Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

az ó-testamentom revíziójának régóta sürgetett ügyét. A Károli-biblia revíziójának keresztülvitelére a Biblia-Társaság már 1885-ben bizalmasan Szász Károly, Ballagi Mór, Ilunfalvy Pál és Szilády Áron tudósainkat kérte föl, megbízva őket azzal, hogy ők a munkát vezetvén, annak végrehajtására a héber nyelvben s a régi és mai magyar nyelvjárásokban jártas férfiak közül munkatársakat vegyenek maguk mellé. A közreműködők két, illetve három ízben tartottak tanácskozást, melyekben megállapították a revízió feladatát és módját, Szász Károly személyében megválasztották a szerkesztőt; harmadik értekezletükön, mely 1890-ben, a Károli-biblia megjelenésének 300-ik évfordulóján a gönczi Károliszobor leleplezése alkalmából Sárospatakon tartatott, dr. Duka Tivadar tevékeny részvételével véglegesen megállapították a munkafelosztást. Ám azért a munka, bár eleinte elég gyorsan indult, később mégis sok késedelmet szenvedett. A munkatársak közül a halál is többeket (Keresztes József, Ballagi Mór, Ilunfalvy Pál, Fröhlich Róbert) elragadott; magában a munka természetében is sok volt a késedelmesség, mert a mi biblia-revizoraink az ország különböző részeiben lakván, nem tarthattak állandó tanácskozásokat, a mint ez pl. az angol Revisednól történt, hanem levelezés útján s a központi szerkesztő révén válthattak eszmecserét az eltórőleg értelmezett és fordított nehezebb helyekre vonatkozólag. így történt, hogy a magyar ó-testamentom revíziója az első kezdettől számított 10 év alatt jutott az 1898. év közepén teljes befejezésre. A revízióban tényleg 15 bibliai tudós vett részt, kik Szász Károly elunamelléki püspök ós szerkesztő vezetése alatt működtek. Ezek: Szilády Áron halasi lelkész; Petri Elek, dr. Szabó Aladár ós Hamar István budapesti theologiai tanárok; liadácsi György sárospataki, Poszvék Sándor soproni, dr. Erdős József clebreczeni, Kenessey Béla ós dr. Kecskeméthy István kolozsvári, Németh István pápai, Gsengey Gusztáv eperjesi, Pukánszky Béla pozsonyi theologiai tanárok; Dicsöfy József debreczeni, Balthazcir Antal jolsvai lelkészek. Eljárásuk — miként azt Szász Károly a Protestáns szemle f. évi 9. füzetében leírja — az volt, hogy egyik revidiálván a Károli-fodítását, pl. Jób könyvét, azt a szerkesztő kiadta szuperrevízióra egy másik munkatársnak, az így nyert szöveget aztán maga — különösen a magyar nyelv és irály tekintetéből — átnézte, netaláni észrevételeit s javításait az illetőkkel közölte, a nyomdai revíziót maga teljesítette — többnyire kétszer, néha háromszor is — s így az éveken át tartott munkának folytonos mozgatója ós vezetője volt. A revízió költségeit a Biblia-Társaság fedezte. A munka szellemi előállítására munkadíjul önkényt 300 font sterlinget (3250 frt) ajánlott föl, minek felosztásáról a sárospataki értekezlet akként intézkedett, hogy minden oldalra (alapul a Ileckenast-fóle 1857-diki 782 oldalas ó-testamentom vétetvén) 4 frt 15 kr. esett, miből 2 frt 76 kr. a revízióért, 1 frt 38 kr. peclig a süperrevizióért adassék az illető munkatársnak. Az időközi kamatok az ügyvitelre fordíttattak. A revideált biblia nyomdai költségét szintén a Biblia-Társaság fedezi. Most már kezeink között van az ekként revideált Károli-biblia ótestamentomi része. Nem új fordításban, de alapos ós lelkiismeretes átdolgozásban. Magok a revizorok előre kizárták az egészen új fordítás tervét. Csak a régi Iíárolinak a kijavítását tűzték célul és valósították meg. Kijavították az értelmi és magyarázati hibákat, melyek, tudvalevőleg egyes helyeken elég számosak a régi Károliban. Ez volt a revíziónak exegetikai és tudományos célja, mi hogy menynyiben sikerült: azt majd a szakkritika fogja megmondani. Én, mint nem szakember, a kérdésnek ehhez az oldalához nem szólhatok. Másik főcélul azt tűzte ki a revízió, hogy a Iíárolifordítás elavult, sok helyen nehézkes és latinos szófűzésű, három százados nyelvét a^mai fejlett nyelv követelményeihez idomítsa. De e munkában, mint Szász Károly a már említett jelentésében mondja, akként járt el, hogy az ótestamentom nyelvének felséges egyszerűségét és magas szárnyalásában is közvetlen ós mesterkéletlen kifejezését ós az ihletett írás igaz modorát bántani akarták volna. S e tekintetben a kezeink között levő fordítás a legjobb benyomást teszi. Megtaláljuk benne a régi Károli szépségeit, egyszerűségét, közvetlenségét, kellemet; és nem látjuk benne az istenes vén ember ama darabosságát, fülsértő valáit, nehézkes latinizmusát s néhol unalmas terjengősségét s mesterkélt körülírásait, melyek a fejlettebb nyelvet ós ízlést annyira bántják. Az ón ítéletem szerint az új Károli-fordításban mindaz megmaradt, a mi szép és jó volt a régiben, s mindaz kihagyatott, a mit Károliban a kritik a es a fejlettebb nyelvórzék méltán kifogásolt. A régi jó Iíárolit élvezem a revideált fordításban, de a régi Károli hibái nélkül. Mindezeket tekintetbe véve, hiszem, hogy a javított Károli-fordítás hamarosan utat talál mind a biblia-magyarázó iskolai ós templomi kathedrákba, mind a bibliaolvasó magyar családok tűzhelyeihez. S bizonyára ez lesz úgy a revizió