Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

papokról, vallástanárokról, káplánokról, egyháztanácsról, egyh. gazdasági bizottságról, az egyházi bizottságokról Pesten, Badán. Kőbányán, Zuglóban, — a jogügyi, pénzes gazdaságügyi, iskolaügyi bizottságokról. Külön szól a német leányegyházról, a kispesti leányegyházról, a skót misszióról; azután a jótékony egyesületek címe alatt a Lorántffy-, a Budai Nőegyesületről. a Nagypénteki társaságról, a Ref. Ifjúsági Egyesületről és a Közművelődési és Betegsegélyző Egyesületről. A VI. fejezet a budai adófizetők névsorát s az adófizetés kimutatását adja. A VII. fejezet a pénztárnok felhívását közli, s végül a VIII. fejezet az istentiszteletek rendjét ismerteti. A mint látszik tehát, az évkönyv sok minden felől ad felvilágosítás ; de megvalljuk, hogy erős kifogásaink is vannak ellene. A budai egyházrész évkönyvének nevezi magát, de épen magával ez egyházrészszel ismertet meg bennünket legkevésbé. így például nem találjuk meg benne az egyháztagok és a konfirmáltak számát; a tankötelesek, a szülöttek, meghaltak, házasságot kötöttek, az áttértek és kitértek kimutatását. Nem tudjuk meg belőle, hogy mit cselekedett s mit szándékozik cselekedni a Budai Nőegylet s a Nagypénteki társaság. Nincs közölve, hogy hány tagja s mennyi vagyona van ez egyesületeknek. Nincs elmondva, hogy történtek-e és milyen belmissziói munkálkodások, stb. Ezek felől szerettünk volna felvilágosításokat kapni az évkönyvből, mert csak mindezek összevéve adhatnak teljes képet a budai egyházrész életéről és helyzetéről. Hiszszük azonban, hogy jövőre mindezekre ki fog terjeszkedni az évkönyv. Az egyházi anyakönyvek vezetése tárgyában következő javaslat közzétételére kérettünk föl: Tekintettel arra, hogy saját egyházi statisztikai évkönyvünk nincsen, melyre más fontos okokból is nagy szükségünk lenne és hogy az egyházak részéről a központi statisztikai hivatalba beszolgáltatandó anyakönyvi adatok az állami anyakönyvek adataival összeegyeztethetők legyenek — szükségesnek tartom a következő kérdés felvetését és annak egyöntetű elintézését. Ugyanis, ha A. egyházközségből illetékes félnek B. nem illetékes egyházi községben lelkészi elbocsátással vagy a nélkül volt valami egyházi ténykedése, keresztelés, temetés vagy esketés: a funkciót végző B. egyházközség lelkésze az anyakönyvi adatokat anyakönyvezés végett az eddig uralkodó rend szerint hivatalból áttette az A. község lelkészéhez, ki azt folyó számmal egyháza anyakönyvébe bevezette,az átküldő pedig erről anyakönyvében vagy semmi feljegyzést nem tett, vagy bevezette anyakönyvébe is azon adatokat, de folyó szám nélkül. Ez volt az eddigi gyakorlat, melyet tudtommal eddig semmi hivatalos intézkedés nem szüntetett meg. — Hogy azonban ezen gyakorlat sok hibával volt összekötve, tapasztalásból tudom s tudják mások. Megtörtént, hogy az ily anyakönyvi adat hiteles folyó számmal van bevezetve A. és B. egyázközség anyakönyvében is, tehát két helyen vagy, a mi még gyakoribb, egy helyen sem. — A változott viszonyok között, midőn az egyházi anyakönyvek elvesztették polgári jogérvényüket, midőn csak tisztán egyházi célra szolgálnak s a lelkésznek egyházi körében végzett egyházi ténykedéséről tanúskodnak, az ily adatoknak más, ugyan azon vallású egyházközségbe anyakönyvezés végett való hivatalos áttételére ez idő szerint nézetem szerint nincs szükség. — A lelkész az ily kivételés esetekben is, midőn más egyházközségből illetékes félnek saját egyháza körében végez lelkészi funkciót, az erről szóló anyakönyvi adatokat folyószámmal vezesse be saját anyakönyvébe s az illetékes lelkészt csupán híveinek gondozása s figyelemmel való kisérése szempontjából értesítse a végzett funkcióról, de az ne jegyezze be az általa nem végzett ténykedést anyakönyvébe. — Elv gyanánt lenne kimondható, hogy az anyakönyvi bejegyzést teljesítse mindig az a lelkész, a ki a funkciót elvégezte, már t. i. saját egyháza körében. — A mai viszonyok között azt hiszem ez helyesebb és célszerűbb eljárás volna, mint az eddigi. — A kérdésnek tisztázását, illetőleg a szives felvilágosítást erre nézve köszönettel veszem. Kassa. Homtíla István. ISKOLA. Az új műegyetem. A budapesti műegyetem jelenlegi helyiségei annyira szűkek, hogy a szükséges tantermek. műtermek és laboratoriumok már nem helyezhetők el benne. A kormány tervbe is vette már egy űj műegyetem felépítését, és annak a budai oldalon, a Lágymányoson szemelt ki helyet. A főváros hajlandó is volt a kívánt 814 négyszögöl területet átengedni, azonban a megajánlott 40 frt helyett 60 frtot kért érte négyszögölenként. Ezen megakadt a dolog, s a miniszter máshol keresett megfelelő helyet. ITgy látszik azonban, hogy az űj műegyetem mégis csak a Lágymányoson épül fel, a menynyiben a belügyminiszter a napokban arról ertesítette a fővárost, hogy a kormány hajlandó megadni a kívánt hatvan forintot. A házi feladat ellen. Wlassics Gyula miniszter legközelebb igeti bölcs rendeletet intézett a tankerületi főigazgatóságokhoz, melyben a házi feladatoknak mellőzésére és különösen arra hívja fel a tanárokat, hogy a vasárnapot a tanulók számára teljesen pihenő nappá tegyék. A tananyagot — mondja a rendelet — az iskolában kellene a tanulóknak elsajátítaniok és a házi munkásságnak legfeljebb az iskolában hallottak és tanultak megszilárdítására és szükség szerint Írásbeli alkalmazására kellene szorítkoznia. Sok helyütt nagyon sok házi feladatot kapnak a tanulók, és egyes középiskolák tanárai még a hétnek egyetlen szünnapjára, a vasárnapra is oly sok megtanulni való anyagot, házi Írásbeli feladatokat, rajzokat stb. adnak fel, hogy a tanulóknak még ezen a napon sincsen módjukban a családdal való benső érintkezés, vagy a fáradt elmének nemesen szórakoztató foglalkozással, vagy üdüléssel való megpihentetésére. A miniszter ennélfogva felszólítja a tanárokat, törekedjenek arra, hogy vasárnapon lehetőleg egész menten maradjanak a tanulók a házi feladattól és leckék megtanulásától. — Bizony igen üdvös ez az intézkedés. A hét hat napján, vagy a hónapok munkájában megfáradt gyermekelmének nagy szüksége van arra, hogy a vasárnap s a szünidők alatt felüdüljön. Azt a szabad időt házi feladatokkal rabolni el pedagógiai bűn, a mely a gyermekek lelki-testi fejletlenségében és idegességében boszulja meg magát. Az »Eötvös-alap« ösztöndíjai és segélyösszegei A »Magyarországi tanítók Eötvös-alapját* gyűjtő és kezelő bizottság néhány egyszáz forintos és több ötven forintos ösztöndíjra s több ötven forintos segélyre pályá-