Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

igazi boldogság s az Istennek országa ma is csak óhajtozásunk tárgya, de nem valóság közöttünk. Csak mint ragyogó képek lebegnek felettünk, de testté, igazi birtokunkká nem váltak még ma sem. Mi az oka ennek? Istennek és Krisztusunknak erői gyengültek meg talán, hogy testet nem ölthetnek? Nem, nem; az ok nem ő bennök, hanem mi bennünk, emberekben vagyon, kik még mindig nem fogadtuk be lelkünkbe igazán az üdvnek ujjászülő, megszentelő, boldogító erőit, hanem hitetlen, vagy tökéletlen hitű lélekkel járunk e földön. Ajkunkon hangzanak talán az evangélium örök igéi; de életünk sokszor és sokképen azt mutatja, hogy mi is, mint Istennek választott, de engedetlen népe, csak ajkunkkal magasztaljuk Istenünket, lélekben pedig távol járunk ő tőle. Ma is úr közöttünk a bűn s ezerféle bilincsekkel kötözi le a lelkeket Ma sincs meg bennünk az a szeretet, Isten ós felebarátaink iránt, mely megszentelné minden tetteinket s igazi testvériségben tudna összeforrasztani mindeneket e földön. Ma sincs boldogság még e világban ; nincs békesség, nincs könyörület, úgy, a mint kellene. Még mindig előbbrevaló előttünk a világ ós annak muló dicsősége, mint az az ország, a melynek javai ós örömei soha el nem múlnak. Óh! fájdalom, a szeretet, az irgalom, az üdv, az istennek boldog országa csak a ma született Megváltóban öltött testet; de mi bennünk testté, igaz valósággá lenni nem tudott ma sem. Ezért ül fényes trónon közöttünk a bűn; sajtol a szivekből fájdalmas könyeket a szeretetlensóg. Ezért nincs köztünk igaz, mindeneket bókén elviselni tudó s minden nemesért és szentért lángolva égő hit. Ezért nem tudjuk meggyőzni a világot, s ezért győz meg bennünket a világ, támasztva szivünkben fájdalmat, elégedetlenséget. Ezért forrong körülöttünk a világ, mind egyházi, mind társadalmi és állami életünk terén s ezért állunk törékeny sajkánk szélén, félelemtől elszorult szívvel, mint egykor a tanítványok; irtózva tekintve a zavaros áradatot, mely már-már átcsapni készül felettünk. Hol, merre a menekvés s ki tarthat meg ennyi veszedelem között bennünket? Senki más, mint az a Jézus, kit a mai napon a bethlehemi jászolban feküdni látunk. 0 benne van a kegyelem és az erő, mely megszabadíthat lelki és testi bajainkból ; isteni szavával ő parancsolhat a zajgó hullámoknak s mi megtartathatunk, csak ragadjuk meg Istenünknek ő benne felónk nyújtott segítő kezét. Nincs másban megtartat ás, csak egyedül ő benne s nincsenek más erők, a melyek csendet parancsolhatnának lelkünk s a világ háborgó tengerének, csak azok, a melyeket ő hozott el az Atyától e világra s a melyeket itt hagyott mi közöttünk s elküld hozzánk szüntelen az ő isteni evangéliumában és életének szent példájában. A karácsony fenséges ünnepén szálljunk azért önmagunkba mindnyájan s támadjon lelkünkben szent elhatározás: hirdetni lélekből ós befogadni lélekbe a ma testté lett Idvezítőt. Ha megszületik lelkünkben a Megváltó : meg is váltatunk általa valóban. Zendüljenek meg azért a pásztorok ajkain, szívből szívhez szólva a váltság evangéliumának örök igéi, s zengjenek ez igék alkalmas és alkalmatlan időben, mincl az Úr imádásának hajlékában, mind azon kivül; mert az evangélium nemcsak a templomé, hanem az életé is, s a míg csak amott hangzik, emitt pedig annak hatása nem ápoltatik, csak pusztában elhangzó szó leszen, a melynek melege lelkünk jógkórgót fel nem olvasztja, szivünk sebeit meg nem orvosolja s életünk visszásságait meg nem szünteti. Keressük meg s áron is vegyük meg a jó alkalmat, a mikor hozzáférhetünk a szivekhez és bevihetjük azokba az evangélium élő ós éltető erőit. Ne restelljük a fáradságot s ne riaszszon vissza az első kedvezőtlen fogadtatás, vagy a látszólagos sikertelenség; hiszen az élet észrevétlen támad s lassú fejlődés mellet juthat csak tökéletességre. S ne elégedjünk meg az evangélium igaz hirdetésével még a templomon kivül sem. Azt az életet, azokat az erőket, a melyeket kitartó s hűséges munkálkodásunkkal híveink lelkében felkeltettünk: vigyük harcba az egyházi, a társadalmi s a politikai élet bűnei ellen is; vigasztaljuk s bátorítsuk általok a csüggedezőket, köszörüljük ki a csorbákat s támaszszunk oly közgondolkozást, a melynek kezdő ós végpontja az Isten és emberszeretet, jellemvonásai az evangéliumon alapuló tiszta hit, tiszta erkölcs, lelkesedós és áldozatkészség, s koronája az üdvösség reménysége. így lehet a Karácsony ünnepe a Megváltó megszületésének napja a mi lelkeinkben is, s ekkor láthatjuk meg, hogy azok az elérhetetlennek látszó égi képek: a béke, a boldogság, az istenországa mind közelebb jönnek mi hozzánk s égi fenyők oszlatja körülöttünk az élet homályát. Istennek szent Fia! Szállj alá mi közénk! ihlesd meg a mi ajkainkat, hogy hirdethessük, sziveket s lelkeket megragadó erővel a Te váltságodat; olvaszd fel lelkünk jégkórgét isteni szerelmed égi melegével, hogy ajtajai kész öröm-