Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Oroszország lakosságának 75 százaléka nem tud sem írni, sem olvasni. Vannak egész vidékek, a hol nem akad a köznép közt egyetlen írni és olvasni tudó ember sem, s mindemellett is alig állítanak fél ujabb népiskolákat. Bizony nem ártana, ha a cár, mint az orthodox egyház feje, utasítaná a papságot a nép nevelésére, s igen jól tenné, ha roppant hadserege egy részét elbocsátva, a felszabaduló pénzen népiskolákat állítana. Vagy talán jobb, mind az orosz abszolutizmusra, mind az orthodox egyházra, ha a nép a szellemi sötétségben tévelyeg ? * Pápista türelmetlenség. San Bemóban a valdensis egyház igen jó iskolát tart fenn, a melybe a róm. kath. szülők is nagy számmal járatják gyermekeiket. Természetes dolog, hogy a mindenütt zavart támasztó jezsuiták nem hagyhatták ezt a dolgot ennyiben. A mult hónapban ők is állítottak fel egy iskolát, azon a címen, hogy abban helyet adjanak a teljesen szegény gyermekeknek. Ez a cím csak ürügy volt, mert hiszen a községi iskolák teljesen tandíjmentesek, sőt a szegény gyermekeket könyvekkel és ingyen ebéddel is ellátja a város. Az igazi szándék nem sokára világosságra jutott, mert a páterek végig látogatták több izben a szülőket s hol szép szóval, hol kecsegtetéssel igyekeztek őket rávenni, hogy gyermekeiket ne küldjék a valdensis iskolába. ígértek nekik ruhát, uzsonnát, ebédet s más kecsegtető dolgokat; a hol pedig a szép Ígérgetés nem használt, ott elővették a kárhozat és a pokol minden rettenféseit. Ily eljárás mellett sikerült ugyan néhány gyermeket megszerezni, de a szülők legnagyobb része mégis csak megmaradt a valdensis iskola mellett. -— Épületesebb azonban ennél egy másik eset. Spanyolországban, Valenciában van egy kis protestáns egyház. A gyülekezet szaporodása miatt nem régen egy nagyobb helyiséget bérelt az egyház istentiszteleti célokra. Alig tartották aonban meg az első istentiszteletet, a szomszédság azonnal méltatlankodva kezdett panaszkodni miatta, tűrhetetlen levén szerintök, hogy közelükben prot. istentiszteletet tartsanak s prot. énekekkel sértsék a fülöket. Egy napilap is pártjara kelt a méltatlankodóknak; egy másik lap azonban kikelt a türelmetlenség ellen s barbár fanatizmusnak minősítette azt, nagy igazán. — S lássunk még egy harmadik esetet is. Déli Olaszországban, Borrelloban protestáns szimptomákot vett észre a papság. Hogy ennek gátat vessenek, azonnal három pátert állítottak be a tévelygők (?) visszahódítására. A páterek naponként háromszor prédikáltak, természetesen a protestánsok ellen. Beszédük mindig ezzel a keresztényi felhívással végződött: Ne érintkezzetek velők; a pokol söpredékei azok. Ne beszéljetek velők, rájok se nézzetek. Könyveiket ne olvassátok, hanem tapossátok a sárba, vagy égessétek el, mert ők a világra szabadított ördögök. — Ilyen a pápistaság keresztényi szeretete! * Bismarck és a pietisták. »Gondolatok és emlékek« című müvében egy érdekes esetet beszél el Bismarck, a mely világot vet az ő keresztyéni gondolkozására. 1853-ban Ostendeben időzött Vilmos trónörökössel, a későbbi császárral. A trónörökös boszús volt Gerlach tábornokra, a ki mint szárnysegéd volt beosztva mellé s azt mondá róla, hogy pietista. Bismarck kérdezte a trónörököst, hogy mit ért a pietista alatt. Vilmos azt válaszolta, hogy egy olyan embert, a ki szenteskedik, de csak azért, hogy azzal magának előmenetelt biztosítson. Bismarck ekkor védelmére kelt Gerlachnak s biztosítván a trónörököst, hogy ilyen szineskedés távol van tőle, így szólt: »Manapság olyan embert neveznek pietistának, a ki orthodox, hisz a keresztyén kijelentésben és hitét nem titkolja el; ilyen ember pedig igen sok van s ezek nem sokat törődnek az államszolgálattal s nem igen igyekeznek carriert csinálni.* A trónörökös erre azt kérdé, hogy kit kell orthodoxnak tekinteni? Bismarck így felelt: »Mindenkit, a ki valóban hiszi, hogy a Jézus az Isten fia és hogy miérettünk halt meg, hogy áldozatával eleget tegyen a mi vétkeinkért.* — Erre a trónörökös elpirulva, így kiáltott fel: »Ki lehetne oly istentelen, aki nem hinné ezt?!* Bismarck erre így felelt: »Ha ez a nyilatkozata fenségednek nyilvánosságra jutna, akkor fenségedet magát is a pietisták közé számlálnák!* * Szent lutri. A pueblo-i (Mexikó) Szent József plébánia egymásután rendezi a szent lutrit a purgatóriumban levő lelkek kiszabadítására. Ujabban ismét egy felhívást bocsátott ki, a mely homlokán a következő címet viseli: »Léleksorsolás. A Szent József plébánia különös privilégiumainak gazdag kincstára«. Továbbat ezt mondja: »Mindazon lelkek javára, a melyek jegyeztetnek e sorsolásra, a következő tervezet szerint, kilenc napon át engesztelő misék fognak tartatni.« A tervezet szerint az elsőnek kihúzott lélek javára 30 mise, a következő hét javára pedig egy-egy ünnepélyes mise fog tartatni, íme ez a pápistaság a maga leplezetlen pogányságában. * A jezsuiták Németországon. A németországi pápás centrumpárt nem szűnik meg kísérleteket tenni, hogy a jezsuitákat visszafogadtassa Németországba. Ujabban ismét javaslatot terjesztett be az 1872-ki törvény hatályon kívül helyezésére, s a német klerikális lapok és utána a »Religio« nagy örömmel hirdeti, hogy remélni lehet a javaslat elfogadását. Az »Evangelische Bund« azonban, mult évi decemberben, Merseburgban tartott gyűléséből igen erélyes tiltakozást intézett a birodalmi gyűléshez a javaslat ellen, s hiszszük, hogy igen korai még a jezsuitapártolók öröme ; mert Németország valóban önmaga oltaná be a felekezeti türelmetlenség mérgét, ha a jezsuitákat újra visszafogadná. Örüljön rajta, hogy megszabadult tőlük, nemhogy ismét beereszsze, mert teljesen igaz Beyschlagnak az a kijelentése, hogy >szabadságot sohasem lehet adni a szabadság gyilkosainak * A pápistaság önbeismerése. A párisi »Peuple Frangais« című pápista újság nem régen a következő s figyelemre méltó önbeismerést tette: »Tény, hogy jelenleg az angolszász népek állanak legelői a vallásos élet, valamint a tudomány és a kereskedelem terén, míg a latin fajok folytonosan hanyatlanak, mind vallásos, mind politikai tekintetben. Bármennyit okoskodunk is a róm. katholikus nemzetek ezen morális alahanyatlásának oka felett, nem