Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

Végül emlékezzünk meg a társulat Magyarországon való működéséről is. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat 60 év óta dolgozik hazánkban. A felsőlövői tanintézetek lánglelkű alapítója, a kegyes lelkű Wimmer ütján lépett velünk először összeköttetésbe. Kőszegen, gondolom 1842-ben, nyomtatták magyar pénzen az utolsó űjtestamentomot. Azóta Magyarországon is a londoni Biblia-társulat nyomatja s raktárai és kolportörjei útján ő terjeszti a bibliákat. Ennek költségén történt meg a Károli-fordítás revíziója is. Mult évben Magyarországon (Erdélylyel és Horvát-Szlavonországgal együtt) 22 kolportőrt foglalkoztatott, kik a raktárnokkal együtt összesen 84,722 Bibliát adtak el, s ebből 43 ezer tisztán magyar nyelvű példány, a többit a nemzetiségek (német, tót, oláh, szerb stb.) szolgáltatják. Ez a szám 2200-zal több, mint az 1896. évi eladás és a legmagasabb az eddigi eladások között. Általában a jelentés örömmel emeli ki, hogy dacára az agrár-szociálista és az ultramontán heves ellenmozgalmaknak, a keresztyén tevékenység hazánkban emelkedőben van. A*. egyházpolitikai törvények belterjesebb és serényebb munkára ösztönzik az egyház embereit. Belmissziói intézmények keletkeznek s kezdenek áldásos keresztyén munkákhoz. Az evangéliumi sajtó növekszik számban, szellemben és hatásban. Evangélizáló egyesületek munkálnak a hitetlenek megtérítésére. Általában a jelentés magyarországi része hű, megbízható és jóindulatú értesítést tett közzé a mi dolgainkról. Meglátszik rajta mind a magyar-osztrák birodalmi ügynök (Millard) lelkiismeretes pontossága, mind az, hogy a társulat londoni comitejában hű magyar és buzgó protestáns ember (dr. Duka Tivadar) ül, kinek szívességéből kaptuk meg a jelentés egy példányát. íme néhány adat és vonás a Brit- és Külföldi Bibliatársulat világra szóló tevékenységéből. Az adatok fölemelők. a tények buzdító hatásáúak. A világ evangélizációja folyik itt nagy méretekben. Nyomtatott szóval az evangélium prédikáltatik itt minden népeknek. Jézus Krisztushoz hívogatnak ezek mindén megfáradt és megterhelt lelket az egész földről. A jelentés adatai s a társulat eddigi sikerei ismét és ismét megdönthetetlen bizonyítékokkal tárják elénk azt a vallás-psychoiogiai tényt: a hit, a Krisztusban való élő hit csudákat művel s erkölcsi erejével meggyőzi a világot. Vdradi F. BELFÖLD. Templomavatás Hatvanban. Folyó hó 4-én szép ünnepséggel folyt le a hatvani egyesült protestáns egyház templomának felavatása. Alig néhány esztendeje, hogy Keresztesi Samu, budapesti vallástanár, akkor még héviz-györki ref. lelkész, egy valóságos misszionárius lángoló buzgalmával elkezdte összegyüjtögetni a hozzá közel levő Hatvanban is a reformátusokat. Otthon, gyülekezetében vezette, gondozta híveit, tanította az iskolás gyermekeket, Aszódon vallástanítója volt a javító intézetbe került romlott gyermekeknek, és szakított magának időt a hatvani munkára is, a melylyel a nagy tömegből a részünkről való lelkeket halászta. Eleinte bizony — azt hiszem — nem igen szakadozott a háló; de az evangélium fényénél az Úrban hivő testvérek lassan-lassan megismerték egymást s a templom felavatásán már egy szép családot, az istenországának szép kis seregét láttuk együtt. A világ csak a sikert, az eredményt itéli meg a szerint, a mint ez az eredmény neki tetszik, vagy nem tetszik: én hadd legyek jobb a világnál, hadd emlékezzem meg a kezdet nehézségeiről s hadd nyújtsam az elismerés első koszorúját az első harcosnak, Keresztesinek. A természet törvénye s a léleké, a természeti világ igazsága s az erkölcsié sokban hasonlítanak egymáshoz, s a természet azt mutatja, hogy a lavina megnő magától is, csak egy erő legyen, a mely a lavina magvát mozgásba hozza. Egyházunk vezetői, a mikor Hatvant kamatnélküli hosszabb lejáratú kölcsönnel lábra állani segítették — szinte mondhatnám — a jövendőbe látónak bölcseségével cselekedtek, mert ez a város amerikai tempóban fejlődő hely, hatalmas központ, a mely egy egész környéket fog magához vonni idővel; nagv vasnti indóháza s műhelye, óriási cukorgyára a munkások sok százait foglalkoztatja ; mint járási székhely, a hol szolgabiróság, járásbíróság, adóhivatal s polgári iskola is van, erőteljes intelligenciával dicsekedhetik. A gyülekezet túlnyomó többségét azonban a munkások alkotják, tehát az az osztály, a melyet — ha ugyan lehet fokozatokat felállítani — a leghívebben kell valláserkölcsi gondozásban részesíteni, mert ez az osztály a tévelygő, az elfajult szoeiálizmus tanai, a társadalombontó eszmék számára, kellő gondozás hiányában, legkönyebben nyerhető meg. Épen azért, míg egyfelől teljes elismerés illeti egyházunk vezetőit s legelső sorban szerétett püspökünket, a ki a hatvaniak ügyét atyai gonddal karolta fel: másfelől Hatvan község elöljárósága a közöny, vagy talán az elfogultság falai közül tétlenül nézte a kicsiny, erkölcsi célokra törekvő sereg küzdelmes munkáját és sem telekajándékozással, sem építési segélylyel községe érdekeinek támogatására magát kötelezettnek nem érezte. Igaz, hogy felajánlott egy telket a templom számára, de valahol a juhszélen, a hol vége a város határának s a merre a város fejlődése is teljesen ki van zárva; szóval kinált egy telket, hogy a látszat meg legyen őrizve, de az építők nem akarták véka alá rejteni a világosságot. Node sebaj! azért a hatvani egyház munkája előtt nincs akadály; a hatvani intelligens, értelmes közönség rokonszenve sem fojtható el. Ez a rokonszenv nem pillanatnyi felbuzdulás s nem abban nyilvánult csupán, — a mit jól esett látnunk, — hogy Hatvan egész intelligenciája jelen volt a templomavatási ünnepen s az ez után következett banketten, hanem tényleges bizonyságot abban talál, hogy az építkezés költségeihez úgyszólván az egész község hozzájárult adományaival, a melyek között is főhelyen szerepel a nemes hatvani Deutsch család 350 frtja. Közadakozásból s a konvent támogatásával épült a szép kis templom s a legmodernebb igényeket is kielégítő pompás paplak, hogy hirdesse az egyház vezetőinek bölcseségét s a hatvani közönség áldozatkészségét s egyetértését, a mikor magasabb, erkölcsi célokra törekvés gvámolításáról van szó. Díszes közönség részvételével, szép renddel folyt le az ünnepély. Szánthó János esperes buzgó, szárnyaló imája után Haypál Benő, budai lelkész praedikált, Tokav István, hatvani misszionárius lelkész úrvacsorai agendát mondott, Bárdi Pál, héviz-györki lelkész két kisdedet