Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

a jézustársaságaikról ez áll: »Az a sötét sereg, a melyet Németország befogadni nem akar. hazánkban szabadon él s végzi rettenetes munkáját, annak daczára, hogy országos törvényeink tiltják itt létezését.« Bizom a t. szerkesztőség igazságszeretetében s reménylem, hogy legközelebb szives lesz Lapjában azokat a törvényeket pontosan idézni, melyekre a jelzett helyen utal. Mert tán csak nem írnak az urak kellő megfontolás nélkül! ? Azt a számot azután, melyben ezen törvényeket idézni szivesek lesznek, kegyeskedjenek nekem megküldeni, hadd okuljak. Négy évig tartottam Budapesten három templomban sz. beszédeket; beszéltem sokszor és sokról; de a protestánsok dolgairól soha. Nos, kedves uram, három hétig várok, ha ez az ügy a »Prot E. és I. Lap«-ban el nem lesz intézve, ezrek fogják hallani jogos panaszomat az urak ellen stb. Tomcsányi Lajos. * * * E levélre, a mely a Mária-utcából van keltezve s a melynek írója bizonyára annak a szerzetesrendnek a tagja, a melynek Magyarországon törvényes létezését kétségbe vontuk, a kikötött három hét előtt a következőkben adjuk meg feleletünket: A jezsuitarendet eltörlő »Dominus ac Redemptor noster« kezdetű pápai brevét Mária Terézia 1773. november 26-án kiadott rendeletével placetizálta, s így a jezsuitarendnek Magyarországon való eltörlése, az államfő legfőbb fejedelmi joga érvényesítése mellett tényleg megtörtént, a mit mutat az is, hogy ezután a jezsuitarendházak feloszlottak, tagjai vagy külföldre vándoroltak ki, vagy pedig benmaradva a hazában, mint világi papok működtek tovább; birtokaik azonban elvétettek s a tanulmányi alap első tőkéjévé lettek. A legfőbb fejedelmi jog alapján tehát eltöröltetvén hazánkban a jezsuitarend, a placetum regiumot biztosító 1440: VI., 1715: LXXIV., 1733: LXX., 1729: XXI.;

1765: XXIII. t.-cikkek és az 1870. aug. 9-én kelt legfelsőbb királyi elhatározás értelmében itt csak akkor volna létjogosultsága, ha visszaállíttatása a királyi piacet, vagy a magyar országgyűlés beleegyezése mellett történt volna. Ilyen piacetet, vagy országgyűlési engedélyt a visszatelepülésre a jezsuitarend felmutatni egyáltalán nem tud, mert a rendet restituáló, 1814. aug. 7-én kelt »Sollicitudo omnium ecclesiarum* kezdetű pápai bulla királyi placettel nem dicsekedhetik, sem pedig a rend visszaállításának nincs nyoma országos törvényeinkben. Nem rendelkezvén tehát a jezsuiták Magyarországon sem a királyi piacettel, sem az országos törvények engedélyével: itt létezésük merőben törvénytelen s beleütközik mindama törvényekbe, a melyek biztosítják a király legfőbb jus placeti-jét s az államnak ama souverén jogát, a melynél fogva önmaga határozhatja meg, hogy mely vallásfelekezetnek, s mely szerzetrendnek ad szabad létezést kebelében. Hogy a magyar állam e souverén jogát nemcsak a vallásfelekezetekkel, hanema r. kath. egyház szerzetrendeivel szemben is alkalmazta, bizonyságai ennek az 1723: 96. és az 1742:65. t.-cikkek, a melyekben r. kath. szerzetrendek becikkelyezéséről van szó. Magyarországon tehát a jezsuita szerzetrend. mint ilyen, állami törvények ellenére létezik s minden királyi, vagy országgyűlési engedély nélkül csempésztetett be Scitovszky János primás által az abszolutizmus korában. Hogy a jezsuitarend, mint ilyen, Magyarországon nem létezőnek tekintetik ma is, bizonyítja az, hogy jogállással, telekkönyvi tulajdonjoggal nem bír s a rend céljaira szolgáló fekvőségek, ingatlanok nem a rendre, mint jogi személyre, hanem valamely természeti személyre vannak telekkönyvezve, mint magánjavak. Hazánkban minden egyháznak, minden erkölcsi testületnek, minden, törvényesen létező szerzetrendnek megvan a maga jogi személyisége és ebből folyó tulajdonjoga; de ezzel a jezsuitarend nem dicsekedhetik s e tekintetben is csak bujkál mint sok más egyébben, a mi ismét csak azt bizonyítja. hogy itt létezése, mint rendnek, egészen törvénytelen. Ezekben adjuk meg e feleletet Tomcsányi úrnak. Okuljon belőle, a mint kivánta. Láthatja, hogy a mit írtunk, azt hazánk törvényeinek ismerete alapján írtuk s e törvényekre támaszkodva ma is azt mondjuk, hogy a jezsuitarendnek, mint ilyennek, Magyarországban létezése törvénytelen s állami törvényeinkbe ütköző. A szerkesztőség. * A ritualizmus terjedése. Hogy mily erősen belevette magát az angol magas egyházba a pápista kovász, mutatják azok az adatok, a melyeket a »Turista egyházi vezető* című, nemrég megjelent könyv közöl. Ennek adatai szerint a magas egyház templomai közt 613 van olyan, a hol pápista módra minden nap bemutatják az úrvacsorát; 2026 olyan, a melyben a papok pápista papi ruhákat öltöznek fel az istentiszteleten; 381 olyan, a melyben szokásban van a füstölés; 4334 olyan, a melyben az oltáron gyertyák égnek; 4030olyan, a melyben az úrvacsorai bort vízzel vegyítik és 7044 olyan, a melyben kelet félé fordulva mondja a pap az imádságot. Hiába, a hol a pápista kovász megmaradt, poshaszt az mindaddig, míg alaposan ki nem irtatik. GYÁSZ ROVAT. f Muhi Dániel, csarodai ref. lelkész, f. hó 5-én életének 78, lelkészkedésének 38-ik évében elhunyt. A boldogult a beregi egyházmegye gyámpénztárának volt hosszú időn át hűséges sáfárja s mint hasonszenvi orvos, sok szenvedőnek fájdalmát enyhítette meg. Áldás kisérje emlékezetét! ADAKOZÁS. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület Helyiségalapjára újabban a következő adományok küldettek be az egyesület pénztárába. Szilassy Aladárné ívén: Szilassy Aladárné szül. Vizsolyi Mária 1000 frt, Szilassy Aladár 500 frt, Bálint Sándorné 200 frt, özv. Patay Gyuláné 200 frt, özv. Antal Gézáné 200 frt, dr. Hőgyes Endre 100 frt, báró Bohus Zsigmondné 50 forint, Radnóthfáy Gyuláné 25 frt. — Az alapító tagok közé belépett báró Baich Ivánné Bocsárdról (Torontál) 100 frttal, a ki e mellett az egyesület szegényei javára, az idei karácsony alkalmával szintén 100 frtot küldött. Fogadják a kegyes ada-