Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

rület Utasítását látja, itten szemébe tűnhetett volna a körlelkószekre nézve fenálló anomália. Ott van az is, hogy a 184. .§. ellenére az erdélyi kerület a minősítésen változtatni akart és csak némi tájékozatlanságon mult, hogy nagyobb változtatást nem tett. Minthogy azonban ezen szabályzat be nem jelentetett a konventnek, így a konvent természetesen ezt és annyi sok más speciális anomáliát nem is ismeri. Hogy miért nem jelentetett be ezen szabályzat, mi nem tudjuk. A módosításokat ugyan köteles volna az erdélyi kerület bejelenteni, de minthogy »a képviseleti rendszer elveivel összhangzócc alkotmány fejlesztésre van kerületünk feljogosítva s minthogy ilyen természetű módosításokat köteles bejelenteni (?), talán épen azért maradt ez a modern speciálitás, mint ama kategória alá nem tartozó, bejelentetlenül. Peclig bizonyára épületes lett volna olvasni az »Utasítás« 199. § ának caputjában : »Az 1885-ik évi egyetemes konvent 51. illetve 52-ik jegyzőkönyvi számú határozatai alapján létesített miszsziói állomásokon működő lelkészekre nézve .... a zsinati törvényijén kör vonatozott papválasztási eljárástól eltéröleg a következő szabályok vannak megállapítva.« Ugy tudjuk, hogy a papválasztási szabályok, a mint azok a zsinati törvényekben foglaltatnak, a 195. §. második bekezdésének végén említett kivételtől eltekintve, mind az öt kerületben egyformán kötelezők. A mi kerületünk Utasítása (81. lap) a zsin. törv. III. rósz. 183—237. §-ait csakugyan el is fogadja, és még is a körlelkészekre más szabályokat tart érvényben. Nem akarjuk tovább fárasztani a t. olvasó türelmét, ós berekesztjük elmefuttatásunkat. Meggyőződésünk szerint az erdélyi kerületben a körlelkószekre nézve fenálló szabályzatban az egyházi törvények, a lelkészek és pedig az összes lelkészek érdeke, sőt magának az egyetemes egyháznak java, a protestantizmus szelleme sérelmet szenvedett. Ezt nem volna szabad így hagyni Kijavítását sürgetni első sorban az egyetemes konvent joga, sőt kötelessége, és épen azért ajánlottuk e néhány sort az egyetemes konventnek, illetőleg tagjainak szíves figyelmébe és jóakaratába. Erdélyi. ISKOLAÜGY. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben. Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 9. A morálban vannak ihletési elvek és vannak szabályozási elvek A szeretet és a tisztelettudás, melyről fentebb beszéltünk, az első ; a mérséklet, a melyről most fogunk szólani, a második kategóriába tartoznak. Olyan erény ez, a melyről a fiatal embereknek általában nincsen fogalmuk, és a melynek hiányát ő náluk könnyűszerrel megbocsátják; de olyan erény ez, mely mindazonáltal nem kevésbé szükséges, és a melyet ha ők nem az orvosok által ügynevezett profilaktikus úton — vagyis előre, a veszélyes betegség általi érintetés előtt — tanulnak be: csakhamar meg fogják azt veszedelmes tapasztalatok útján tanulni. Forró vérű ifjú embereknek épen olyan olcsó, mint ízléstelen tanács az, hogy óvakodjanak a túlzásoktól; de a forró ifjú vér, mely eléggé jól tudja, miként kell teljes vágtatással a tüskés dárdák erdejébe berohanni, nem mondhat ítéletet ezen jó tanácsról, mely a győzedelmes hadjárathoz nem kevésbé szükséges, mint például a bátorság. Az egész ó-kornak leghidegebb vérű és leggyakorlatibb irányú gondolkozója, ki egyszersmind a szigorúan tudományos képzettség legmagasabb fokán álló férfiú is volt, Aristoteles, kinek neve csaknem teljes biztosíték az ő, bármely tárgyban mondott véleményének helyessége felől, — mint az élet nehéz mesterségében az emberek vezetésére leghasznosabb szabályt mondotta ki, hogy az erény, vagyis a bölcs cselekvés, a nagyon kicsi és a nagyon nagy két szélsősége között fekszik. Azok, a kik épen most indulnak ki az élet útjára, bármennyire szeressék is az erős frázisokat, az erős szenvedélyeket, a zabolátlan erő s a kicsapongó tüntetések mindenféle nemeit: azt bizonyosra vehetik, hogy a milyen arányban haladnak az igaz férfiúság felé, oly mértékben növekednek a mérséklet különböző nemeiben is, és megismerik azon nagy igazságot, hogy nem azok a legerősebb emberek, kik csaknem kéjelegve merülnek el a saját dolgaikban, hanem azok, kik fegyelem alá tudják hajtani teendőik végezésének módját is. Az a fáradság, melyet valamely kicsapongó mulatság után éreznek az emberek, világos bizonyság a mellett, hogy visszaéltek a természettel és az most meg akarja magát bőszülni. Minden kicsapongás az öngyilkosságnak a kezdete; a ház alatti láthatatlan áram az, mely előbb vagy utóbb elmossa az épület alapzatát. így áll a dolog a tanulmánynyal is. A hosszantartó és mélyreható értelmi gyakorlat, az ismeretszerzésnek különösen azon hálátlan és áldatlan formájában, melyet az előbbiekben kapkodásnak neveztünk, gyöngíti az agyvelőt, rontja a gyomrot, és az egész testszervezet általános működését bágyadttá és erőtlenné teszi. Légy azért idejében óvatos; minden