult egyházak szomorúan érdekes történetével. A kép, melyet az »Adalékok* nyújtanak, na* Az I-ső rész ismertetését lásd e Lap mult évi 50-dik számában. Szerk. gyon elszomorító. A Károly és [Mária Terézia idejében fölvt protestánsüldözéseknek szakadatlan sora. Már az 1714/15-dik évi törvények betiltják az úgynevezett generális és parcialis synodusokat, tehát a mai értelemben vett egyházkerületi és egyházmegyei gyűléseket. Csak szűkebb körű szuperintendenciális összejöveteleket volt szabad tartani, melyeken a szuperintendens (a korábbi püspök címet is eltiltották) elnöklete alatt a szeniorok és asszesszorok vehettek részt. A nyilvános istentiszteletet is önkényesen a becikkelvezett helyekre szorítják. Az üldözések hevességéről fogalmat nyújthat az a körülmény, hogy tíz év alatt (1715—1725) a korábban elpusztított pesti, budai, váci, gyöngyösi és jászberényi fényes egyházak után csak Pest környékén a kosdi, cselőtei, kis-némedii, bottyáni, uj falui, zsődi. rátóti, vác-hartyáni, kis-szentmiklósi, veresegyházi, szadai, mogyoródi, tárcsái, duna-bogdányi, verőcei, tápió-sági. üllői, szen'mártonkátai, alsó-némedii és rádi egyházak estek áldozatul a pápista fanatizmusnak. Hasonló rombolást vittek véghez Tolna-, Baranya- és Somogyvármegyében a törökök kiűzése után az osztrák kormány politikája által készséggel támogatott pécsi és veszprémi püspökök, különösen Radonai Mátyás, az osztrák katonából lett pécsi püspök. A kormány üldözése a helytartó-tanács intézkedéseiben évről-évre rombolóbb lett a reformátusokra nézve. A Károly-féle rendeletek a ref. lelkészeket *in spiritualibus« egészen a klérus canonica visitatiója alá helyezik. Az egyházkerületek határait önkényesen kijelölik. Majd jöttek a bába-keresztségi rendeletek, melyek értelmében a pásztoruktól megfosztott gyülekezetekben bábák kényszerkeresztsége alá hajtották a prot. gyermekeket. Azután az építkezési rendeletekkel szorongatták gyülekezeteinket, melyeknek Mária Terézia korában megyei, helytartótanácsi és királyi engedély nélkül semmiféle egyházi építkezést, sőt még javítást sem volt szabad végezni; az engedély kiadását pedig évekig elhúzott vizsgálatok előzték meg, néha meg semmi áron sem lehetett kieszközölni. Templomépítés és javítás miatt Mária Terézia korában Medina, Siklós, Dunavecse, Bugyi, Szabadszállás, Solt, Csákvár, Seregélyes, Tabajd, S.-Keresztúr, Pátka, Mány, Szabad-Battyán, Ondód, Csabdi, Gárdony, Baracska, Vadkert, Lovasberény stb.. egyházi és iskola-építésért, a kecskeméti kollégium szenvednek szorongattatást és tömérdek kárt. Még többet szenvedett a dunamelléki szuperintendencia a gyakori templom-foglalások, pap-elűzések és stóla-megvonások miatt, melyek egymást érték ebben az időben. így sarcolta meg a hazafias (?) klérus Czegléd, Foktő, Pátka, Vaiszló. Bogdása, Úszód, Duna-Szentgyörgv, Pécsvárad, Csákvár, Felcsúth, Fittyek, Gödöllő, Uny, Tengőd, Ireg, Büdösfa, Kís-Peterd, Zaláta, Besencze stb. egyházait, melyektől templomot, iskolát, temetőt, harangokat, szentedényekét raboltak el, hol pedig a lelkészeket űzték ki erőszakkal az államvallás türelmetlen papjai. Az »Adalékok* legnagyobb részét azokra a vizsgálatokra és felterjesztésekre vonatkozó iratok foglalják el, melyek ezekből a vallási üldözésekből keletkeztek. S hogy a szorongat-