Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerttlet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-Iliviital : Hornyánszky Viktor künyvkeres'Hedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árti: Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ÜO kr. Politikai életünk s az erkölcsiség. Nem feladatunk foglalkozni a politikai élettel, vagy jobban mondva : sajtótörvényeink nem engedik meg, hogy egy, magát nem politikainak nevező lap a politikával foglalkozzék ; de azok az események, a melyek a legközelebbi napokban a törvényhozás házában lezajlottak s azok a beszédek, a melyek ott elhangzottak: kötelességünkké teszik, hogy gondolkozzunk felettök s levonjuk belőlük a következtetéseket. Az egyházi s a valláserkölcsi élet organuma vagyunk s ez a helyzetünk szükségképen involválja azt, hogy ne kerülje el figyelmünket semmi olyan, a mi egyházi s valláserkölcsi életünkre hatással lehet. Az eseményeket s az olyan körben felhangzó beszédeket, a melyek irányadók lehetnek, a legnemesebb feladatunk éber figyelemmel kisórni s reájok észrevételeinket megtenni. A magyar képviselőházat ily körnek kell tekintenünk, mert hiszen épen csak a napokban hozta fel a képviselőház egyik kiváló tagja Bagehot, angol tudós ama nyilatkozatát, hogy a parlament egy nemzetnek legmagasabb nevelőintézete. Igaz dolog ez, s épen azért, mivel a mi egy nemzet parlamentjében történik, akár cselekedetben, akár szóban: annak a nemzetnek irányítására szolgál s a dolgok legtermészetesebb rendjénél fogva érezhetővé yálik a társadalmi s a vallási ós erkölcsi élet térén is : kötelességünknek ismerjük, hogy parlamentünk legutóbbi eseményeire és az ott elhangzott némely nyilatkozatokra reflektáljunk. Nem politikai cikket akarunk írni s az eseményeket és nyilatkozatokat nem politikai szempontból kívánjuk vizsgálódás tárgyává tenni, hanem azoknak a társadalmi s a valláserkölcsi élet' terére való hatásai felett kell elmélkednünk. Mi történt a parlamentben? Az egyik párt szemére hányta a másiknak, hogy minden hatalmat magához ragad ós pedig nem a politikai élet általánosan megengedett eszközeivel, hanem olyan módokon, a melyek egyfelől a megfélemlítésre, másfelől a megvesztegetésre irányulnak. Érrel a vádra a vádlott politikai párt vezórfóríiai kijelentették, hogy bizony a párthatalom fentartására pénz kellett és kell; a pénzt használták is, mert hiszen minden nagy. politikai kérdés eldöntésére » minden fontos állami mozzanat irányítására pénzeszközökről joga van s kötelessége is gondoskodni az illető pártnak«, s ^helytelen azt mondani, hogy ha a választások nem tiszták, ha presszióból ós lélekvásárlásból kerültek ki a mandátumok, hogy akkor megszűnt az alkotmány.® »A tisztesség nem politikai programmcc, »az a társadalom kötelessége«, az »a parlamenten kivül álló dolog«. Hogy ezekben a nyilatkozatokban feltűnő elvek a magas politika szempontjából mennyiben igazak ós helyesek, azt vizsgálni nem a mi feladatunk ; de az kétségtelen, hogy a társadalmi s a valláserkölcsi életre való hatásukban a legkárosabbak. Ezek az elvek már régtől fogva élnek s alkalmaztatnak a mi politikai életünkben s mi úgy látjuk, hogy e tekintetben a parlamenti pártok nem igen hányhatnak egymás szemére valamit. Általános elvek ezek ; csakhogy míg régebben kifejezetlenül érvényesültek, most már úgylátszik, hogy nyíltan bevallott rendszerré akarnak csontosodni. Ezeknek hatásai a mi társadalmi s egyházi életünkben igen érezhetők, de igen elszomorítók. Mi a mi társadalmi életünk? Egyfelől lomha tespedós, másfelől a magát bármily eszközökkel is érvényesíteni törekvő stréberség és csúszásmászás. Egyfelől a párturalmak biztosítása, másfelől az osztályérdekek és törekvések fenyegető ellentéte. Egyfelől a becsület látszatának kevély fitogtatása, másfelől a legzüllöttebb erkölcsi közgondolkozás. Honnan vették ezek eredetüket? Nem nehéz