Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

ruházat, lakás, templom berendezése és egyes részei stb. stb. Ha nem akarjuk, hogy az ilyenfélék talányok maradjanak a gyermek előtt, nyomban meg kell fejtenünk. Ekként a földrajz és a régiségtan is életteljes részévé válik az egésznek s elmondhatjuk, hogy minden ismeretet ott kap a gyermek, a hol annak szükségét ő maga is legjobban érzi. Olyan lesz a mi studiumunk, mint a jó úti kalauz, ki mindent ott és akkor magyaráz meg, a hol és a mikor figyelmünk valami iránt fölébred. Ilyen biblia-ismertetést kívánunk mi azl—II. oszt. számára. Mutatványt itt a hosszadalmasság elkerülése céljából nem adunk, de ügy hiszszük, így is kellőképen meg tudtuk értetni magunkat. E könyv ó-testamentumi része az 1., újtestamentumi része a II. osztály tárgyát foglalná magában. Terjedelmileg az eddig használt kettőnél kisebb, az egyiknél pedig nagyobb lenne. Ára a kijelölt 6 — 7 szövegtérképpel együtt sem érné el a kettőét. A III—IV. osztály tananyagául továbbra is fentartani kívánjuk a rendszeres hit- és erkölcstant. Olyan alapvetés után, a milyent az elemi iskolában és a középisk. I—II. osztályában végezni kívánunk, megbírja a III—IV. osztályos növendék a rendszeres kátét, csak nem kell vele ó-testamentomi nyelven beszélni s a dogmatika és a morál finomságait a végletekig- vinni. Szükséges továbbá némely avultságokat kiküszöbölni. Pl. egy némely káté egész komolyan tanít az angyalok, mint valóban létező lényekről, az ördögről, mint Isten személyes, élő ellenfeléről. Vagy pl. a zsidó vallást úgy fogja fel, mint a mely Mózesnél volt a legtisztább, legfejlettebb s azután fokonként alásülyedt stb. . . . Mért nem mondjuk meg az igazat? Ilyen képtelenségekért ma kinevetnek bennünket. Ellenben kívánjuk a ker. hit. és erkölcstannak erőteljes kálvinista felfogását és világos, előterjesztését, élesen kiemelvén azon pontokat és ezeknek bibliai alapját, melyekre nézve a többi felekezetektől eltérünk. Nagy Péter confirm. nagyobb kátéja, melyet eddig használtunk, önmagában jó tankönyv, de azok után, miket az I—II. osztály számára kijelöltünk, itt nem maradhat meg. Első fele u. i. nem más mint biblia-ismertetés, hit- és erkölcstani általános tanulságokkal. A másik fele tartalmazná a hittant, de ez meg célunkra nem elegendő. Átdolgozni és bővíteni lehetne, de ezzel eredeti formájából egészen kivetkőznék s különben is annyi erővel és munkával egészen újat lehet előállítani. Mivel más megfelelő tankönyv sincs egyházkerületünk kiadványai között, nincs más hátra, mint a középiskolák III —IV. oszt. számára új hit- és erkölcstant íratni. Az V. osztály tantárgya a keresztyén egyház történelme, a VI. osztályé a bibliai könyvek története és szimbolika. Ehhez megint szavunk van. Az egyháztörténet jelen alakjában, Bocsor nagyobb kézikönyve szerint, nem felel meg a célnak. Száraz, irályában és tartalmában túltömött, nehéz studium. Mert hát röviden mindent el akar mondani s ugyancsak sietnie kell, hogy egy év alatt XIX. évszázadnak nevezetesebb eseményeiről beszámoljon. E sietés sok helyen az értelem rovására esik, bár be kell vallani, hogy rövidsége mellett van elég felesleges része is. A VI. osztály tárgya, Kiss Kálmán tankönyve szerint első részében az 1—II. osztályban tanultakat repetái ja s pótolja, második részéről, a szimbolikáról pedig minden kézikönyvtől eltekintve, nyugodt lélekkel kimondjuk, hogy mint önálló tárgy, a középiskolában nem foglalhat helyet. Kellő theologiai előképzettség hiányában növendékeink a folytonos magyarázgatás mellett is nagyon kínosan tanulják. Különben is, a mi fontos és hasznos elem van a szimbolikában ezen a fokon, az benne van az egyháztörténetben, s ha eddig talán nem lett volna benne, bele kell vinni most. Épen ezért ide vonatkozó javaslatunk az, hogy e két tárgy egyesíttessék, még pedig akként, hogy az egyháztörténet nyelje el a szimbolika hasznavehető anyagát. A dolog nagyon világos. A ker. egyház és főbb felekezeteinek szimbólumai, konfessziói, kátéi, pl. az ős keresztyénségnél : a Hiszekegy, a nicea-konstantinápolyi szimbólum ; a lutheri reformációnál: az ágostai hitvallás, ennek apologiája, Luther kátéi; a kálvininál: a II. helvéthitvallás, heidelbergi káté; a róm. kath. egyházban: a tridenti és vatikáni zsinat végzései stb. az egyháztörténet megfelelő helyein, a históriai tárgyalás közben kellőképen megismertethetők. És ennél többre nincs szükségünk. A bibliai könyvek újolagos tartalmi és történeti ismertetésére azért nincs, mert ezzel már az I.—II. oszlályban leszámoltunk. A biblia-fordítások elsorolására azért nincs, mert ezeket később kétszer is megtanulja az ifjú: a magyar irodalom és magyar prot. egyház történetében. A ker. felekezetek ú. n. szimbolikus hittanáról és az ú. n. kisebb felekezetekről is hall a növendék a kátéban és az egyháztörténet folyamán annyit, a mennyi a dolgok megértésére szükséges. Az említett módon szerkesztett egyháztörténet az V. osztályról kiterjesztetnék a Vl.-ra is, tehát két évnek képezné tárgyát. Ez a módosítás megfelel a középiskola általános tanulmányi rendjének is, mert a növendék épen ez években foglalkozik a világtörténelem nagyobb részével. így aztán több időt, nagyobb teret nyerve, szépen ki lehetne domborítani, melegen, színesen megrajzolni az egyháztörténet fontosabb eseményeit, kellő figyelemmel lévén természetesen hazánkra is, hogy ennek egyháztörténetéről, főként a reformációról kisebbfajta, de egész képet adjunk. Mondanunk sem kell talán, hogy e célra megírt egy új, a mondott irányban és szellemben készítendő tankönyv szükséges, mely tartalmának helyes megválogatása és beosztása mellett, nem sokkal lenne nagyobb és drágább az eddig használt két könyv egyikénél. Az ellen sem lenne esetleg kifogásunk, tekintettel a könyv múltjára és a takarékossági szempontra, ha a Bocsor kézikönyve, javaslatunk értelmében, úgy irályában, mint tartalmában és berendezésében, gyökeresen átdolgoztatnék. A VII. osztály tárgya a vallások összehasonlító történeti ismertetése, Laky Dániel kézikönyve alapján. Ilyen studiummal ugyan sem a pápista, sem a zsidó növendék