Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

mánya, mely fejedelmi tényről szóló püspöki leiratot a presbyteriumi gyűlés állva hallgatta végig. Az egyház önállósítását szentesítő egyházkerületi határozat Szánthó János egyházmegyei esperes űrhöz már megérkezett, így annak megvalósulása immár csak hetek kérdése s a nemsokára megtartandó lelkészválasz­tással nyer majd befejezést. Adja Isten, hogy e fiatal gyülekezet fővárosunk tőszomszédságában a hitbeli buzgóságnak s az erkölcsök javulásának hatalmas emeltyűje legyen; virágozzék az a magyarság erős váraként az idők végtelenségéig! Kispesti. KÜLFÖLD. Az ős-héber vallás új elmélete. — Nőpapok Amerikában. Margolioutli oxfordi tanár, a Contcmporary Reriew októberi számában egy érdekes, de mellé fantasztikus cik­ket írt »az ős-héberek legelső vallásáról*. A professzor azt igyekszik bebizonyítani, hogy a Jahveh kultusz nem egy különálló istentiszteleti forma, hanem eredetileg azo­nos a régiek által Sin-nek nevezett hold-istennek messze elterjedt imádásával. Állítása igazolására felhozza, hogy a hold-isten imádása el volt terjedve Haranban. északi Mesopotámiában és Ur-ban,° Chaldea nyugoti, részén s az előbbi helyen Sin-név alatt tiszteltetett. A legrégibb idők­ben a hold-istent tartották >az istenek atyjának és kirá­lyának*, azon okból, mivel a hold minden más égi testnél közelebb van a földhöz és ennélfogva a földi dolgokra legbefolyásosabbnak vélték. A hold tekintélyét fokozza az is, hogy azt csillagok seregei köveik, míg a napot nem. Ezután a professzor Sin hold-istent- azonosítja Ea-val, a földön és a tengeren uralkodó miszteriózus istenséggel, melyet az ős chaldeaiak imádtak. Ea1 pedig azonosítja Aa-val vagy Ja-val, mely istenség tisztelete az Eufrates felső vidékein és egész nyugoti Ázsiában el lett volna terjedve. Szerinte Sin, Ea és Ja istenek egy és ugyanaz istenség. Yát még tovább azonosítja Jah vagy jahveh­vel Sintől kapta volna a sinai hegy is nevét, a mely név a hold-istennek szentelt hegyet jelenti. Argumentumát, ügy véli, megerősíti az is, a mit Ábrahámról tudunk. Az ő neve ugyanis Abiram, azaz »Az én atyám magas*, szintén a hold-isten ősi kultuszára utal. A patriárka Úr földéről Haranba költözött és itt is azt az istent tisztelték legfőbb istenül. Innét magyarázható az istenség iránt való buzgósága. A hold-isten fölmerül Noé történetében is. Néhány babyloni legendában Ea név használtatik olt, hol a Genesis megfelelő helyein Jahveht olvassuk. A babyloni elbeszélésben Noé, Szit-Naphiszti-nek neveztetik. «A két elbeszélés a lényegesekben teljesen megegyezik; de a mi legfontosabb a mi vizsgálódásunkban, az az, hogy: Szit-Naphisztinek Ea (=Sin) isten kedvez, a ki tökéletesen megfelel Jahvehnek (eredetileg Jának), a ki Noét megmenti a romlástól*. A mai zsidók is oly vallá­sos szertartásokat gyakorolnak, a melyek az ős hold­kultuszra emlékeztetnek bennünket. Újholdkor a zsidók összegyülekeznek és az egész szertartás kinyomata az újjászületett éjjeli világosítónak örömmel való üdvözlése. Ezekből azután az író a zsidó vallásra nézve a követ­kezőket vonja ki: Először is egy kezdetleges vallás állott elő, a civilizáció bölcsőjében, névszerint Eriduban. közel oda, a hol az Eufrates a perzsa öbölbe szakad, a mely vallás a legfőbb Ea isten tiszteletéből állott. Politheizmussá úgy fajult el, hogy részint az emanáció eszméjét megra­gadták az emberek, részint pedig az Ea isten különböző neveiből különböző isteneket alkottak. Tisztelőinek két osztálya volt. Az egyik tisztább monotheisztikus felfogást követett és azt vallotta, hogy Ea vagy Jah vagy később Jahveh az egyedüli isten és kivüle nincs más isten; a másik, az alacsonyabb felfogással nemcsak egyedüli istennek tekintette, hanem tisztán a zsidók istenévé tette. A tisztább és magasabb felfogás lassanként győzött és ezt a nemesebb tant a zsidóktól átvették a föld legmíveltebb és leghatalmasabb népei. Margoliuth professzor ezzel a tanításával nem hirdet épen új dolgot, mert az kétségtelen dolog, hogy a sémita népeknek s így magoknak a hébereknek ősvallásában is megvolt a hold-isten tisztelete. Új dolog felfogásában csupán csak az, hogy a Jahvet, a khaldeai Ea közvetí-. tésével a hold-istennel igyekszik azonosítani. Ez a törek­vése azonban, akárhogy igyekszik is argumentálni, bajo­san fog sikerre vezetni, mert az ős héber fő istenségnek, a későbbi Jahve-kultuszból megállapítható karaktere azt mutatja, hogy az az istenség nem a hold, hanem a nap istenség vala. (Gs.) * Dacára annak, hogy Pál apostol azt tanítja, hogy »a ti asszonyaitok a gyülekezetben hallgassanak (I. Kor. XIV. 34.), mégis Amerikában több felekezet körében talá­lunk nőpapokat. Sőt Rev. Anna Howard Shaw erősen kikel azok ellen az egyházak ellen, a melyek Pál apos­tol utasítását megtartják, s hiszi, hogy a XX. század elején 2000 nő-pap is lesz az Egyesült-Államokban. Az első felavatott nő-pap az Egyesült testvérek felekezetéből került ki. Ez volt Rev. Lidia Sexton. Sexton asszony 1851-ben avattatott fel és 1890-ig folytatta hiva­talát. Másrészről azonban vitatják, hogy nem ő, de An­tóinette Rrown volt az első nő, kit pappá avattak. Brown kisasszony Oberlinben végezte a theologiai tanfolyamot 1850-ben, de a prédikálásra engedélyt nem nyert. Ő congregácionálista volt. E felekezet nő-papjai közül neve­zetesebb Rev. Annié Ford Eastmann, most Beecher lel­késznek a segédje Elmiraban. N. J. A baptistáknál három felavatott nő-pap van: Mary C. Jones. Vashington államban avatták fel 1882-ben. Frances E Townsley, ki Nebruskában, 1885-ben ordinál­tatott és Edith Hill Booker, kit Kansas államban avattak fel 1894 ben. Dr. Shaw azt állítja, hogy a baptisták bátorítják a nőket a lelkészi pályára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom