Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

dolog van, a mi jelentőséget és méltóságot ad az emberi életnek, és ez a nemes eréJy, és hogy ezen erélvre egyedül csak tevékenykedő élet útján lehet eljutni. Ha azt képzeled, hogy sokat segítenek rajtad a könyvek, az okoskodások, a szemlélődések és az erős tanulmányra valló vitaművek: nagy csalódásban ringatod magadat. A könyvek és tudós tanulmányok tényleg fölébreszthetnek és fölemelhetnek, s talán úimutató jelül szolgálhatnak, hogy mindjárt az első lépésnél el ne tévelyedj, de útadón egy lépéssel sem mozdíthatnak azok tégedet előre: egyedül saját lábszáraid^ azok, a mik az utat megtenni képesek. Itt pusztán és egyedül valamely munkáról van szó. Az útmutató jelek nagyon jók, a hol csak találjuk őket; de minél előbb megtanulsz nálok nélkül haladni, annál jobb reád nézve. Mert jusson eszedbe, hogy nem utazható! messzire, és már bejutottál a mocsár, a sár. az iszap és a puszta sivatagok régióiba,— és ilyen esetekben jaj annak az utasnak, kiannyit tanult csak meg, hogy mindig csak mértföldmutató póznák és kövek mellett tudjon utazni! Legyen biztosan mutató iránytűd saját lelkedben, vagy különben idvességedért valamely véletlenül jövő megváltó lelken kell csüggened, a ki nálad csak igen kevéssé jobban tudja az űtat. Övezd föl tehát kardodat, és bizonyítsd be azt a mindennél fontosabb igazságot, hogy valamint menni csak menés, ugrani csak ugrás, vívni csak vívás, épen úgy nemesen élni csak minden jelentkező alkalom felhasználása melletti nemes cselekvés által tanulhatsz meg. Ha férfiasságod első próbáját elmulasztod, a másodikhoz annál gyöngébben érkezel el; és ha a következő alkalom, valamint a még azután következő készületlenül talál: csalhatatlanul alá fogsz sülyedni. Az úszó úgy tud az árral szemben teljes erővel megküzdeni, hogy mellét neki feszíti a súlyos haboknak. Ha mindig csak csekély vizekben próbálgatsz úszni: erélyed bizonyára felmondja a szolgálatot, mihelyt mély vizekbe jutsz. A bűnről és a váltságról való általános szólamok mi javadra sem szolgálnak, hogy áldott legyen életed útja. Valamint utazás közben látnod kell, hogy egyik mértföldmutató a másik után mint kerül hátad mögé, mert különben egyáltalában nem haladnál ; úgy a nemes élet nagy útján egyik hitványságnak a másik után kell eltünedeznie előtted, vagy különben elveszítetted játékodat. (Folyt, köv.) Csiky Lajos. MISSZIÓÜGY. A Lorántffy Zsuzsanna-egyesület 1898-diki munkaéve, (Elnöki megnyitó. Felolvastatott a február 2-án tartott közgyűlésen.) Tisztelt közgyűlés! Ha most, midőn egy évi sáfárkodásunkról számot kell adnunk, visszatekintek egyesületünk életére az elmúlt év alatt, öröm és hála tölti el szívemet egyesületünk fejlődése, fellendülése felett, mert ez az év nagy lépéssel vitt eló're s az eddigieknél is nagyobb bizonyságát adta annak, hogy a kik az Úrban bíznak, azok meg nem szégyenülnek, és ezért magasztaltassák az 0 neve! De az öröm közben is fáj a szív ! A lefolyt év sok örvendetes eseményei közt ott van az a sötét nap, szeptember 10., mely az egész világot megdöbbentette, hazánkat a legmélyebb gyászba borította, s így természetesen a mi egyesületünket is igaz bánattal töltötte el. Az emberi társadalom bűneinek egyik méreghajtása, vak gyűlöletből a társadalom ellen, életétől fosztotta meg a mi szeretett királynénkat; a szeretetlenség döfte át azt a szívet, a melyben csak a minden ember iránti szeretet és a legmélyebb anyai fájdalom honolt, és ez a tőr sok millió szívet sebzett meg. És a könyörtelen szeretetlenség e példátlan tényének épen annak a városnak talaját kellett beszenynyeznie, a honnan a szeretetnek és könyörületnek oly sok nemzetközi munkája indult ki ! Egyesületünk e szomorú eset emlékére gyásziinnepélyt rendezett, a melyen a gyászos alkalomhoz mért szónoklatot tiszt. Gergely Antal lelkész úr tartotta meg; egyúttal pedig a választmány elhatározta, hogy elhunyt királynénk emlékének állandó fentartása érdekéből, magánadakozásokból, „Erzsébet királyné-alap"-ot létesít, a mely elhagyatott gyermekek megmentésére szolgálna. A t. közgyűlés erre vonatkozó jóváhagyását a titkári jelentés kapcsán fogjuk kikérni. Az e czímen idáig már befolyt 208 frt 4 kr. részletezését a pénztári jelentés kapcsán terjesztjük elő. Egyesületünk tevékenysége egyébként minden irányban fokozódott, a mi egyértelmű azzal, hogy tagjaink buzgósága nemcsak nem apadt, de nőtt. s e tekintetben különösen ki kell emelnem tisztikarunk s ebben kedves elnöktársamnak, a két titkárnak és pénztárnoknak valóban nagy fáradságot igénylő munkásságát. Az elmúlt év két örvendetes tény által marad reánk nézve emlékezetes. Már 1896. évre vonatkozó elnöki jelentésemben utaltam arra, hogy mennyire érezzük egyesületünk fejlődése során az alkalmas helyiség hiányát; felemlítettem a szerény kezdetet, helyiség-alapunk 245 frtot tett ki; de egyúttal kifejeztem abbeli hitünket, hogy az Úr akkor, a midőn 0 azt egyesületünkre nézve üdvösnek látja, meg fogja adni az eszközöket. íme, tisztelt közgyűlés, a mit hittünk, a mit kértünk, azt az Úr már egy részben megadta. Helyiség alapunk az 1898. év végén, az 1897. évi 345 frttal szemben, majd megnegyvenszereződött, s már 14.000 frt körül jár. Ebben, t. közgyűlés, az érdem kiválólag azé a nagylelkű testvérpáré, a kiket tagjaink közt tisztelünk, s a kik belátva az egyesületünk által szolgált czélok fontosságát, oly nagy szeretettel hozták meg a maguk adományát, oly nagy buzgósággal láttak hozzá a gyűjtés nem kellemes munkájához, és az Úr meg is áldotta fá-