Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

»Hogy mondhatod azt, hogy Máriának a kétféle népről való beszéde haszontalan beszéd; az egyik nép, a síró, az Istenétől elhajlott Izráel népe; a másik, a mely örül, a pogány nép, a mely közeledik az Úrhoz. Bételt az idő; itt van az a nap, a melyről a próféták mondják, hogy Ábrahám magvában megáldatnak e földnek népei.* Ezzel a tüneményszerű alak eltűnt s József és a társaság gondolkozva folytatta útját Bethlehem felé. Mikor megérkeztek Bethlehemhez, Mária így szólt Józsefhez: > Segíts le a szamárról, mert az, a mi bennem vagyon, nagyon nyom engemet*. És ő levevé őt a szamár hátáról mondván : »De hová vigyelek, mikor itt semmiféle hajlék nincs, a hol megvonulhatnánk*. Ekkor meglátott egy barlangot (spelunca subterranea), a mely sötét vala és soha napvilág bele nem hatolt (in qua lux non fűit unquam). Ebbe vezette őt, két fiát melléje állította, ő maga pedig elment, hogy bábát szerezzen valahol Bethlehem környékén, a ki a szülésnél Máriának segítségére legyen. Mikor azonban Mária a sötét barlangba lépett, az megvilágosodék s ragyogott, mint a fénylő napsugár és nem szűnt meg ragyogni mindaddig, a míg csak benne tartózkodott. Itt minden fájdalom, minden nehézség nélkül egy fiat szült, a kit azonnal körülvettek a mennyei angyalok seregei, imádva az újszülöttet s énekelvén : Dicsőség a mennyországban Istennek és e földön békesség s az emberekhez jóakarat.! E közben József is visszatért bábát kereső útjáról. S mikor az égre feltekinte, ime látá, hogy az ég sarkai veszteg állanak, a levegő madarai reszketnek; a mezőkön a munkások megmerevedve állnak abban a helyzetben, a hogy munkaeszközeiket felemelték, vagy leeresztették; még a száj felé vitt kanál is félúton állt meg meredt kezükben s minden tekintet az ég felé fordult. A juhok, a melyeket a pásztorok a mezőn legeltettek, mozdulatlanul, mintegy megkövülten állottak; az ütésükre felemelt pásztorbot is megállt a levegőben. A csermely folyása megakadt s a partján ívó csorda úgy maradt mozdulatlanul, a hogy inni lehajolt. József meglátván egy arra menő zsidó asszonyt, rákiáltott: »Az Isten áldjon meg, jöjj ama barlang felé s légy segítségére az ott vajúdó asszonynak.* És az mondá neki: »Hovámégy?« Ő pedig mondá: »Bábát keresek*. »Izraeltől valót*. — kérdé az asszony. »lgen*, — felele József. >S ki az, a ki ott vajúdik? »A jegyesem«. És az mondá: »Nem a feleséged?* ő pedig feleié: »Mária az, a ki nevekedék a szentélyben, az Úrnak házában s a ki nékem megtetszett; de ő nem az én feleségem, hanem fogant a szentlélektől*. >Mondd meg nékem az igazat*, szóla ismét az asszony. És ő monda: »Jőjj tehát és láss!* S bemenének a barlangba. S ime, egy fényes felhő vevé azt körül. A bába csodálkozva felkiáltott: »Lelkemre e napon nagy csoda történt, Izráelnek megszületett a megváltója!* — S azonnal eltűnt a felhő a barlang elől s kilátszott a barlang, a mely fényes volt; fényesebb, mint a gyertyának a lángja s vakítóbb, mint maga a nap, úgy hogy fényét nem bírta elviselni a szem. Az asszony befelé indult, de nem tudott egy lépést sem tenni. Ekkor József bement a barlangba s elmondá Máriának, hogy két bábát hozott, Zelemit és Salomét. a kik kint állanak a barlang előtt, a nagy fény miatt nem tudván bejönni. Mikor ezt Mária hallotta, mosolyogni kezdett. József azonban meginté őt, mondván: »Ne nevess, hanem inkább gondolj arra, hogy nincsen-e szükséged valami orvosságra*. S ekkor Mária megparancsolá, hogy az egyik asszony bejöjjön. Lassanként azután engedett erejéből a fény, úgy hogy a kis gyermek láthatóvá lőn, a mint rongyokba takarva édes anyja emlőjén csüngött. Zelemi belépve kérdé Máriát: »Te vagy-e a gyermek anyja?« Mária igennel felelt. »Engedd meg, hogy megtapogassalak* — mondá ismét Zelemi, s miután ezt megtette, csodálkozva felkiáltott: »Bizony, bizony mondom^ te nem vagy olyan, mint Éva más leányai. Óh Uram, könnyörülj rajtam; eddig sohasem hallottam s el sem tudtam képzelni azt, hogy valaki fiat szülhessen s szűz maradjon s keble tejjel legyen teli! Mint szűz szülé meg fiát s mint ilyen megtartotta tisztaságát*. — Mária erre mondá: »A mint az én fiamhoz nincs hasonló az emberek fiai között, úgy anyjához sincs hasonló az emberek leányai között*. Ekkor Zelemi kiméne a barlangból s elmondá Saloménak, a mit tapasztalt. Salome azonban nem hitt neki, mondván: »A mint hiszem, hogy van Isten, úgy nem hiszem azt, hogy egy szűz fiat szülhessen!* — S bement a barlangba, hogy meggyőződést szerezzen. S a mint kinyujtá kezét, megfogni akarván Máriát, ime a keze azonnal megszárada. És jajgatni kezdett a nagy fájdalomnak miatta s felkiáltott : »üh jaj nekem ; ez a büntetés az én hitetlenségem miatt, hogy az élő Istent így kísértettem! Ime, az én kezem sajog, mintha tűz égetné*. Azután pedig térdre veté magát s így könyörgött: >Isten, atyáimnak Istene, emlékezzél meg arról, hogy én Ábrahám és Izsák s Jákób magva vagyok! Ne tégy engem csúffá Izráel fiai előtt, hanem add vissza tagjaimnak épségét! Ime lásd, hogy nyomorulttá lettem az én hitetlenségem miatt, mivel e szűz szavainak hitelt adni nem akartam*. - És ime, hozzálépett egy angyal s mondá: »Az Úr meghallgatta a te könyörgésedet; lépj ehhez a gyermekhez, imádd őt s érintsd őt kezeddel s meggyógyulsz, mivel ő a világnak s mindeneknek, a kik abban vannak, Megváltója, a kire mindenek szemei néznek.* S Salome azonnal a gyermekhez lépett, imádá azt s megérintvén a gyermek pólyáját, keze azonnal meggyógyula s ő örömmel felkiálta: » Valóban, nagy király született Izráelnek!* Azután kimenvén a barlangból, hirdeté a csodát, elmondván, mikép szenvedett s hogyan gyógyult meg; és sokan hívének az ő hirdetésének . . . . . . Körülbelül ennyi az, a mit az apokryph evan-