Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-30 / 5. szám

és feltámadott Krisztusról. Három vasárnapi iskola a fővárosi barakokban volt, hol a mindenkitől: elhagyott és a bűn csábításainak kitett gyermekeket gyűjtötték össze a buzgó tanítónők s míg csütörtökön kézimunkára tanították, addig az Úrnak napján a Krisztushoz igyekeztek vezérelni őket. Rendezett az egyesület vasárnapi iskolásainak s szegényeinek a pesti oldalon öt, a budai oldalon két karácsonyi ünnepélyt, a mely ünnepélyeken mintegy 900 szegénynek, betegnek a szivét töltötte meg a megszületett Krisztussal, tiszta édes örömmel, meleg szeretettel. Látogatták a tagok a szegényeket s a kórházi betegeket igyekezvén testi és lelki segítséggel segíteni rajtuk. A jelentések felolvasása után, a tisztviselők és választmányi tagok választása ejtetett meg. Szabó Aladárné kivételével mind megmaradtak a régi tisztviselők. Elnök: Szilassy Aladárné, alelnök :Yargha Gyuláné, pénztárnok-. Szőts Farkasné, titkár: Dessewfty Emma, segédtitkár: Bontovics Ilona, ellenőr: Petri Elekné. Ezenkívül választatott egy 20 tagú választmány. Elhatározta a közgyűlés egy cselédképző-intézet felállítását, melynek vezetését Bontovics Mártonné úrnő volt szives elvállalni. Határozatba ment továbbá, hogy a megkezdett vasárnapi iskolai tanítást lehetőleg fokozottabb mérvben folytatja az egyesület. Közgyűlés után szeretetvendégség volt, hol énekkel, szavalással és felolvasással gyönyörkedtették a megjelent szép számú vendégeket. Midőn e helyen is köszönetet mondanánk mindazoknak, kik az egyletet erkölcsi és anyagi támogatásukban részesítették, egyszersmind felhívunk mindenkit az igazán krisztusi szellemű egyesület támogatására. G. A budapesti prot. orsz. árvaházi egyesület mint rendesen, úgy a mult évi karácsony alkalmával is gyűjtést rendezett az intézet javára. Az erről szóló kimutatás szerint begyült özv. gróf Teleky Sándorné gyűjtőívén 145 frt, báró Dániel Ernőné gyűjtőívén 571 frt, Antal Gézáné gyűjtőívén 66 frt, Bolla Mihályné gyűjtőívén 71 frt, Domanovszky Endréné gyűjtőívén 180 frt 50 kr., Gregersen Guilbrandné gyűjtőívén 121 frt, Guoth Sándorné gyűjtőívén 44 frt, Gyöngyélyi Jánosné gyűjtőívén 73 frt 40 kr., Haberern Jonathánné gyűjtőívén 112 frt, Hegedűs Sándorné gyűjtőívén 16 frt, Hunfalvy Pálné gyűjtői vén 175 frt, Kovácsy Sándorné gyűjtői vén 370 frt 60 kr, Liedetnann Sándorné gyüjtőívén 154 frt 50 kr, Lux Edéné gyüjtőívén 37 frt 50 kr., Rik Gusztávné gvűjtőívén 30 frt, Szilassy Aladárné gyűjtőívén 97 frt, Végh Arthurné gyüjtőívén 28 frt, Brocskó Lajos igazgató gyűjtőívén 150 frt, az egyesületi tagdíjszedők ívén 37 frt 80 kr., összesen 2480 frt 30 kr. Ezenkívül számos fővárosi gyáros és kereskedő járult ajándékaival az intézet fentarlásához. A gyűjtőknek és adakozóknak az árvák nevében e helyen is szives köszönetét nyilvánítja az orsz. prot. árvaházi egyesület választmánya. GYÁSZ ROVAT. f Gróf Tisza Lajos haláláról a családon kivül a dunamelléki egyházkerület és a budapesti egyházközség elnöksége is adott ki gyászjelentést. Az egyházkerületé így hangzik: A dunamelléki ev. ref. egyházkerület elnöksége az egész kerület nevében mély fájdalommal jelenti felejthetetlen főgondnokának, világi elnökének, nagyméltóságú Borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos v. b. t. tanácsos, a Lipótrend nagykeresztese, országgyűlési képviselő stb. hoszszas szenvedés után folyó évi január hó 26-án délután három órakor bekövetkezett gyászos halálát. Gyász-szertartása, rövid beszéddel s imával, folyó hó 28-án délután három órakor fog a boldogult lakásán, Hold-utca 21 sz. alatt megtartatni. Emlékünnepe iránt a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület fog intézkedni. A budapesti egyházközségé, az egyháztanács nevében kibocsátva, hasonlólag hangzik. Rudapesti egyházunk presbyteriúma e hó 27-én ülést tartott, melyen Hegedűs Sándor algondnok gyönyörű beszédben tolmácsolta azt a nagy veszteséget, mely Tisza halálával közegyházunkat és budapesti gyülekezetünket érte, azután meg klasszikus jellemzését adta Tisza gróf közéleti s különösen egyházi működésének. Élete példánykép, mondá többek között, példája az önzetlen munkásságnak, a lankadatlan tevékenységnek, a kifogyhatatlan egyházszeretetnek. Ujjáalkotta a mi budapesti egyházközségünket, ebben főgimnáziumot és templomokat épített. Nemcsak a bölcs szavak és a jótettek, de a kövek is hirdetik érdemeit. S mikor betegsége szobához kötötte, nagy nevével, társadalmi tekintélyével és élénk érdeklődésével akkor is építette, előbbre vitte és szolgálta egyházunk ügyeit. Bölcs mérsékletével mértéket tartott, gyakorlati tanácsaival irányt szabott a mi munkásságunknak is. Fényes neve előtt megnyíltak a főváros és a közkormányzat hivatalai s a beteg ember erős lelke a beteg-szobából is kormányozta egyházunk ügyeit. Éveken át tartott kínos szenvedéseit. Ist.én által rámért ez erős megpróbáltatásokat példás türelemmel, keresztyéni önmegadással és hősies lélekkel viselte s az egész lényét áthatott vallása és egyháza ügyeivel e súlyos években és napokban is szives örömmel foglalkozott. Példájából tanulhatunk egyházszeretet, egyházi tevékenységéből vegyünk irányt a bölcs mérsékletre, a következetes elvhűségre s a tántoríthatlan kötelességérzetre és munkásságra. Ezután indítványozta, hogy az elhunytnak érdemei jegyzőkönyvileg megörökíttessenek s a családhoz az egyházközség nevében részvétirat intéztessék; a ravatalon az egyház nevében koszorú helyeztessék s a halálesetről gyászjelentés adassék ki; a temetésen az egvháztanács testületileg jelenjék meg s emlékére az egyházkerülettel együttesen gyászünnepélyt tartson a budapesti egyházközség. A presbyterium Szász Károly püspök rövid helyeslő felszólalása után az indítványokat egyhangúlag elfogadta. A családot s mindnyájunkat ért nagy gyászban Ö Felsége, koronás királyunk is osztozott s a következő táviratot intézte Tisza Kálmánhoz: »Teljes szivemből osztozom fivére, Tisza Lajos gróf halála felett való fájdalmában, a kiben én kedves és rendíthetetlen híveim egyikét vesztettem el, a haza pedig érdemes fiát gyászolja. Ferencz József*. A gyász-szertartás pénteken délután három órakor folyt le a hivatalos körök s a tisztelők és barátok, valamint a nagyközönség impozáns részvéte mellett. A fekete posztóval bevont termek szorongásig megteltek s a tisztelők által küldött koszorúk erdeje borította a ravatalt. Koszorút helyeztek a ravatalra a kormány, a képviselő-