Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-30 / 5. szám

megszűnnék a legnagyobb rém, a háború; s az emberek nem hogy irigyelnék embertársaikat vallásukért, vagyonukért, nyelvükért vagy nemzetiségükért, hanem ellenkezőleg egyik a másiknak segítségére sietne s az adakozásban azt az evangéliumi alapelvet gyakorolná, hogy ne tudja a te balkezed, hogy mit müvei a jobb kezed. Mivel pedig a szabadkőművesség egyfelől ilyen önnevelő és másfelől minden szép, jó és nemes ügy érdekében tevékenyen közreműködő intézmény: a fentebbi rövid felsorolások cikkünk keretében igenis helyet foglalhattak. Hátra van végül, hogy ama másik kérdésre is, illetőleg címünkre is megfeleljünk, hogy t. i. az állam menynyiben veszi ki részét a humán alkotások, vagy a humán intézmények segélyezése tekintetében ? Erre nézve az állami költségvetés következő adatai szolgálnak útmutatóul : 1. a siketnémák m. kir. orsz. nevelő- és tanítóképzőintézetére Vácon, kiadás 55 645 frt, bevétel 24,184 frt; 2. a siketnémák Budapest hozzájárulásával fentartott állami iskolájára Budapesten, kiadás 8270 frt; bevétel 5200 frt; 3. a vakok országos tanintézetére Budapesten, kiadás 53,196 frt, bevétel 19,750 frt; 4. a vakok orsz. tanintézetéből kilépő növendékek segélyezésére, kiadás 2967 frt, bevétel szintén 2967 frt; 5. a képezhető hülyék és gyenge elméjűek budapesti orsz. m. kir. nevelő- és tanintézetére kiadás 25,528 frt, bevétel 12,000 frt; 6. emberbaráti tanintézetek segélyezésére 25,735 frt., még pedig: a) a siketnémák kolozsvári tanintézetének 8400; b) az aradi közs. siketnéma iskolának 2290 frt; c) a siketnémák temesvári iskolájának 5565 frt; d) a kaposvári siketnéma iskolának 1380 frt; é) a dadagók és hebegök tanfolyamának 1400 frt; f) az emberbaráti tanintézetek szakfelügyeletére 1400 frt; g) a siketnémák tankönyveire 600 frt; h) emberbaráti tanintézetek tanítóinak külföldi tanulmányújára 500 frt; i) emberbaráti szaklapok segélyezésére 200 frt; k) a vakok orsz. intézetéből kilépő növendékek számára ipari foglalkoztató telep fentartására 4000 frt. Az 1 — 6. sz. a. tételek összes kiadása 171,341 frt, összes bevétele (í4,101 forint, vagyis a tiszta kiadás 107,240 frt (tavalv 93.500 frt). A miniszteri indokolásból vegyük ide, hogy a vakok budapesti tanintézetében, (mely az egész országban egyedül áll) a tanítás eredményessége érdekében is csak 100 at lehet elhelyezni, holott az országban élő tanköteles korú vak gyermekek száma a 3000-et meghaladja; azért odatörekszik a miniszter, hogy a törvényhatóságok és a társadalom hozzájárulásával a vak gyermekek képzésére vidéki intézetek is létesüljenek. De e törekvés lényeges föltétele az, hogy a módszeres oktatásra képesített tanárok és tanítók álljanak rendelkezésre. Ezért szervezett a vakok országos intézetében tanítóképző tanfolyamot. Ebből folyólag kívánatos volna, hogy a vidéki érdeklődés más művelt országok példájára a vakok és sikelnémák képzésének ügyét is felkarolja. Az állam a fogyatékos érzékűek oktatására másutt sem tart fenn egy-egy mintaintézetnél többet. Különösen behatóan foglalkozott a miniszter a vakok képzésének ügyével s arra a tapasztalatra jutott, hogy az egyetlen intézetben a zene tanításának túltengése, az ipari foglalkoztatás rovására, kedvező eredményre nem vezethet. A vak zenész csak kivételesen tarthatja fenn magát s többnyire a társadalom azon rétegeibe sodorja magát, a honnan megóvni emberbaráti kötelesség. A vak iparosnak pedig hátránya az, hogy fogyatkozása miatt megrendelések után nem járhat és segítség nélkül munkáját sem értékesítheti. A külföldi államok a vakok intézetével kapcsolatosan ipari telepeket tartanak fenn, hol mesterek vezetése alatt az intézet növendékei nekik való iparágakban (leginkább szék- és kosárfonásban, kefekötésben) teljes jártasságot szerezhetnek s midőn az intézetet elhagyják, rendes lakóhelyükre nyers anyagot és munkabért kapnak a feldolgozásért. Az ipari cikkek eladását az intézet közvetíti. Ily irányú berendezésre a miniszter már megtette a kellő előkészületeket. Végezetre — miután cikkem netaláni hosszabb terjedelméért az emberbaráti ügy nevében, mind a t. olvasóközönség. mint a nt. szerkesztőség szives elnézését kérem — az elmondottakat semmivel jobban be nem rekeszthetnők, mint Jakab apostolnak ezen ide találó szavaival: »Mi haszna vagyon Atyámfiai, ha valaki mondja: hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek ? Hogyha pedig a keresztyén atyafiak, férfiak vagy asszonyi állatok, szükölködendenek mindennapi eledel nélkül, ezt mondja pedig valaki közületek azoknak: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és egyetek eleget, mindazonáltal nem adjátok nékik, a melyek szükségesek volnának a testnek tápláltatására, mi haszna vagyon annak ?« (II. 14 —16.). Igen : mihaszna van az ilyen beszédnek az emberbaráti és jótékony ügyre nézve ? . . . Sepsi-Szent-György. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Van-e az emberiségben javulásra való képesség, vagy talán az utódok is olyanok maradnak, a milyenek az eló'dök voltak? (Folytatása és vége.) Jobbakká lettünk-e tehát és van-e az emberiségben javulásra való képesség? Vagy utoljára is igaza van a bölcs Senecának, Pál apostol kortársának, a ki ezt mondá: »panaszkodunk mi, panaszkodtak apáink is és panaszkodni fognak utódaink is, hogy az erkölcsök lazulnak, az emberiség romlik s a sülyedés ösvényén halad; hűség és hit nincsenek többé; azonban egészben véve az emberiség mégis hű marad magához, csakhogy élete az apály és dagály változatai között mozog, egyszer a jó szellemek kerekednek felül, majd a roszak«. A stoikus bölcsek megállapították, hogy a világ örökös körfutásban mozog s ép azért a számtalan ezredek és millió évek folyamán ismétlődnie kell mind annak, a mi már egyszer megtörtént. Az indiai bölcsek is hasonló felfogást fejeznek ki. És kétségen kivül, ha azt a kérdést teszszük fel magunknak, hogy jobbak vagyunk-e mi apáinknál, van-e okunk dicsekedni velők szemben? azt fogjuk mondani: minden időben voltak nagy, dicső emberek, a kik szivök vérét arra szentelték, hogy megharcolják a jó és nemes harcot, megőrizzék az emberiség felséges javait és az emberiség jobb létéért önzetlen szeretettel munkálkodjanak. Voltak-e valaha a világban dicsőbb és nagylelkübb fiai a hazának, mint a milyenek Izráel prófétái, Ézsaiás és Jeremiás valának ? Voltak-e nemesebb bölcsek a görög Sokrates, Plató és Pythagorasnál ? A milliók felett uralkodó fejedelmek között vannak-e, kik jóakarat és bölcseségben felülmúlhatnák India hatalmas urait Asokát és Akbárt ? És ha a keresztyénség történetét lapozzuk végig, nem látunk-e minden korban nagy, fényes alakokat és nem fogjuk-e azt mondhatni: azon egyéneken kivül, kiknek életét feljegyezte a világtörténet a maga lapjaira, nagy számmal vannak olyanok, a kik nem kisebb hűséggel állottak helyt a jó és szent dologokért, nem kisebb odaadással harcolták meg a nemes harcot. Csakhogy ez a hősiség