Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

csupán szellemi életet élnek s reájok nézve a test s annak változásai, bajai nem létezők: hamis dolgok, mert felforgatják az egész földi életet, puszta miszticizmusba olvasztják fel az egyházat s annak minden intézményét s a »magasabb élet« szempontjából arra ragadtatják az embert, hogy pl. az úrvacsora sakramentomáról is úgy vélekedjék, hogy azt nem a kenyér és a bor jegye alatt kell kiszolgáltatni, hanem csak a hallgatag imában való egyesülés által (Baltimore American. 1895. jan. 13. száma.) A magasabb, szellemi életnek s a Krisztussal való közösségnek ezen, alapjában véve igaz, de a scientisták által túlhajtott hangoztatása tehát a keresztyénséget, az egyházat s annak Krisztus által rendelt intézményeit egy olyan miszticizmusba olvasztja fel, a mely valósággal veszedelmesnek mondható, mert annak mértéke és korláta nincs sem a bibliában, sem az egyházban. De még veszedelmesebb a tan a gyakorlati élet, a tudomány szempontjából. A scientisták szerint a szellem kormányozza a testet s a lélek hatásai a testben felismerhetők. Ez az állítás, ha csak ennyit foglalna magában, igaznak volna elfogadható tudományos szempontból is, a mennyiben kétségtelen, hogy a lélek érzelmei, indulatai, hangulata lényeges befolyást gyakorolnak a test életére, s fény, hogy a lélekre történő lelki hatások (szuggerálás, hipnotizmus) változásokat, gyógyulásokat hozhatnak létre a testi szervezetben; csakhogy a scientisták fentebbi állításában nem csupán ez foglaltalik, hanem az is, hogy a test a lélekre semmiféle hatással nem lehet és hogy a »magasabb életben* a test többé nem is létezik az ember lényegében. Ennek már a leghatározottabban ellene mond a tudomány s a gyakorlati élet s ez a pont az, a melyen a scientisták tanítása veszedelmessé válik az emberi életre. Az élettan és a lélektan kétségtelenül bizonyítja, hogy a test nem csupán médiuma a léleknek a külvilággal való érintkezésben, hanem erők, érzések is vannak abban felhalmozva, a melyek befolyásolják a lelket, s hogy az érzéki organizmus változásai elől a lélek elzárkózni nem képes. A mint hogy a lélek hat a testre, úgy hat vissza a test a lélekre; tehát a testet csak puszta medimumnak, a magasabb életben pedig nem is létezőnek tekinteni egyáltalában nem lehet. Tudományos szempontból tehát hamis a scientistáknak a lélek és test egymáshoz való viszonyáról szóló tanítása. A gyakorlati élet szempontjából pédig épen veszedelmes. A scientisták egyedül a lelket tekintvén az emberi lényeg vitális elemének s tanítván a lélek kizarólagos hatalmát a test felett: a test minden változásait, betegségeit a lélekre vezetik vissza, s azt állítván, hogy a léleknek a rendes állapotba visszahelyezése által a test bajai is megszűnnek: a testi betegségek külső orvoslásától tartózkodnak, s azt egyedül csak a lélekre való lelki hatás által akarják eszközölni. A hit által való ilyen gyógyítás azonban veszedelembe sodorja az emberi életet s megveti azokat az eszközöket, a melyeket Isten jósága bocsátott rendelkezésünkre, testi életünk megóvása végett. Az igaz, hogy Krisztus a maga szellemi és erkölcsi hatalmával csodás gyógyulásokat eszközölt, s igaz, hogy az Isten kegyelme még mindig segíthet ott, a hol az emberi tudomány már tanácstalanul áll; de ez egyáltalában nem azt jelenti, hogy a test nem létező, vagy hogy a test minden bajai a lélek hatalma, a hit által volnának gyógyíthatók és gyógyítandók. Isten megszabta a testi élet törvényeit; végessé, sebezhetővé, a betegségek által megtámadhatóvá tette; de megadta az észt s megadta a természetben az eszközöket, hogy addig, a meddig az emberi erő és tudomány köre terjed, testi bajainkban segíteni is tudjunk magunkon. Az az állítás tehát, hogy a test minden változása és betegsége egyedül a lélekből származik s a lélek által gyógyítható és gyógyítandó, egyáltalán nem tudományos, sőt esztelen és veszedelmes tan, a mely egy elvakult miszticizmus kedvéért megveti a testet s romlásba döntheti az emberi életet még akkor is, a mikor a józan ész és az Isten által nyújtott eszközök altal azt még meg lehetne menteni. A > Keresztijén Scientisták« tehát sem nem igaz keresztyének, sem nem tudományos emberek, hanem veszedelmes misztikusok csupán, a kiknek tanítása csak azt a veszedelmet tünteti fel előttünk, a melybe az ember önmagát beledöntheti, ha oktalan észszel vizsgálódik a keresztyén vallás örök igazságai felett. Kalassay Sándor, bridgeporti (Amerika) ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monographiák. I. kötet, írták: Zoványi Jenő, Révész Kálmán, Payr Sándor, Földváry László. Budapest 1898. A magyar prot. irod. társaság kiadványa. Nagy 8-ad rétben, 245 lap. ára 1 frt 60 kr. Megrendelhető Hornyánszky Viktornál. Régen nem éreztem nagyobb örömet egy-egy prot. egyháztörténeti munka olvasása közben, mint midőn ezen monographiákat lapozgattam. Rég letűnt időknek fáradhatatlan küzdelmei, melyekkel őseink egyházunkat megalkotni akarták; csodálatos kitartás a szenvedések között, mely hite s meggyőződése mellett élete árán is megáll; lélek, a mely megeleveníti a szétszórt csontokat és legyőzhetetlen szeretet, mely vallásáért szenved, kitart és diadalmaskodik: ezek vannak abban a négy tanulmányban elénk tüntetve tanulságul és biztatásul. S habár maga a lélek, mely e lapokban rajzolt eseményekről beszél, áthat és felemel bennünket, azért lehetetlenség meg nem látnunk azt a gondot, lelkiismeretes utánjárást is, mely a képeket lehetőleg hűen, megkapóan, részleteiben és összbenyomásában tisztán igyekszik elénk állítani. Ez az eljárás, melynek minden szavából, minden sorából kitetszik a szeretetteljes érzület, melylyel az író tárgyán csügg, az a munka, melylyel teljes és összhangzó képet nagy fáradsággal elénk rajzol: ez az a miért én e kötetet nagyra becsülöm irodalmi szempontból, s ez az a mi örömre hangolt. A négy tanulmány közül kettő, a Zovánvié és Payré az egyház belső életével, kettő pedig, a Révészé és Földváryé, külső szenvedéseivel foglalkozik, mely utóbbi egyegy nevezetes személy életében van elénk tüntetve.