Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

mind a halandók által való üdvözítés fogalmi képtelenség. Ime az elsatnyulás természeti és erkölcsi nagy törvénye, melyet a Szentírás úgy fejez ki, hogy »mindnyájan a bűn alá rekesztettünk« ; hogy ha »van is akaratunk a jóra, de hogy azt vóghezvigyük, nem tehetjük.« Ime ezért követeli az Isten igéje: »készítsétek az Urnák útját és egyengessétek az ő ösvényeit. Térjetek meg.« De ez csak egyik oldala a dolognak. Isten igéje nemcsak azt tanítja, hogy mindnyájan bűn alá rekesztettünk, hanem azt is, hogy mindnyájan meg is váltattunk a Jézus Krisztus által. Ezért várták az ótestamentomi kegyesek az Isten által ígért szabadítót; ezért hirdeti az újtestamentom, hogy eljött a Messiás. Ezt az egyetemes váltságra szorulást Krisztus így fejezi ki: »Ha valaki újonnan nem születik, ha valaki víztől ós a Szentlélektől újjá nem születik, nem mehet be az Istennek országában János pedig ekként: »A kinél a Fiú vagyon, annak élete vagyon; a kinél nincsen az Istennek Fia, nincsen annak élete.« Eme kinyilatkoztatásokból pedig a keresztyén egyház azt a hitelvet formulázta: Krisztusa mi egyedüli Üdvözítőnk, Krisztusa mi egyetlen megváltónk. Ezért várja, kéri évrőlévre, az adventi napokban a keresztyén világ: Jövel Jézus, légy Megváltóm, légy nekem is Üdvözítőm ! A keresztyénség e fundamentális hitelvét a tudomány a biogenesis nagy törvényével igazolja. Ez azt fejezi ki, hogy élet csak élőtől eredhet, még pedig mindig csak a szülőkének megfelelő élet. A növénytől csak növény, az állattól csak állat, az embertől csak ember származhatik. A biogenesis tana, mely Iiuxley, Tyndal s a legkitűnőbb biologusok szerint a természettudományban napjainkban az egész vonalon győzött, a szellemi, erkölcsi világnak is törvénye ós az Isten igéjének két ezer éves tana. Jézus azt tanítja: »A mi testtől született, test az, a mi lélektől született, lélek az;« felülről, a Szentlélektől kell újjászületnetek, hogy Isten országába bemehessetek; én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők s »azon a napon megtudjátok, hogy én az én Atyámban vagyok, ti én bennem, ón pedig tibennetekcc (János XIV. 20.). Pál megtérése után azt hirdeti: a Krisztussal megfeszíttettem, svele feltámadtam. »Elek többé nem ón, hanem ól bennem a Krisztus.« János azt vallja: »A kinél a Fiú vagyon, annak élete vagyon ; a kinél nincsen az Istennek Fia, nincsen annak élete.« (I. Ján. V. 12.). Ezek a hitigazságok a tudomány nyelvén ezt jelentik: Miként az élet csak élőtől, szellemi élet is csak szellemi élettől származhatik. Magasabb szellemi élet, istenes élet, valódi erkölcsi elet csak magasabb erkölcsi, szellemi és isteni élettől. A szellemi ember nem pusztán fejleménye a természeti embernek. Uj teremtmény az, mely felülről született. Uj alkotás a Jézus Krisztus által. Oly teremtés, a kiben megszületett és él a Krisztus. Olyan tény, a kinél ott van a Fiú, kiben hat és működik a Krisztus isteni élete. Ime az adventi előkészületek a biologia világánál. Várjuk a Jézus születését; nem az ember Jézust, hanem az isteni Krisztust. A szentséges, hatalmas, isteni Messiást, ki elveszi a világ bűnét. El kell vennie, mert az ő magasabb, az ő isteni erői nélkül az emberre és pedig minden emberre a szellemi és erkölcsi elsatnyulás kikerülhetetlen sorsa vár, az elsatnyulás, az elfajulás biologiai törvénye szerint. Az Üdvözítő megszabadító erői nélkül elhatalmasodik rajtunk a bűnös hajlam; a bűn szolgái és rabjai vagyunk. És el fog jöni a Krisztus minden lélekhez, a ki tiszta szívvel várja, őszintén hisz benne, készséggel átengedi magát az ő megváltó munkájának; mert Jézus Krisztus nem azért jött, hogy kárhoztassa, hanem hogy megtartsa a világot, hogy minden a ki hiszen és él benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. »És ha egyszer hittel befogadtuk, szeretettel bevettük lelkünkbe a Krisztust, akkor aztán 0 el is végzi bennünk a váltság munkáját. Magasabb szellemi, valódi isteni életével új életet szül mi bennünk, a biogenesis törvénye szerint. Általa a szellenii emberbe új élet, az isteni élet átteremtő, ujjászülő ereje hatol be. Beoltalik az emberbe az isteni életerő. Ez az újjászületés. Azután az imádság által ápolva, Isten igéje által gondozva növekedik, gyarapodik s az ember erőit megnemesíti, megszenteli a megfogamzott isteni élethatalom. Ez a megszentelödés. Az isteni életerő behatolása ós uralomra jutása az emberek leikeiben: ez az Istenországa, mely minőségben, tisztaságban valósággal fölötte áll az emberi ós földi országoknak, vagy a mint Krisztus mondta: »az én országom nem e világból való.« Ezek az ember ós világ feletti sajátságok egyetlenszerű, különös jelleget nyomnak Krisztusra, az ő evangéliomára ós az ő vallására. Miként Krisztus nem emberi fejlemény, hanem isteni fogantatás ós születés, úgy az ő evangéliuma es v allasa is nem pusztán történeti fejlemény, hanem oly isteni adomány, mely az emberiség vallásai közül egyedül hordja magán az istenisóg megkülönböztető jegyét ós méltóságát. Adventi napokat, királyváró napokat élünk. Királyunknak, az üdvösség fejedelmének eljövetelére készülünk. Ha azzal a szent várakozással