Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

kutyának szaladgálásához, mely a mocsár körül vadászgatva, mindent megszagol, de semmit meg nem fog; míg a kellő módon olvasó ember Jákobban találja meg a maga előképét, ki egész éjszaka tusakodott egy angyallal és bár ennek következtében csípőjének forgócsontja kificamodott., mégis nyertesnek tartotta magát a küzdelemben. * * * 11. Az általános műveltségre tartozó olvasással szemben hasznos lehet néhány megjegyzést tennem a szorosan hivatási szakba tartozó müvek olvasásáról. Van valami természetes vágy az ifjú emberekben, hogy haladék nélkül, saját hivatási munkájokhoz kezdjenek, azon ismeretek tanulmányozása által, a melyeket a németek oly jelentőségteljesen Brodstudien — kenyértanulmányok névvel neveznek. De nem szenved kétséget, hogy a tapasztalatlan ifjú emberek ezen dolgot nagyon tévesen fogják fel, a mint ezt a hivatási pályákon levő emberek tapasztalata és a hivatási kitűnőségek története bőven igazolja. Mert először is egy kis gondolkozás megtanítja az eszmélkedő ifjút arra, hogy a miket ő jelen helyzetében és ismereteivel, mint haszontalan cifraságokat, vagy épen terheket hajlandó tekinteni, azok lesznek gyakran az ő legértékesebb segédeszközei és leghasználhatóbb műszerei jövendő hivatási munkájában. Ez az eset különösen a nyelvekkel, melyek első helyen látszanak akadályozni azt, hogy valamit teljesen jól megérthessünk, de a melyek annál szükségesebbekké válnak reánk nézve, minél szélesebb körre terjesztjük ki és minél mélyebben gyökereztetjük le hivatási ismereteinket. Ha a nyelveket gyakran értékükön felül becsülték, az egyedül azért volt, mert úgy tekintették azokat, mint célt magukban véve. Mint eszközöknek értékét, egy értelmes gondolkozó kezében, alig lehet azokat kellőleg méltányolni. Más oldalról pedig a pusztán szakember mindig szűk látkörű ember, sőt ennél is roszabb: bizonyos tekintetben mesterkélt ember ő, technikai fogások és különlegességek teremtménye, ki egyformán távol áll úgy a természet széleskörű igazságától, mint az emberekkel való érintkezés egészséges befolyásától. A társas életben a leggyakorlottabb szakember gyakran egy a semmivel; szakismeretébe beleölte ő emberi mivoltát; bőrkereskedő ő, ki nem tud a bőrön kívül egyébről beszélni; tanuló, ki épen olyan élvezettel szagolja a dohos könyveket, mint egy megrögzött pipázó a dohánynak füstjét. Ne igyekezzék tehát az ifjú ember hamarosan belevetni magát a puszta szaktanulmányokba, úgyis csakhamar meg fogja ismerni ezek bénító befolyását. Terjeszsze ki vidáman szárnyait a magasabb régiókban, a meddig csak teheti azt. »Der Jüngling soll die Flügel regen In Lieb und Hass gewaltig sich bewegen.*1 De ha valaki pusztán szaktanulmányaiba merül és lelkében nem tálál helyet az egyetemes műveltség számára, mondjátok meg neki, hogy a szaktanulmányok, bármily 1 Az ifjú terjeszsze ki szárnyait, hogy úgy a szeretetben, mint a gyűlöletben erőteljesen tudjon mozogni. Cs. L. teljesek legyenek is, hivatásának egészére senkit megtanítani nem tudnak; hogy a legbehatóbb szakoktatás sem tanítja be neki munkájának legérdekesebb és legfontosabb részét, azt a részt nevezetesen, a hol a hivatás különlegessége direkt érintkezésbe jő az emberi fogalmak és az emberi rokonszenvek egyetemlegességével. Erre nézve a jogi hivatás szolgáltat kitűnő példát; mert míg nincsen olyan mesterség, mely gépiesebb, mesterkéltebb és a felebaráti szeretet érzelmétől távolabb álló volna, mint a jog a maga sok ágában: más ágaiban meg kivonul az az emberi jogok és szabadságok nagy küzdterére és olyan nagy kérdésekkel foglalkozik, a melyeknél gyakran nagyobb jelentőségű dolog az, hogy az illető tökéletes ember, mint hogy gyakorlott jogász legyen. Hasonlóképen az orvosi tudománynak épen annyi dolga van az emberi természet és az emberi lélek ismeretével, mint az ügyesen vegyített gyógyszerek ható erejével és a gyakorlati kórisme fogásaival; a theologia pedig általában akkor legkevésbé emberi és legkevésbé evangéliumszerű, mikor a legmerevebben orthodox és a legnagyobb mértékben hivatásszerű. Az általános tapasztalat is azt mutatja, hogy az egyetemes műveltségű tanult ember, bármennyire lentebb állónak lássék is első tekintetre, az idők hosszabb folyamán megveri a specialistát, épen ennek saját kedves területén, mert a specialista az ő megszokott láthatárának szűk mezejéről sem azon elveket nem ismeri, a melyeken az ő gyakorlata mozog, sem az ő saját mesterségének az általános mesteri érdekekhez és az általános emberi ismeretkörhöz való viszonyáról nincsen neki tudomása. A pusztán szakba vágó tanulmányok bénító hatása elleni legjobb védszerek a társadalmi élet egészséges befolyásában, az utazásban,- a nagy írókkal — különösen a költőkkel és történetírókkal való érintkezés ápolásában találhatók föl, mint a mely nagy írók tisztán emberi gondolatai »gazdaggá teszik a világ vérét« és gazdagítják az egymás törekvéseivel rokonszenvező értelem színterét. (Folyt, köv.) Gsiky Lajos. Klamarik János és a prot. középiskola. Három évre rá, hogy az 1883: XXX. t.-c. megkezdte átgyúrni a régi középiskolát, jóformán vége volt a gyanakodás és a jogos félelem sugallta küzdelemnek, a mivel középiskoláink autonómiáját védelmeztük. Öreg ágyúink elhallgattak; itt-ott pattogott még egy-egy tiszteletreméltó muskéta . . . aztán az antikvitások közé került ez is. A törvény . . . törvény, ... a hogy Mikszáth mondja. Munkált szakadatlan s egyre mélyebben szántogatta közoktatásunk tarlóját. Valami vas-kéz igazította ezt az akkor félelmes gépezetet. Minden rugója, minden csavart-szöge pontosan végezte a rá rótt feladatot. Körülöttünk meg egyre szorította a pántot, majd hogy össze nem roppantunk bele. A mi teherrel járt a nagy átalakulás, kétszeres súlylyal nehezült a mi középiskoláinkra. Az állam kitűnően felszerelt intézeteit állította versenybe. Mintha a Thun-rendszer minden hibáját jóvátenni, mintha a b. Eötvös féle 69-diki s a Trefort-féle 73-diki reformtervezet minden