Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

denütt különb. S aztán, nemcsak a mi egyházunknál van így. Például az én falumban vegyesen lakunk magyarok, oroszok, pápisták, zsidók; egyik se jobb a másiknál fizetés tekintetében. Sőt a legbuzgőbb orosz atyafiak kezdték a cucilistáskodást, épen a papi fizetés miatt. A zsidó tanító is, egy igazán derék un ember különben, maga készíti vacsoráját, reggelijét, nőflen állapottal lévén s mégis folyvást panaszkodik, hogy így is alig tud megélni, fizetését oly hanyagul adják ki buzgó hitsorsosai. Másutt is történnek ily dolgok, nemcsak a mi falunkban, minden felekezeti különbség nélkül. A karászi pápisták és oroszok csakúgy megostromolták a község házát, mint a pátrohai kálvinisták. Szó a mi szó, a kik elől járnak, sokszor rosz úton járnak, s ha nyakukba szakad az áradat, nincs nagy okuk nagyon kiabálni. Peccamur intra et extra! De hát mégis csak mozog a világ. »Még a mi gonosz is, használ nekünk más részbe* — zengi dicséretünk igazán. Világosan kitűnt, hogy keresztyénségünk, nem igaz. Tehát mélyebbre kell vetnünk a hálót. Próbálgatjuk is, kiki a neki adatott tehetség mértéke szerint. Persze, az eredmény nem szökken az égig azonnal. Az erkölcsi élet magvai ráérnek hoszszabb pihenőt is tartani. Azonban némi ízelítőt hallottunk őszi közgyűlésünkben, melyek jobb jövőt Ígérnek. Megnyugvásunk fundamentomául szolgálhat, hogy még a legvadabb cucilista sem haragudott egyházára. A papjának nem fizetett, sőt kötélre húzta volna talán, de vallását, egyházát nem tagadta meg. Hanem szeretne olcsóbban üdvözülni s különösen szemet szúr neki is már az aránytalan egyházi adózás. Ma már nincs keleti az ilyen axiómának : csak úgy két füllel hallgatja kend a prédikációt, mint úri magam, miért fizetnék én többet érte, mikor kend még hétköznapi imádsággal is megszerzi!.. A szegény népre, mint fundamentomra, nehezedik az emeletek súlya, s bizony érdekében állana az emeleteknek, hogy a fundamentomot szilárdítsa az igazság által növelt erkölcsi erőkkel. Nem ritkaság nálunk az állami adók 100 — 150°/0

-a egyházi adóba. Pedig az állami terhek elhordozására is erős hát gerinc szükséges. Ily viszonyok között, ha az állami és községi terhek maradékának meg a kurátor tartja a zsákot, semmi csodálni való sincs rajta, ha a korgó gyomor nem a feszületre apellál. De hagyjuk abba a lamentálást. Vannak örvendetes dolgok is. Első az, hogy Görömbei Péter esperesünk igazi példa a fáradhatlan keresztyén tevékenységben. Nem hiába fenyegették a cucilisták elpusztítással; megnyugvására szolgálhat, hogy nem egyházából, még csak nem is megyéjéből támadtak azon erkölcsi fekélyek; ő nyugodtan s Istenbe helyezett bizalommal állt a kormányrúd mellett. Jelenti különben, hogy általában még buzgóbban látogatták a templomot a szociálista-világban. A vallásos tények sem mutatnak hanyatlást. Buzgó adakozások, építkezések. javítások, ezreket tüntetnek fél. Egy-egy évben annyi templomavatás nem történt, mint az idén. Tartozásainkkal is meglehetősen rendben vagyunk. Országos Rvámintézetbe, domesztikába, hatezer frt körül folyt be tőlünk s hátrányunk pár száz forint mindössze. Magunknak is van 200,000 frt körül, kölcsönzéssel gyümölcsöző pénzünk, ezek is elég rendben vannak. Iskolákra, egyházakra, belhivatalnoki fizetésjavításokra, pótlásokra, segélyekre, mi is kaptunk, különböző forrásokból 11,378 frt 48 krt, s ehhez tőkesegély címén, 13 egyház 17,100 forintot kapott. Egyháztársadalmi tevékenységünk is megindult. Napról-napra többen belátjuk, hogy a keresztyénség nem külső czeremónia, hanem benső életerő, melyet táplálni kell, s a kegyesség, Pál apostol szerint is, gyakorlat útján áll elő. Azonban még nem alakult ki tisztán a keresztyén tevékenység köre és határa. Egyikünk egyet, másikunk mást helyez előtérbe. Majd megjo ez is. Érdemes megemlíteni, hogy némi közgazdasági mozgalom is indult meg a papok között, élesztve egy nagyon derék úri ember: Abonyi Károly gazdasági tanár által, kit Darányi miniszterünk kiküldött és megbízott itt néhány megyében a gazdasági ügyek tanulmányozásával és előbbvitelével. Nevezett tanár úr részt is vett lelkészegyesületi közgyűlésünkön s némileg hitünk sorsosa is lévén, alapos és szakavatott hozzászólásai, megjegyzései útbaigazításai, mind arra szolgáltak, hogy vallás erkölcsi tevékenységünk keretét bővítsük s ez által is növeljük az evangéliumi munkásság áldását. Mert hát úgy van az és úgy kell annak lenni, hogy az emberi élet minden tevékenységét az igaz vallásosság talajából kell táplálnunk s csakis így teremhet az élet-faja édes gyümölcsöket. Még egy dolgot említek meg, mely élénk érdeklődés tárgya lett közöttünk: református leány-internátus szervezése Nyíregyházán, a városi polgári leányiskola mellett. Széles alapokon indult meg, sok költségbe kerülő és bizonyára sok időbe is. Egy nagy bizottság vette kezébe az ügyet, vajha mielőbb is dűlőre vinné. Csak ne urast! ne urast!! sok költségbe kerülőt, mert. a garas most is fogyatékán van nálunk! Szabolcsi János. RÉGISÉGEK. A Wittenbergben ordináltak anyakönyve.* 1560—1572. Loesche Gyöigy, bécsi theol tanár és ismert nevű egyháztörténetíró szívességéből a Wittenbergben ordináltak anyakönyvének, Buchwald lelkész és ismert nevű Luthertudós által kiadott II. kötetét is bemutathatom. Az I-ső kötetet, mely az 1537 —1560-ig terjedő ordinációkat foglalja magában, Lapunk 1895. évi folyamának 24. számában ismertettem. Á II. kötet publikációja is a wittenbergi levéltárban található kézirat eredeti bejegyzései után készült. Bennünket természetesen annak magyar és erdélyi vonatkozású részei érdekelnek csupán. Bár e kötet már túl van a reformáción, annak adatai az ordináció és a lelkészi hivatal történetéhez rendkívül becses anyagot szolgáltatnak. A testes kötet, hálából a nyert theol. doktorátusért, a königsbergi theol. fakultásnak van ajánlja. Ebben a korban mindinkább határozmtabb jelleget nyer a lelkészi hivatalra való tudományos készülés és a tanító-rend szolgáltatja az ordináltakat; van azonban még mindig köztök 4 könyvnyomtató, 23 egyházfi, 15 írnok, 3 szatócs, egy-egy paraszt, szerzetes, orgonista, bányász, könyvkötő stb. Földrajzi tekintetben az ordináltakat, a német tartományokon kivül Ausztria, Morvaország, Lengyelország. Dánia, Erdély- és Magyarország szolgáltatja. Az ordinálók között legtöbbször Eber G. wittenbergi lelkész szerepel, * Wittenberger Ordiniertenbuch. II. Bd. 1560—1572. Mit Berichtigungen und Ergánzungen für die Jahre 1558—1568 aus P. Ebers Aufzeichnungen. Veröffentlicht von Georg tíuchrvald Dr. theol. et phil. Leipzig (G. Wigand) 1895.