Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

templomaikban füstölnek, gyertyákat gyújtanak, Isten dicsőségére képeket, szobrokat állítanak; a szentekhez és azok ereklyéihez könyörögnek; némely helyekre búcsút járnak, mert azt hiszik, hogy ott Isten jobban meghallgatja imádságaikat stb. Az ilyenféle istentiszteletet tiltotta Jézus, mert ez nem lélekben és igazságban történik. 25. zsoltár: Szivemet hozzád emelem És benned bízom Uram, És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam. Mert szégyent nem vallanak, A kik hozzád esedeznek ; Azok pironkodjanak. A kik hitetlenül élnek. íme itt van egy mély gondolatokkal teljes újszövetségi történet, melyet a legegyszerűbb nyelven s mégis tartalmának feláldozása nélkül igyekeztünk elbeszélni. Nyomban utána azok a hit- vagy erkölcstani tételek, melyek az elbeszélés főgondolataiból leszűrhetők; nem erőszakolva semmit, megelégedve azzal, mi önként, termé szetesen kínálkozik. Ilyen modorban kivánnök mi a bibliai történetek s a hit- és erkölcstan együttes tárgyalását az elemi iskolában végig vezetni. És meg vagyunk győződve, hogy a végére jutva, mindazt elmondottuk, mit eddig külön-külön adtunk. Igaz, hogy akként nem nyerünk egy szisztematikus kátét, de hiszen annak a kis gyermeknek nem is a szisztémára van itt szüksége, hanem az okos, érteimes tartalomra; ez pedig fokozottabb mértékben meglesz az eddiginél, mert a bibliai történetek tanulságosabbakká, a hit- és erkölcstani tételek pedig életteljesebbekké és világosabbakká válnak. Egy így szerkesztett tankönyvet kérünk azért, mélyen tisztelt Egyháztanács, melybe belevinni kívánjuk még a közönségesen taníttatni szokott verses imádságokat és a gyakrabban használt zsoltárok és dicséretek 1-ső verseit is; mert köztudomású tény, hogy a növendékek fele sem képes zsoltárt szerezni. Ekként 20—25 krajcárért mindent megkapna a gyermek, még pedig 3 évre egyszerre. Mert ez a könyv a II., III., IV. oszt. tananyagát foglalná magában, melyet koncentrikus módon lehetne tanítani, a legkönnyebbeket válogatván ki a II. osztály számára. Az V—VI. osztályban, miként eddig, úgy ezutánra is az egyház történetét kívánjuk tanítani, mely természetesen hazánkra is kellően kiterjeszkedik. De nem a tények és adatok összezsúfolására, hanem a világos és életteljes előadásra fektetjük a fősúlyt, hogy a növendék necsak ismeretet, hanem egyházához való lelkesült ragaszkodást is merítsen belőle. Ilyen irányban kellene a Bocsor L. ker. egyháztörténetét átdolgozni. Ha a kurueköltészet egypár vallásos énekét, pld. a gályarabok imáját megismerné, szavalná és énekelné a növendéksereg, bizonyára erős buzgóságot és hűséget nyerne ebből. Hegedűs István. Haypál Benő. Marton Lajos. (Folyt. köv). Nemzeti iskola-politika. A »Nemzeti Iskola« nem régen egy reánk nézve eléggé szomorú, de ugyanakkor igen tanulságos közleményt hozott a román tanügyi kormánynak a Romániában fennálló magyar iskolákkal szemben követett eljárásáról. A közlemény szerint a román tanügyi minisztérium a romániai magyar iskolákból a magyar tankönyveket az idén megnyílt iskolai év elején nem egyenként tiltotta ki, hanem egész garmadával, még pedig az olyan könyveket is a melyekben nem hogy valami támadó vagy sértő volna Románia vagy a románok ellen, hanem a melyekben a románokról még csak említés sincs. Kitiltotta az összes magyar olvasókönyveket, még az ismeretes Gáspár Jánosféléket is, melyeket pedig idehaza magok a román tanférfiak is célszerűnek láttak saját iskoláik használatára román nyelvre fordítani. Kitiltotta az összes használatban volt magyar történelmi tankönyveket és magyar földrajzokat is, s kötelességévé tette a magyar iskolák igazgatóinak, hogy a kitiltott könyvek helyébe szerkeszszenek olyan olvasókönyveket, melyekben a történelmi tárgyú olvasmányok legyenek a román történetből válogatva; olyan történelmi könyveket, melyekben a magyarok tárgyilagos és szovinizmustól mentes története mellett ott legyen a románság rokonszenvvel és méltóan megirott története, és hogy a tanulókból olyan egyének legyenek, a kik tisztelik azon ország múltját és intézményeit, a melyben élnek; olyan földrajzokat, melyek a leírásokat Romániából vegyék, mert hiszen Romániában élnek ; olyan énekeskönyveket, a melyekben ne legyenek magyar szovinizmust lehelő költemények. íme, ez a román kormány eljárása a magyar iskolákkal szemben. Látjuk a célt, a mely felé törekszik; tudjuk, hogy nem más az, mint a romániai magyar alattvalóknak a román nemzet kebelébe beolvasztása; — de mit szóljunk ellene ? Vájjon jogosan panaszt emelhetnénk-e e miatt, s vájjon vádolhatjuk-e a román kormányt azért, hogy arra törekszik, hogy Románia minden polgára, bármilyen nyelvű és nemzetiségű volt is eredetileg, annak a nemzetnek, a melynek kebelében él, nyelvét tudja, s annak a hazának, a mely neki védelmet nyújt és kenyeret ad. érdekeit szolgálni igyekezzék ?! Magyar nemzeties szempontból sajnálattal veszszük ugyan tudomásul a román kormány ez intézkedését, de az állam magasabb érdeke szempontjából azt elítélnünk egyáltalában nem lehet. Mindenütt s mindenkor úgy volt, hogy az államfentartó nemzet a. kebelében élt nemzetiségeket és nyelveket beolvasztani törekedett önmagába, s a ma nagy szerepet játszó nemzetek nemcsak a természetes szaporodás, hanem a kisebb és gyöngébb idegen elemeknek magokba beolvasztása által is lettek nagyokká s hatalmasokká. Ha Románia ezt akarja, ez csak azt mutatja, hogy érzi erejét és hivatasát s arra törekszik, hogy egységes nyelvűvé és érzelművé nevelvén népe minden tagját, ez