Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

ségteljes hajnalcsillaga, mely helyes irányt mutat a vándornak ; Ő a tenger csillaga az élet háborgó huilámai között s az emberi pályának végén a fuldokló szemei előtt ott tündöklik Mária, e szende fényű estcsillag. Kövessük és tiszteljük őt, mert róla írva van : »Ki engem megtalál, életre kel s üdvöt merít az Úrtól« (Féld. 8: 35). Ezekből az áradozó, de igen pogányos és bálványimádó izü szavakból láthatjuk, hogy hova tévedt a XIX. század végére az evangéliumot magából kilökött pápistaság. Teljesen igaz, hogy senkinek neve sem hangzik annyiszor a pápistaság körében, mint a szűz Máriáé; de az apostolok, a szentek és az angyalok sorozata után bátran oda írhatjuk még az Istennek s a Jézus Krisztusnak nevét is, mert hiszen a bálványozó Mária-kultusz az ő nevüket és imádásukat is kiszorította. Hogy mely név hasonlítható össze a Mária nevével, annak megtudása végett ajánljuk a pápistaság figyelmébe a Mária-kultuszt propagáló római pápa állítólagos elődjének, Péter apostolnak a Jézus Krisztus felől mondott eme szavait: »Nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem adatott az emberek között az ég alatt más név, a mely által kellene nékünk megtartatnunk* (Csel. 4: 12.). A többi képtelen áradozásra nézve pedig, ugyanannak a bölcseségnek nevében, a kinek szavait az író a szűz Máriára vonatkoztatja, ajánljuk az egész pápistaságnak komoly figyelmébe a Péld. 8. rész 10., 11., 35., 36. verseit. * A »Religió« egész terjedelmében lenyomatta lapunk 46-ik számának »Apostoli császár« című vezércikkét s nem tudván egyebet tenni, gyarló megjegyzésekkel kiséri. Úgy látszik, elevenére tapintottunk a pápistaságnak abban a cikkben. Köszönjük a -^Religió* szívességét, hogy cikkünket lenyomatta s így legalább az ő olvasói is elolvashatták. Máskor is szivesen megengedjük, hogy cikkeinket átvegye, mert így az igazság még a »Religió« hasábjain is helyet foglal s nem félünk, hogy gyarló kommentárjai az igazságot elhomályosíthatnák. * A halottak napjáról ezt írja a »Religió«: »Még a pogány rómaiak sem tudták eltűrni azon gondolatot, hogy a halál mindennek véget vet; évenkint az elhalálozás vagy temetés évfordulóján lakomát tartottak és halotti áldozatokat — parentalia — hoztak az elhunytak szellemeinek. Azért a keresztényeknek tulajdonkép nem is kellett egészen űj dolgot behozni, midőn ők is megemlékeztek a holtakról és érettök áldozatot mutattak be, hanem csak a fenlevő szokást keresztény szellemben átidomítani«. Tiszteletreméltó ez az őszintesség, a melylyel elismeri az író, hogy a halottak napjának ünneplése a római pogánvságból van átvéve s »átidomítva«. Ilyen »átidomított* ünnep és dogma bőven van a pápás egyházban; dé hát azért ügy-e, mégis csak a pápás egyház a tiszta evangélium őre és egyedüli letéteményese ?! * Villamos harangozás. A nevezetesebb templomokba manapság is szeretnek nagy harangokat tenni, ezeket azonban sokszor igen nehéz meghúzni. A berlini Vilmos-császár emlék-templom nagy harangjának a meghúzásához 22 ember szükséges; a kölni dóm császárharangját pedig csak 45 katona tudta mozgásba hozni. Ezért újabban a berlini Szt. György templomban, hol szintén óriási harangok vannak, villamos harangozó-készüléket alkalmaztak, mely egy tíz ló erejű elektromotor segítségével másfél másodperc alatt képes a harangokat mozgásba hozni. (Dt. Fr. L.) * A kárvallott szentszék. A szentszék legutóbb egy hagyatéki perben olyan szerepet játszott, mely igen jellemző a pápai szék kincs-sovárgó voltára. Egy özvegy végrendeletében 30,000 lirát hagyományozott a pápának, azonban kisült, hogy az egész hagyaték csak húszezer lira. A boldogult özvegynek él egy unokája, a ki kérelemmel fordult a pápához, hogy mondjon le a hagyaték egy részéről. Annál is inkább remélte a pápa jóindulatát, mert buzgó klerikális. Mily nagy volt tehát meglepetése, mikor arról értesült, hogy a szentszék a hagyatékra való igényét eladta tizenötezer líráért egy Vincenzo Minelli nevű embernek, a ki hivatásszerűleg foglalkozik ilyen üzletekkel. Ilyen körülmények között az özvegy unokája pörre vitte a dolgot. S a meglepő eredmény az a határozat lett, hogy a pápa Olaszországban csak az állam helybenhagyásával léphet örökség birtokába. Ez a helybenhagyás a jelen esetben nem volt meg, úgy hogy a 30,000 lirás hagyatékot nem kell kifizetni. (Sz. S.) * Orgonák, 6, 8, 10 változattal, előljátszó pedálokkal, igen szép és erőteljes hanggal, teljesen készen vannak s jutányos árakon kaphatók Országh Sándor és fia újonnan épült gyártelepén, Rákospalotán (Újfalun, Pázmánutca 31—33 sz.). Felvilágosításokkal szivesen szolgál a cég az érdeklődőknek. GYÁSZ ROVAT. f Szathmáry József, a rimaszombati egyesült protestáns főgimnázium rendes tanára f. évi november hó 26-án, rövid szenvedés után, élete 31 -ik, házassága 4-ik évében hirtelen és váratlan elhunyt. A fiatal tanár egyike volt a rimaszombati gimnázium legjelesebb tanerőinek, kit néhány derék tanulmányáról irodalmilag is előnyösen ismertünk. Modern szakképzettségével, egy házias buzgóságot, szilárd protestáns hittudatot párosított. Váratlan halála érzékeny veszteség a prot. tanügynek és irodalomnak, mely sokat várt a jeles fiatal embertől. Özvegye és nagy kiterjedésű rokonság gyászolja kora halálát. Béke hamvaira! 1968/98. «. Pályázat. A birói ítélet alapján új választás eszközlésével betöltendő makádi lelkészi állásra újból pályázat hirdettetik. Ezen állással hivatalos becslés szerint 1220 forint értékű évi jövedelem jár, s így II. osztályú. Pályázati határidő 1898. december 31. A pályázati kérvényekhez a törvényben előírt, és a dunamelléki egyházkerületi közgyűlés 1884. jk. 48. p. 13-ik §-a értelmében esperesileg is újból igazolandó —