Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

célja — úgymond — hogy tagjait tisztességes kölcsönnel segítse, ha megszorulnak; takarékosságra szoktassa, ha felesleges garasai vannak. Mert a magyar ember pazar ember s a pazarlást, ment-égül, gavallérságnak keresztelte. Úrnál és parasztnál egyformán dominál e magyar virtus. Egyik a kaszinókban, sportoknál gavalléroskodik; másik malom alatt és korcsmákban. S mert a mély Duna vize is lefogy utoljára, a gavallérság is kiüríti a zsebet. A kiürült zseb hitelre szorul. Vannak aztán bűnös, gonosz spekulánsok, kik szorult gavallérokra vadásznak. Közismert néven uzsorások. Ezek ellen nincs törvény, mert gyakorlatában vannak a törvény kijátszásának. Jó dolog azért, ha a megszorult ember tisztességes kölcsönt kaphat helyben. De még jobb dolog, ha megismeri a takarékosság értékét, a lassanként való gyűjtés által. Mert a hitelszövetkezetek úgy működnek, mint az áldott nyári esőzés. Cseppenként hullanak a garasok s úgy áradnak szét szükség szerint. A tagok, heti 10 krajcáros betéteikkel, magoknak tökét gyűjtenek s megszorult társaiknak segítséget nyújtanak. Igv áll elő egy magasztos erkölcsi czél: az önfegyelmezés és önsegélyezési Sokan vehetnének a szabolcsi hazafias református paptól példát. Gróf Tisza István nyilatkozata a ref. egyházak államsegélyezéséről. Tisza István gróf okt. 30-án beszámoló beszédet tartott ugrai választói előtt, a kiknek a ref. egyház államsegélyezéséről a következőket mondotta: »Tudjuk azt mindnyájan, hogy bizony a mi lelkészi karunknak egy tetemes része oly sanyarú anyagi viszonyok között sínylődik, a melyek között tisztességes, nyugodalmas, gondatlan életmód alig képzelhető; és én azt hiszem, a magyar állam csak tartozását rótta le akkor, midőn segítségére sietett az egyházaknak és midőn iparkodott, legalább szegény kertiben, segíteni a legélesebb bajokon. De azt hiszem, itt nem szabad az állami segélyezésnek megállani. Tudjuk mindnyájan, hogy az egyházi teher mennyire egyenlőtlen, különösen a mi református községeinkben. Tudjuk, hogy egyes községekben magasabb — néhol sokkal magasabb — a szegény ember egyházi adója az állami adónál. Itt olyan egyenlőtlensegek, olyan súlyos viszonyok vannak, a melyek nem kerülhetik el és nem is kerülték el eddig sem az állam figyelmét. Ezen a téren az adatoknak a gyűjtése folyamatban van és én reménylem. nem hosszú idő múlva abba a helyzetbe juttathatja a magyar állami segélyezés a mi ref. egyházunkat, hogy enyhíthessen az egyházi adóterheken azokban a községekben, a hol az egyházi adóteher valóban olyan égbekiáltóan magas. Általában egy általános irányzatot látok ebben : nekünk a törvényhozóknak, képviselőknek különös gondot kell a jövőben arra fordítanunk, hogy ott, a hol lehet, a községben könnyítsünk az egyeseket, vagy az egész községet is érintő terheken.« Bizony ez kellene minél előbb. ISKOLA. Tanári ultramontánizmus Dr. Krcsméry Károly, a n.-kikindai állami gymn. igazgatója, az 1868. 53. sz. világos rendelkezése ellenére, a protestáns tanulókat a r. kath. vallásra akarta kényszeríteni. Az ügyet az érdekeltek a kultuszminiszterhez terjesztvén fel, a miniszter határozata ez ügyben ilyképen döntött: »kénytelen voltam Krcsméry igazgatót ezen eljárásáért, mely az ottani nehéz viszonyok között kétszeres beszámítás alá esik, megróni s őt figyelmeztetni, hogy jövőre a törvények, a szülők határozott kijelentésével támogatott, félre nem érthető rendelkezésével szemben a mostaniakhoz hasonló indokolatlan kérdések felvetésétől tartózkodjék«. Nem ártana ily körömkoppintás más igazgató uraknak sem, főként a főváros elemi iskoláiban, a hol gyakori az eset, hogy a vegyes házasságból született ref. gyermekeket róm. katholikusoknak jegyzik be s a vallástanároknak csak sok utánjárással sikerül az így elirtakat visszaszerezni. Az iskolák egészségügye. Érdekes előadások ciklusa kezdődött mult hó 28-án az Országos közegészségügyi egyesületben. Ugyanis az egyesület iskolaorvosi bizottsága a fővárosi hatóság engedelmével megvizsgálta a fővárosiiskolákjórészét s vizsgálataik eredményéről számolnak be a kiküldött vizsgálók. Az első előadást Rigler Gusztáv dr. mondotta. Az iskolák t elkéről, szellőztetéséről és fűtéséről értekezett. A székes-íőváros roppant sokat költ iskoláira, de az elért eredmény éppen nem ér föl a nagy áldozattal Az előadó kifejtette, hogy a tudomány és tapasztalás megállapítása szerint melyik a legjobb világtáj, mely felé az iskola homlokfala nézzen, t. i. a déli, délkeleti és délnyugati irányok. A fővárosban erre nem igen ügyelnek, olyan iskolák is vannak, a melyek egyenesen a legroszabb irány felé, észak felé néznek. Igen rosz választás, ha szűk utcába, magas házak közé építik az iskolát s ha az iskolaház magasabb kétemeletesnél. Nem lehet eléggé kárhoztatni, hogy egyetlen iskolának sincs tágas udvara; beépítik a telek 80%-át is, holott a telek háromnegyed részét kellene játszóudvarnak hagyni. Az iskolák szellőztetése olyan rosz, hogy a tanulók sehol sem kapnak elég levegőt. A hol van is szellőztető-készülék, rosz. avagy csukva tartják a jót is. Rosz az iskolák fűtése is. Vagy középpontos fűtés kellene vagy szellőztető Meidinger-kályha, melyet kívülről fűtenek. Sürgetős volna már most javítani a tűrhetetlen állapoton, jövőre pedig olyan építőkre kellene bízni az iskolák építését, a kik értenek hozzá. Szükség volna továbbá építőkből, orvosokból és tanítókból alkotott iskola-vizsgáló bizottságra. Akkor lehetne várni, hogy az iskolák épületei ne cifrák, hanem egészségesek legyenek. Az előadó figyelembevételre ajánlja azt a londoni szokást, hogy a hol város belsejében nem lehet az iskolának elég nagy telket szerezni, az épület lapos tetején van a magas korlátú játszó-tér. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta. GYÁSZ ROVAT. Gyulai László, berettyó-ujfalui ev. reform, lelkész, egyházmegyei tanácsbiró és egyházkerületi képviselő, f. évi November hó 5.-én életének 53-ik, lelkipásztorkodásának 27-ik évében, hosszas betegség után csendesen elhunyt. Földi részei a Berettyó-Újfaluban tartott rövid ima után Debreczenbe szállíttattak s ott az ev. ref. ispotályi templomban tartott ima után a Kossuth-utcai sírkertben tétettek örök nyugalomra. Nyugodjék békével!