Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

értekezletet a tiszti kar megújítására. Az értekezlet Sárkány Imrét elnökké és Péter Mihályt jegyzővé, újabb három évre egyhangúlag ismét megválasztja s különös buzgóságú s minden igyekezetét a társulat felvirágoztatására szentelő elnökének elismeréssel jegyzőkönyvi köszönetet szavaz, kéri őt, hogy az általa kimutatott helyes ösvényeken tovább is vezesse a társulatot. Ezután következett az értekezlet első tárgya: Péter Mihály kisazati lelkész ily című felolvasása: »A kath. autonomia, az egyházi vagyon kérdése, kapcsolatosan a prot államsegélylyel*. A felolvasó e tanulmányában megvilágította a kath autonomiai törekvéseket, azok tendenciáját, fejtegette az egyházi vagyon jogi természetét, kimutatta, hogy az 1848: XX. t.-cikkben foglalt jogegyenlőség csak két úton érhető el; az egyik a securalisatio, mely a kiváltságot megszüntetné, a nemzeti vagyonból a jogegyenlőség kivánta módon minden felekezetnek bőven juttatna, a közművelődés szegényes oltáraira. Ha ellenben ezt a kormány csupán egy ok, a klérus hatalmától való félelem miatt nem meri végrehajtani, a másik eljárás, oly mértékben, minden autonomiai megszorítás nélkül segélyezni az egyházakat, a mint ez az 1848: XX. t-cikkből következik. Bővebben fejtegette, hogy a mai törvényjavaslat sem anyagi, sem erkölcsi tekintetben ki nem elégítheti a protestánsokat, tehát mindkét tekintetben módosítást kíván rajta tenni; ezt különösen azon aggodalom miatt, mert jöhet oly idő, midőn uralomra jut azon nézet, hogy végre van hajtva az 1848: XX. t.-cikk s a protestánsoknak e szerény keretű törvénynyel kell beérniök, szemben a katholikusok kiváltságos helyzetével. Ez pedig nem lesz az 1848: XX. t.-cikk megvalósítása. A társulat a felolvasónak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott azon kéréssel, hogy tanulmányát valamely elterjedt, lapban közölje. E felolvasás alapján történt a kongnia törvényjavaslat tulajdonképeni tárgyalása. A nézetek nagyon megoszoltak. Egy kicsiny töredék semmi módosítást nem tartott szükségesnek, félve, hogy a kívánságok felsoro'ása megakasztja a javaslat törvényerőre emelkedését; a többiek több, vagy kevesebb módosítást kívántak. Végre is a vélemények összeegyeztetésére egy bizottságot kellett kiküldeni, mely munkálatát a másnapi közgyűlésre adta be; erről tehát a közgyűlés során fogunk megemlékezni. Fontosabb tárgyak voltak még az 1843-ban alkotott kerületi özvegy-árvatár módosított alapszabályainak és a lelkészi, esperesi és püspöki avatás és iktatásról adott véleményes jelentésnek bírálata. Az előbbire nézve az e tárgyban a kerület által kiküldött bizottság kisebbségének tervezete fogadtatott el, az utóbbira nézve pedig az e tárgyban véleményadásra felhívott theologiai tanári kar nézetét csekély módosítással magáévá tette az értekezlet. A másnapra összehívott közgyűlés előtt reggeli isteni tisztelet tartatott a templomban, hol Janka Károly s.-a.ujhelyi s.-lelkész tartott költői gondolatokban gazdag, mindenkit mélyen megható szép imát. Ezután vette kezdetét a közgyűlés Fejes István esperes és Bernáth Elemér kir. táblai tanácselnök kettős elnöklete alatt. A világi elnöknek a közgyűlést üdvözlő rövid beszéde után, legelőbb is az időközben megválasztott tisztviselők, Thuránszky Zoltán egyházmegyei ügyész, Bernáth Aladár világi és Péter Mihály egyházi aljegyző tették le a hivatalos esküt, az esperes jó kívánságai mellett elfoglalták helyeiket, lsaák János egyházmegyei tanácsbiró levelének felolvasása következett erre, ki 23 évig viselte a t. birói hivatalt, de most megrendült egészsége miatt e tisztéről lemondott. A közgyűlés a lemondást elfogadta, helyének betöltésére szavazás rendeltetett el. Ez előzmények után került sor az esperesi jelentés felolvasására. Az egész közönség, mély figyelem között hallgatta egyházmegyénk féléves történetének vázolását. Anyagi, szellemi téren mindenütt virulás, fokozatos virulás. Mindenki érezte, az arcokból volt olvasható hogy itt egy igazi bölcs, egy Isten kegyelméből való esperes vezeti az egyházmegyét, éreztük, hogy tán nem is vagyunk már messze — az ígéret földétől. És a lelkesedésnek ezen a pontján következik a jelentés záradéka, egy meglepetést keltő kérése az esperesnek; az, hogy mentse őt fel az egyházmegye hivatalától, mert egyéb irányú megbízatásai mellett e hivatal terheit tovább nem hordozhatja. »Én ugyanis — mondá — sok más dolgom és megbízatásom mellett ezen hivatal megsokasodott terheit nem hordozhatom; számot kellett azért magammal és rám várakozó dolgaimmal vetnem s arra az elhatározásra jutottam, hogy esperesi hivatalomról le kell mondanom, hogy más céloknak, ezek közt főkép, énekügyi munkálataink tovább folytatásának, ha Isten úgy akarja, szolgálhassak. Ezen lemondásom tehát, kényszerítő okaim folytán, föltétlen, bármennyire fájó szívvel teszem azt«. Én nem tudom, mihez hasonlítsam az arcokat? A szélvésztől űzött felhők borítják be így egyszerre az előbb mosolygó eget. így borultak el az arcok a nehéz érzés felhőjétől. Kértük, fájó szívvel kértük, ha jött velünk, ha elől ment borulatban, vezessen reménylett fényben, melyet ő árasztott! Mind hasztalan. Adóztunk hát neki a szemünkben ülő könyekkel, nagy érdemeinek jegyzőkönyvbe megörökítésével, azon határozatunkkal, hogy őt örökös tiszteletbeli esperesünknek választottuk. Aranyunk nincs, de szivünket egészen odaadtuk s ez a legszebb áldozat, mert »aere perennius est«. Benyujtatott a kongrua-javaslatra adott bizottsági vélemény, mely az egyházmegyén történt módosításokkal ekkép hangzik: 1. E törvényjavaslat általánosságban elfogadható, nem tekinthető azonban az 1848: XX. törv.-c. végrehajtásának. Hátrányos e javaslatnak azon anyagi rendelkezése, hogy bár felső hatóságunk folyton sürgette a 600 írtnak azonnali biztosítását, e törvényjavaslatban az három év alatt terveztetik megadatni. 2. E tekintetben az egyházmegye a javaslatnak olyképeni módosítását kivánja, hogy a lelkészi fizetés 600 frtig azonnal, 800 frtig legfelebb három év alatt egészíttessék ki. 3. Kivánja az egyházmegye, hogy a lelkészek részére biztosítandó összeg a konventnek utaltassék ki. 4. A kiegészítésnél a min.bázisul a mai jelentő íveket fogadja el, azonban oly módon, hogy azok mégis rektifikáltassanak, vagyis a javaslatban kontemplált levonható kiadások, ú. m. káplantartás, közterhek, nyugdíjjárulékok, esketési, ker. temetési stólák tényleg vonassanak le. 5. Ha elhalálozás, vagy bármi ok miatt a lelkészfizetés időközben csonkulást szenvedne, ez a kormány által mindenkor kipótoltassék. 6. Az 1868. rendes és az 1894. évi rendkívüli államsegély törvény útján jövőre is biztosíttassék. 7. Sérelmes az autonómiára a javaslat azon rendelkezése, hogy a minisztériumnak hagyatik fenn annak elbírálása, hogy jövőben hol állíttassék fel új lelkészi állomás. Ennek elbírálása autonom jogunkból kifolyólag jövőre is az egyháznak legyen fentartva. 8. Csorbát ütnek az autonomián a javaslat azon dispositiói, melyek a prot. lelkészeket fegyelmi tekintetben haza: vagy erkölcsellenes vétségekért a kormány fenhatósága alá vonják. Ebbe egyházmegyénk csak oly feltétel alatt nyugszik bele, ha az egyenlőség figyelembe tartása melleit e rendelkezés kath. lelkészekre is ki fog terjesztetni. 9. De legsérelmesebb, egyházunk jövőjét veszélyeztető, hogy e javaslat az egyházi adózást figyelmen kívül hagyja. Mivel'azonban